Meggyújtom, eloltom

A cím a Quimby együttes egyik általam is szeretett dalát dicséri. Némi utalás a szövegre. Telik˗múlik az idő, és csínytevő barátunk rászánja magát, hogy bevallja Belle˗nek, mit érez. A lány szerinte CSAK barátjának tekinti őt, és ezért persze fél. Ám, az folyóparti fűzfák árnyéka túl hűvös, Loki pedig túl szerelmes. Emiatt pedig más eszközzel tesz vallomást...

Zene: Aurora ˗ Lucky

14+, Hurt/Comfort.

˗Értettem, asszonyom. Maga csak ne aggódjon. Belle tökéletes helyen lesz velem, és biztosíthatom, hogy nagyon jól fog viselkedni˗szögezte le a férfi, némi gúnyos felhanggal. A vezetőnő csupán egy szúrós pillantást vetett a lányra, aki izgatottan várta, hogy ő és Loki elinduljanak.

˗Ajánlom is, gyermek, hogy türtőztesd magad... Kíméld meg a herceget az ostoba kérdéseidtől. Vagy búcsút mondhatsz ezeknek a kis kiruccanásoknak.

Loki csak somolygott, majd intett Belle˗nek, hogy kövesse.

                                                                                  ...

˗Hová megyünk? ˗kérdezte a lány, mikor már az Asgardot átszelő folyó partján sétáltak végig. A meder vize nyugodt volt: csupán néha vetett gyűrűket egy˗egy haltól. Loki színpadiasan felsóhajtott:

˗Ajh, te lány, az idegeimet csócsálod ezekkel a kérdésekkel. Idézd csak fel, mit mondott a tanárnőd!

Szerinted hol vagyunk? Hellben?

˗Nem, de te most biztosan odakívánsz, igaz? ˗nevetett fel Belle. Borostyánszemei boldogan csillogtak. Loki is elmosolyodott. Tetszett neki, ha egy nőnek volt humora. És mivel Belle ebbe a kategóriába tartozott, elérkezettnek látta a cselekvés idejét. Közelebb lépett, és átölelte a kuncogástól kábult lányt. Mikor a keblük összeért, meglepetten tapasztalta, hogy Belle mellei kisebbek, mint várta. De azért nem túlságosan. Inkább ideálisak.

˗Most... mit csinálsz? ˗ kérdezte a választottja. Próbált kibújni az ölelésből, de a férfi erős˗gyengéden tartotta. Loki közelebb hajolt, és mélyet lélegzett. Lehunyta szemét, majd kinyitotta. Felemelte sovány kezét, tenyerébe rejtve a lány arcát.

˗Loki... Kérlek, ne csókolj meg. Könyörgök, ne... ˗ nyöszörögte Belle, de a hangjában inkább vágy volt. Már csak pár centi határ volt az ajkaik között. A fűzfa földet súroló lombja elrejtette őket. Belle kiáltani akart, de már túl késő volt. A gyönyör megbabonázta őket. Már csak egy kevés hely, és...

Akkor. Ott. Asgard folyójának partján, a legkiszámíthatatlanabb helyszínen. Megtörtént. Az, amire mindketten, már régóta, titkon vágytak, de tiltott volt. Azok, akik pedig megtiltották ezt számukra, viszont fogalmuk sem volt róla: a szerelemről.

Az az érzés... Belle később sem tudta egy szóval elmondani, milyen volt Loki első bűnös érintése, csókja, és lehelete. Mintha hűvös parazsat csókolt volna, a szél simításával egybekötve. A férfi szája pengevékony volt, de valahogy mégis... csábító. Nem nyúlt fel, hogy ujjait a szabályos csigákban göndörödő, bársonyfekete hajba fúrja. Csak ott állt, a férfi karjába börtönözve, tehetetlenül, társára utalva.

Viszonozni akarta a csókot, majd még jobban hozzábújni Lokihoz, ám ekkor csak úgy...eltűnt. Mikor kinyitotta szemét, mely eddig a mámortól csukva volt, még látott egy méregzöld sugárnyalábot, ami kisiklott az ujjbegyei közül, mikor megpróbálta tenyerébe zárni. Vége volt, mint a legédesebb rémálomnak.

˗Várj,maradj még!... ˗ esett kétségbe a lány, de a nyugodt csenden kívül senki sem hallgatta meg.