"Oh, it's so lovely!"

Itt az újabb história! A történet néhány szóban: Vattacukor vénájú hősnőnk saját szobát kap, Lokidoki benéz hozzá beszélgetni, abszolút rideg közeledéssel, Frigga pedig mindvégig csendben szemlélődik a háttérből, egyáltalán nem sokat sejtve. De kénytelen-kelletlen muszáj lesz bővebben kifejtenem ennél, vagy ne legyen a nevem Tollacska!

A könyvcímek valósak, kitalálásuk jogai a szerzőket illetik.

(Hamarosan lesz egy (másfél?) hetes kimaradás, mert hát nekem is nyaralnom kell! ˄˄  De aztán visszatérek, mégpedig, reményeim szerint a Pegazus-könyvkritikával! :3 ℒ❤ℬ forever!)

Zene: Birdy-Skinny love

Korhatár 14+, mégpedig a rejtett utalások miatt. Műfaja az én imádott Hurt/comfortom.

Bár a lány úgy érezte, épp csak pár percre dőlt le, valójában az egész éjszakát végigaludta, miután a  sírástól fáradtan elnyomta az álom. Reggel, mikor némi erőlködés után kinyitotta a szemét, Loki már felöltözve várt rá, és egy vastag, bőrkötéses könyvvel a kezében olvasott a kis asztalnál.

-Nocsak, nocsak, a kisbaba végre méltóztat felkelni! -gúnyolódott, ám Belle már megszokta, éppen ezért nem válaszolt. A férfi a polcra csúsztatta olvasmányát, és a lányhoz sétált.

-És semmi köszönet, hogy befogadtalak a szobámba, mellesleg az ágyamba, amíg anyám nem talál neked hálófülkét?

Belle ellenkezve állt fel.

-Dehogynem! Épp most szerettem volna megköszönni, hogy olyan kedves voltál. Tényleg! -és megpróbálta megölelni Lokit, aki viszont odébb lökte. Látva, hogy a férfi ma valószínűleg ilyen lesz, témát váltott:

-Miért vártál rám?

-Akkora ez az erődítmény, hogy már a második folyosó után biztos, hogy eltévednél. Én viszont itt éltem le az életem, így rám hárul a feladat, hogy kísérjelek. Ott a ruhád -bökött az ágyra, ahol addigra egy fehér, fátyolos anyagú ruha tűnt fel, puha bőrsaruval. Belle, bár azt hitte, átlátszó lesz az öltözéke, végül mégis tévedett. Göndör haját kiengedve hagyta, már csak azért is, mert fogalma sem volt, mit tehetne bele. És mivel a kora reggel eléggé hűvös időt hozott, némi szürkés felhővel, amúgy is jól esett, hogy valami beteríti a hátát.

Hamarosan ismét egy oszlopsor mögött sétáltak el, ami Asgard varázslatos panorámáját, valamint egy teraszt takart. A lány rajongva könyörgött, hogy megnézhesse, de Loki ezt meg sem hallva továbbkísérte.

Végül megérkeztek az ebédlőhöz. A helyiség ajtaja természetesen színarany volt, néhány indamotívummal díszítve. A férfi egy könnyed kézmozdulattal kitárta, és ekkor Belle felsikított boldogságában: A terem közepén felállított, hosszú asztalon, maga, a valóságos ételmennyország díszelgett. Sajtok, érlelt húsok, zöldségek és gyümölcsök tengere várt arra, hogy mindenkit jóllakassanak.

A lány szemérem nélkül odarohant, felkapott egy puha cipót, és örömittasan beleharapott. Este nem evett túl sokat, hiába volt előtte a teli tál, ugyanis bűntudata volt Loki miatt. Így most kétszeresen is jóllakhatott.

-Khm...

A teremben egy ismerős, ám mindenekelőtt szigorú torokköszörülés hallatszott. Belle megpördült. Az asztalfőn  Odin ült, bár ez nem volt meglepő. A király felvont szemöldökkel vizslatta, mire ő vette a lapot, hogy valójában mennyire illetlen volt. Elvörösödve tette le a kenyeret.

-Nézd el neki, atyám... -kért bocsánatot helyette Loki, és már terelgette is a lányt az asztal túloldalára, hogy ott foglaljon helyet. A hangja Odin felé előzékenységet takart, viszont Belle nem tudta eldönteni, hogy kedvességből, vagy csupán lekicsinylésből utalt-e rá.

-Jó reggelt, Belle! Hogy aludtál? -hallotta most Frigga hangját, miután már leült. A királyné a mellette lévő padról mosolygott rá. "A nap első barátságos mondata!" gondolta derűsen, és rögtön válaszolt is:

-Köszönöm, nagyon jól.

-Ó, pompás!

Hirtelen, kolosszális erővel vágódott ki az egyik ajtó, és rögvest utána vörösbársony lobogása, no meg egy kedélyes kurjantás hallatszott.

