Kik velem vagytok...

Szépen, sorban...

                                         Május, és borostyán                                   

Itt kezdődött minden. Ezen az ártatlan délelőttön. Akkor, amikor megláttad, akkor eldöntötted, hogy kell neked.Mert olyan számodra, akár a víz: életfeltétel. Megnyugtat, ha látod, hiszen tisztáz egy gondolatot a fejedben .      
Loki és Belle ekkor ismerkedtek meg, az árvaházban, Belle lakhelyén.
Zene: Clean Bandit ˗  Solo ( feat. Demi Lovato ) 
12+, és Romkom.  Huncutka stílus.



Amikor először láttalak...
Loki szemszöge:                                                                                                                                     
Beleborzongtam. Először azt hittem, ez valami látomás, mert az, hogy Loki Odinson valaha is sze˗
relmes legyen, na, az lehetetlen. Kétszáztizenkilenc vagyok, és egy áz ennyi idős korban már egye˗
dülállónak számít. Nem. Úgy tűnt, mégsem látomás. Egy illúzió sem lehet ilyen szédítően gyönyö˗
rű. Reméltem, hogy nem néz rám. Ahhoz túl édesek, és gyermekiek a borostyán színű szemei.       
Belle szemszöge:                                                                                                                                   
Hű... Az érzést lehetetlen volt szavakba önteni. De azért megpróbálom. Igaz, voltam már szerelmes,
de még sosem ennyire. Gondolom, elég hülyén nézhettem ki, ahogy tátott szájjal álltam, és bámultam
a tökéletes jelenséget: göndör, fekete haj, vele harmonizáló, kékesszürke, ragyogó szemek, hosszú 
pillákkal keretezve... És a hófehér bőre is biztosan nagyon puha lehet! Már érzem is a simítását a vál˗ lamon...                                                                                                                                                   
˗Szervusz.                                                                                                                                             
˗Jajbocsánatfőnökasszonyígéremmegyekvisszatanulni!! ˗eszmélt fel hirtelen Belle, és rögtön utána
rá is jött, hogy nem az árvaház vezetője áll előtte.                                                                              
˗Öhm, parancsolsz? ˗kérdezte udvariasan Loki, mivel egy szót sem értett a lány hadarásából.         
˗Ó, ne haragudj...! Te bökdöstél meg?                                                                                                 
˗Igen, én. Csak mert láttam, hogy nagyon nézel valamit... Sőt, történetesen úgy láttam, hogy...engem
nézel.                                                                                                                                                    
˗Hogy én?! ˗vihogott Belle. ˗ Mi˗Mit néznék rajtad? Dehogy téged, a kövezetet néztem! Most cse˗
rélték ki. Nagyon szép...                                                                                                                       
Loki bólintott.                                                                                                                                       
˗Igen... Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Loki vagyok. Loki Odinson ˗és kezet nyújtott a lánynak. Belle ˗nek leesett az álla, és azonnal megbánta, hogy olyan tiszteletlen volt a férfival.     
˗Uram... ˗mondta, majd meghajolt. ˗ Én Belle Darkar vagyok.                                                          
˗Nos, Belle, örülök, hogy megismerhetlek. Kérlek, ne uramozz, és ne hajlongj. Neked csak Loki va˗
gyok. Jó?                                                                                                                                              
˗Jó... Szóval, Loki! Miért vagy itt? Nálunk, az árvaházban? ˗kérdezte félénken a lány.                     
˗Atyám küldött. ˗felelte tömören Loki. ˗ Hogy segítsek nektek. Több mindenben is.                        
Egy nő közeledett feléjük.                                                                                                                   
˗Akkor, Felség, jönnél kérlek? ˗fordult Lokihoz, félbeszakítva a csevejt. ˗ Lenne még egy kis meg˗
beszélnivalónk... Belle, te pedig menj vissza tanulni! Egy˗kettő, ne mondjam kétszer!                    
Belle hátatfordított a vezetőnőnek, és újdonsült barátjának, még épp hallva, mit mond az asszony
Lokinak:                                                                                                                                              
˗Jaj, elnézését kérem, Felség, ő még olyan gyermek...! Mindig csak álmodozik.                             








































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése