Május, és borostyán

Május, és borostyán

Itt kezdődött minden. Ezen az ártatlan délelőttön. Akkor, amikor megláttad, akkor eldöntötted, hogy kell neked. Mert olyan számodra, akár a víz: életfeltétel. Megnyugtat, ha látod, hiszen tisztáz egy gondolatot a fejedben.

Loki és Belle ekkor ismerkedtek meg, az árvaházban, Belle lakhelyén.

Zene: CleanBandit ˗ Solo (feat. Demi Lovato)

12+, és Romkom. Huncutka stílus.

Amikor először láttalak...

Loki szemszöge:

Beleborzongtam. Először azt hittem, ez valami látomás, mert az, hogy Loki Odinson valaha is szerelmes legyen, na, az lehetetlen. Kétszáztizenkilenc vagyok, és egy áz ennyi idős korban már egyedülállónak számít. Nem. Úgy tűnt, mégsem látomás. Egy illúzió sem lehet ilyen szédítően gyönyörű. Reméltem, hogy nem néz rám. Ahhoz túl édesek, és gyermekiek a borostyán színű szemei.

Belle szemszöge:

Hű... Az érzést lehetetlen volt szavakba önteni. De azért megpróbálom. Igaz, voltam már szerelmes, de még sosem ennyire. Gondolom, elég hülyén nézhettem ki, ahogy tátott szájjal álltam, és bámultam a tökéletes jelenséget: göndör, fekete haj, vele harmonizáló, kékesszürke, ragyogó szemek, hosszú pillákkal keretezve... És a hófehér bőre is biztosan nagyon puha lehet! Már érzem is a simítását a vállamon...

˗Szervusz.

˗Jajbocsánatfőnökasszonyígéremmegyekvisszatanulni!! ˗eszmélt fel hirtelen Belle, és rögtön utána rá is jött, hogy nem az árvaház vezetője áll előtte.

˗Öhm, parancsolsz? ˗kérdezte udvariasan Loki, mivel egy szót sem értett a lány hadarásából.

˗Ó, ne haragudj...! Te bökdöstél meg?

˗Igen, én. Csak mert láttam, hogy nagyon nézel valamit... Sőt, történetesen úgy láttam, hogy...engem nézel.

˗Hogy én?! ˗vihogott Belle. ˗ Mi˗Mit néznék rajtad? Dehogy téged, a kövezetet néztem! Most cserélték ki. Nagyon szép...

Loki bólintott.

˗Igen... Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Loki vagyok. Loki Odinson ˗és kezet nyújtott a lánynak. Belle ˗nek leesett az álla, és azonnal megbánta, hogy olyan tiszteletlen volt a férfival.

˗Uram... ˗mondta, majd meghajolt. ˗ Én Belle Darkar vagyok.

˗Nos, Belle, örülök, hogy megismerhetlek. Kérlek, ne uramozz, és ne hajlongj. Neked csak Loki vagyok. Jó?

˗Jó... Szóval, Loki! Miért vagy itt? Nálunk, az árvaházban? ˗kérdezte félénken a lány.

˗Atyám küldött. ˗felelte tömören Loki. ˗ Hogy segítsek nektek. Több mindenben is.

Egy nő közeledett feléjük.

˗Akkor, Felség, jönnél kérlek? ˗fordult Lokihoz, félbeszakítva a csevejt. ˗ Lenne még egy kis megbeszélnivalónk... Belle, te pedig menj vissza tanulni! Egy˗kettő, ne mondjam kétszer!

Belle hátatfordított a vezetőnőnek, és újdonsült barátjának, még épp hallva, mit mond az asszony Lokinak:

˗Jaj, elnézését kérem, Felség, ő még olyan gyermek...! Mindig csak álmodozik.