-'Reggelt! Atyám, ne haragudj, de ez a fránya sör olyan jó, és hát... Megint kifogott rajtam. Majd el kellene repülnöm valamiért fejfájás ellen... -motyogta mellékesen, miközben helyet foglalt Belle-lel szemben, és rákacsintott. A lány kuncogva rejtette száját a kezei mögé. Loki sokatmondóan köhintett egyet.

-Na, és ki ez az új... jövevény? -kérdezte immár teli- és fülig érő szájjal a férfi.

-Belle... -emelte föl a fejét Odin. -Ő itt a fiam, Thor. Amint látod, másnapos, de ez csöppet se zavarjon meg téged. Ha eljön az ideje, ő lesz Asgard királya, habár nem vagyok biztos benne, hogy ez túl helyénvaló lenne... -tette hozzá, ahogy szúrós pillantással lakmározó elsőszülöttjére nézve.

-Dehogyisnem, atyám! -kerekedett el Thor szeme. -Majd, mikor már a negyedik óriáshad hódol be előttem, talán te is elhiszed!

Frigga és Belle felnevettek. Tudták, akárhogy is lesz, az ifjú lelkű, kalandvágyó herceget senki sem fogja tudni megváltoztatni.

                                                                              ...

-Erre, erre, kedvesem!... Mindjárt ott vagyunk -szólt biztatóan a királyné, ahogy újabb, és újabb kanyarokon vágott keresztül. Belle-nek igen csak sietnie kellett, hogy le ne maradjon. Frigga, ha lelkes volt, kora ellenére is gyorsnak mutatkozott.

Ami azt illeti, a lány is nagyon kíváncsi lett a hír hallatára, mikor megtudta, hogy saját szobája lesz. Nem azért, mert annyira utált Lokival egy helyiségben lenni, csupán mert azelőtt soha nem adatott meg neki ez a lehetőség. Gondolatban már szövögetni kezdte álmai hálóját: "Puha ágynemű, magas könyvespolcok..."

-Megérkeztünk! -jelentette be Frigga, amint lefékezett egy átlagosnak tűnő, a többinél némileg kisebb ajtó előtt. Előre engedte Belle-t, átadva a lehetőséget, hogy ő léphessen be elsőként a szobájába. Az ajtó hangtalanul, és puhán kinyílt.

A befelé megtett első lépés után, azonnal érezte, hogy idetartozik. A hálószobát rózsaillat lengte körül, még jobban megadva ezzel azt a mámoros érzést, amit a lány mindig is magáénak érzett. Halkan felnevetett: a szobában szinte minden fehér, rózsaszín és barna volt. A szőnyeg egy hatalmas, krémszínű farkasbunda lehetett korábban, ezért lehúzta saruját, hogy hús-vér valóban élvezhesse a puhaságát, érzékeny talpával. "Egész nap rajta fogok lustálkodni!..." gondolta boldogan. Viszont hamar rá kellett ébrednie, hogy egyrészt korán sem ezt szánták fekvőhelynek számára, másrészt a kárpitnál jóval lágyabb, és édesebb dolgok is vannak a helyiségben. Eleinte rá sem mert ülni az ágyra, de aztán elfogadta, hogy a hatalmas, könnyedén besüppedő, fehér tollpárnákat, a babarózsaszín, (mellesleg Midgardból származó) flanelhuzatos paplant, és a az ölelnivaló, selymes plédeket csak neki készítették elő.

-Olyan, mint egy felhő! -kacagott fel, mikor rávetette magát a fekhelyre, amin fel-le ugrált. Végül elterülve megnyugodott, ugyanis Frigga finoman rászólt:

-Drágám, nem hiszem, hogy Odin örülne neki, ha a lármád miatt szégyenülne meg a haditanácsán...

Belle kissé magát elszégyellve, de még mindig mosolyogva kelt fel aranybarna fürtjei tengeréből. Odarohant az istennőhöz, és akárcsak a hálás kislány az anyukáját, átölelte, és szívből ezt mondta:

-Köszönöm!

-Hidd el, igazán semmiség... Ne csak nekem, hanem a szolgálóknak is köszönd! Rengeteg macera volt azokkal a midgardi könyvekkel... Leköteleznél vele, ha olvasnád -mutatott Frigga az ággyal szemben álló könyvespolcra. Az annak polcain sorakozó könyvek nagy részének gerincén, egy világító-vörös pötty díszlett. Mind újnak tűnt.

-Köszönöm... Ismételten is! -nevette a lány, mikor rájött, hogy most mond köszönetet másodjára.

-Mindent nagyon szívesen, Belle! Nos, akkor hajrá, már itt sem vagyok. Érezd jól magad! -búcsúzott a királyné, és már újból nyitotta az ajtót, hogy kimenjen, ám ekkor a lány utánaszólt.

