Szőke vitéz I.

... avagy a János vitéz paródia. Hogy behozzam a gigászi lemaradást, és persze megnevettesselek titeket, úgy döntöttem felteszem ezt a Körtemuzsikával karöltve átírt elbeszélő költeményt. Nyomás olvasni, aztán írjátok meg kommentben, hogyha tetszett, vagy ha szeretnétek folytatást! :) (A helyesírási hibákért bocs, csak próbálok hű maradni az eredeti, régies nyelvezethez.)

Zene: a "Magyar népmesék"-sorozat főcímdala, ami szerintem valamennyi epizódhoz illik. 

Korhatár nincs, műfaja Fluff, ahogy előre megmondtam...!

Tüzesen süt le az áprilisi Nap sugára

Az ég tetejéről Amerikára.

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

az asztrofizikusnak úgyis nagy melege vagyon.

Kíváncsiság tüze ég fiatal szivében,

Úgy pihenteti ujját a fényképezőgépen.

Ő maga, míg városszélen, sivatagban körülnéz

Addig két barátja a kocsiban pihenész.

Tenger ördögkerék pörög fürgén körülötte,

De ám ő ezekre szemét nem vetette:

Egy kőhajtásnyira fut tőle a környom, 

Kíváncsi szemei odatapadtanak.

De nem ám a homoknak furcsa mintájára,

Hanem a homokban egy izompacsirtára.

Izompacsirtának erős termetére,

Szép szőke hajára, dagadó mellére.

Izompacsirta pólója könyökig föl van hajtva,

Mivel hogy pörölyt emelni hajdan volt hatalma.

Kilátszik a pólóból két szép bicepszkéje

A Foster-leányka gyönyörűségére.

Mert a homok síkján álldogáló leány

Jane Foster, ki is lehetne más?

Ki pedig a körben a pörölyt próbálja

Thor Odinson az, Jane szivének villáma.

"Szivemnek villáma, lelkem Thorocskája"

A Foster-leányka így szólott hozzája.

"Pillants ide, hisz ebben a világban

Csak te vagy énnekem minden furcsaságom.

Vesd rám szivárványát égkék szemeidnek,

Gyere ki a körből, hadd kérdezzelek meg!

Gyere a kocsiba, csak egy pillanatra!

Rárakom műszerem a kockahasadra."

"Tudod, Jane, szivem, örömest kimennék,

Ha a méltóra válással oly igen nem sietnék.

Sietek, mert másképp velem rosszul bántak:

Száműzött fia vagyok én atyámnak."

Ezeket mondotta szőke-szép Thorocska,

S a pörölyt egyre nagy serényen húzta.

De az asztrofizikuslány fölkel a homokról,

Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:

"Gyere ki, villámom, gyere ki, mennydörgés!

A kutatást, kérdezést mindjárt elvégzem én!

Aztán atyád sincs itt a közelben.

Ne hagyd, hogy tudósod halálra epedjen!"

Kicsalta a herceget kérő beszédével,

Átfogta izmait minden műszerével.

Megkérdezte őtet sem egyszer, sem százszor:

"Ki lakik ott fönnt?" azt tudja, csak hányszor.