Ráncos kéz megsimít, máris vigaszt nyújt megint

Anya óv, akár az élete árán is. Anya mindent elhisz, csak hogy megnyugtasson. Kénytelen beléd simogatni a kegyetlen igazságot. Anya igenis a fiának tekint.
Frigga-Loki keserű szeretet. Csak mert imádom.
12+, Angst.
 Zene: Valerie Broussard-Deeper ( feat Lindsey Stirling )

Az istennő felállt, mivel úgy érezte, ülésben elgémberedett tagjainak jót fog tenni egy frissítő séta a kastélyparkban. Rutinosan magára tekerte puha, kék stóláját, és lakosztályának bejáratához lépett, hogy kinyissa, ám ekkor...
-Jesszusom, Loki! -sikoltott fel Frigga, mert egy pillanatra valóban megrémült. Viszont nem tudta eldönteni, hogy attól, hogy fogadott fia bőrig ázva állt az ajtóban, vagy inkább az arckifejezésétől, ami mindennek volt nevezhető, csak boldognak nem. Loki nem válaszolt, de a pillantásával épp eleget mondott anyjának.
-Jól van, gyere be -szólt immár tájékoztatottan, és nagyobbra tárta az ajtót, hogy Loki beléphessen. A férfi most sem beszélt, csak várta, hogy Frigga becsukja az ajtót, és aztán maga mellé ültesse az ágyra. A nő levette, és ráterítette kendőjét, hogy meg ne fagyjon. Fél karjával átölelte -ahogy az már hosszú, nehéz évek alatt megszokásává vált˗, és megszólalt:
-Mesélj, mi történt?
Tudta, hogy Loki nem fog egykönnyen megnyílni, ezért bátorításképpen letörölte arcáról a könnyeket.
A férfi nagyot sóhajtott, és közelebb bújt anyjához. Frigga összerezzent, amikor a jéghideg, és vizes arc a vállához simult, de nem húzódott el.
-Anyám, én... én nem akartam... Csak arra vágytam, hogy... hogy szeressen... -suttogta Loki, miközben ismét eleredtek a könnyei.
-Ki szeressen? Miről beszélsz, Loki drágám? -tette fel a kérdést az istennő. Újabb hallgatás után, fia remegő hangon felelte:
-Belle. Ő egy nő, az első nő, óakit... akit közel engedtem magamhoz.Annyira szeretem! Az ujjai puhák, az illata pedig mézédes... De ő nem szeret. Kiabált velem... És igaza volt. Tudtam, hogy nem kellek senkinek.
-Ugyan, dehogy! Ne mondj ilyet!... -nevette Frigga.-Tudod,szerintem odavan érted. Csak meggátolta valami abban, hogy elmondja. És... Amúgy sem lehettetek volna együtt -tette hozzá némi gondolkodás után. -Bár hozzá húz a szíved, sajnos a társadalmat, nem változtathatjuk meg, Loki. Te Odin, a király fia vagy, ő meg hát... Nem egészen magas rangú. Vagy egy nemesbe szerettél bele?
A férfi megrázta a fejét.
-Hát igen... -sóhajtotta a nő.˗ Figyelj: Tudom, hogy most nagyon összetörtél, de be fogod látni, hogy fölösleges ezen tépned a lelked. A te édesed valahol máshol, csak téged vár. Hogyha pedig ez a lány ilyen tapintatlanul utasított vissza téged, akkor meg pláne nem érdemel meg téged. Úgyhogy, kérlek, ne sírj... Nyugodj meg.
Frigga szorosan ölelte nevelt gyermekét, aki most felnőtt férfiból, ismét törékeny kicsivé vált. Ujjait az eső áztatta, fekete hajba simította, és dúdolni kezdte azt az altatódalt, amit Loki kedvencének ismert gyermekkorában. Fia felismerte a dallamot, és őt ringató annyával együtt mozgott. Percek múltán engedte csak el, hogy félve kérdezzen valamit.
-Itt aludhatok?
-Hát persze! Sőt, ragaszkodom hozzá. Ilyen csurom vizesen a folyosó sarkáig se engedlek el.