Szegény Legolas...

Hal volt ebédre, és beugrott, hogy én még anno milyen szép kis dalocskákat faragcsáltam Thranduilról, avagy a tündék vezéréről a Hobbitban. És mivel akkor még tizéves voltam, és kábé az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy behind the scenes videókat néztem a filmről és tündéset játszottam (I love ijászat!❤), meg folyton úgy volt felfogva a hajam, mint Taurielnek (ő volt a háttérképem!!), el is mentünk Haza, Erdélybe, ahol aztán találkozhattam régi iskolatársnőmmel, és egyben jó barátnőmmel, Renivel. (Akit én csak Raan-nak hivtam, ő viszont utálta...) Vele aztán igazi tünderokon-lélekre találtunk, ugyanis ő is ismerte a filmeket, és halálra röhögtük magunkat olyan szivszakasztó csodákon, minthogy például Lee Pacénak milyen vicces, baromi vastag szemöldöke van. Annyit beszéltünk róla, hogy anya a végére megvádolt, hogy szerelmes vagyok belé... Kikérem magamnak, ez mai napig nem igaz!! Inkább a fia nyerte el a teszésemet... Emlékszem, vizesre zokogtam a párnámat miatta, és egy kicsit féltékeny is voltam Taurielre."Oh, Legolas...." sirtam, és milyen igazam volt. Ugyanis nem egyszer imádnivaló fanfictionöket költöttem róla, és a vörös hajú hősnőnkről, de perzse mindet csak fejben. Ilyen könyv szerű volt, de nem tudom, mennyire emlékszem már belőle, mert nagyon régen volt, és két fandommal ezelőtt... A cime azt hiszem Tauriel, the Wood Elf's Secret Diary volt. Mert ugye volt a Hobbit, a Gyűrűk Ura, azután a Thor, és végül a Végzet Ereklyéi, és most a Gonosz fortéylok. Szóval nem egy fandomot bejártam az évek során, de még itt vagyok!! :)) Amúgy ez most adott egy ötletet!!! A következő bejegyzések valamelyikében szeretném kitárgyalni azokat a karaktereket, fandomokat és PERSZE párosokat, akikért az idők során rajongtam, és most rajongok. Meg lesz zeneajánló.:D

Na de visszatérve Lee Pacére (úgy ejtettük Renivel, ahogy le van irva... És az ee-t direkt ilyen idiótán húztuk), és az oltári vastag szem-öl-dök ére, egyszer konkrétan annyira feltüzelt minket a "halfejű" imádata, akit amúgy utáltunk, hogy a blokknak a padlásszobájának ablakából, ki, a szürke betonutcára leüvöoltöttünk, kábé tiz emelet magasságból, hogy "LEE PACE, A HÜLYE NAGY HAL!!!" "LEE PACE!!!!!" Az utcán épp egy ember sietett végig. Egy pasi, pulcsiban, úgy nézett ki, mint egy hiéna, utólag visszaemlklkezve igy. Talán egy kukát tolt végig, de amikor meghallotta a mi barbár üvöltésünket, szegényke megijedt... Két kicsi kislány, egyedül a sötét erdőben...!!!!

Na de a nyári szünetemet nem csak ezzel töltöttem, ugyanis még az akkori telefonomba énekltem fel ezt a csodálatos műparódiát, színpadi sajnálattal, és tragikus túljátszással, hogy mennyire sajnálom Legolast, hogy ilyen hülye apja van, aki megpróbált közibük állni Tauriellel, de!!! Végül csaknem sikerült, mert az én szívemben örökre együtt vannak, sőt márngyermekeket is nemzettek. A szent tümdepár...😌

Je, korhatár 6+, a műfaja természetesen Fluff, és a dallamot ne keressétek máshol, én találtam fel!! 

 Ó, Istenem...

Szegény Legolas, olyan hülye apja van...

Ó, szegény tündekatonák, hogy az apja mennyire hülyén parancsolt...

Szegény szarvas, akinek a hátán ült Thranduil,

És szegény Thorin, akivel úgy beszélt, mint egy hülye, elmebeteg kigyó.

Pörög, mint egy bódogtalan a hülye késével (bocsánatat, kardjával, de mindegy)

És... Sajnos...

Már persze, hogy Tauriel csúnyát mutatott a forgatáson...

A behind the scenes-videóba'!!

Szegény Legolasék...