-Frigga... Hol van Loki szobája?

Fogalma sem volt, miért kérdezte ezt, talán, mert adott volna neki némi megnyugvást, ha tudja, hol találja a férfit.

-Itt a lépcső baloldalt, néhány méternyire a bejárattól. Ha azon felmész egy emeletet, jobbra mész egy ajtót, és ott van. Ne felejts el kopogni! A fiam elég rideg. Nem mindig tudja, hogyan mondja el, ami a lelkét nyomja... -tette hozzá cinkos mosollyal, majd még egyszer köszönt, és távozott.

Belle a polcokhoz ment. Kíváncsian végighúzva ujját a könyvek oldalán nézte a címeket.

-Tizenhárom okom volt... What light... Rókatündér... Élni akarok... Twiligth... Éjféli bál? Hm... Ez jól hangzik!

És újdonsült olvasmányát megfogva leült a könyvszekrény melletti, nagy, barna babzsákra. Elsőként a fülszöveget olvasta el.

-Vörös pöttyös könyvek. Élményt keresőknek- pont neked. Felcsillan a remény...

Ahogy megfogta a történet, és belemerült az oldalakba, észre sem vette, milyen gyorsan eltelt az idő, és azon kapta magát, hogy épp feleszmélt, mikor a cseléd kopogtatott az ebéddel. Finoman letette a kötetet kényelmes ülőhelyére, majd a bejárathoz sietve fogadta a szolgálót. Hálásan köszönte meg a gusztusos étket, ám a most érkezettnek még volt mondanivalója.

-Loki herceg megkért, hogy tájékoztassam: hamarost átjön önhöz.

-Ó... Köszönöm, hogy szólt nekem... -hebegte Belle, és becsukta az ajtót. Óvatosan a hálószekrényére egyensúlyozta a tálcát, majd beleharapva a zöldségfasírtba, elgondolkodott. Ez furcsa volt. Nem ilyennek ismerte a férfit: eddig szinte mindig távolságtartó volt, csak ritkán engedte el ezt a hidegségét, de olyankor nagyon odaadó volt. Ezek a percek pedig nagyon hamar elmúltak. Azért sem értette, miért kívánja Loki önként vállalkozva meglátogatni, ráadásul a saját lakosztályán.

Miután végzett az evéssel, már nem volt kedve olvasni, ezért úgy döntött, ledől egy kicsit sziesztázni.

                                                                              ...

Tompa, de mégis erőteljes dörömbölés riasztotta fel álmából. Kissé ijedten ugrott ki az ágyból, ám mikor feltárta az ajtót, majdnem felsikoltott. Nem tudta, miért ijesztette meg ennyire a férfi látványa, amit az is furcsállt.

-Kopogtam. Hallhatóan. Azt hittem föl vagy készülve...

-Bocsáss meg... -pirult el Belle. -Tudtam, hogy jössz, ezért aludtam egy kicsit, hogy kipihent legyek.

Loki felsóhajtott. Kissé ingerülten felvonta szemöldökét, és oldalazva próbált bemenni az ajtón.

-Na, hajlandó vagy beengedni, vagy ácsorogjak itt még ezer évig?

Belle behúzta kettejük után az ajtót, és hellyel kínálta a férfit. A másik azonban, a puff helyett, mégis az ágyra ült, méghozzá közvetlenül mellé. Bár Loki teljesen érzelemmentesen nézte, a lány arcát így is elöntötte a forróság. A csípőjük oldala pont összeért.

-Nos, igen, miről akartál beszélni?... -kérdezte, csakhogy minél hamarabb túl legyen rajta. A férfi fanyarul elmosolyodva tért ki a válasz elől, és témát kezdeményezve kezébe vette az "Éjféli bált".

-Ezt olvasod?

-Igen, ezt. Nagyon jó könyv -mosolygott Belle.

-Nekem elég kislányosnak tűnik. Mondjuk, a korhatár is egyezik... Pont neked való könyv.

-Loki, már rég elmúltam tizennégy! -fakadt ki a lány.- És különben is, honnan tudod, hogy kislányos? Olvastad?

Loki keserűen felnevetett. A hangja csak úgy parázslott a gúnytól.

-Te tényleg azt hiszed, hogy nem olvastam el minden könyvedet, mielőtt még megkaptad volna? Én választottam ki őket...

Belle-nek torkára forrt a szó. Nagyon zavarta, hogy folyton ilyen helyzetekbe került: Ő azt hiszi, hogy tökéletesen tájékoztatott valamiről, aztán viszont kiderül, hogy valaki más sokkal jobban tudja. Ilyenkor gyengének, és kigúnyoltnak érezte magát. És éppen ezért nem hagyta magát.

-Egy este alatt olvastad ki az összes könyvemet?... Vagy jövőbe láttál, és tudtad, hogy ide jövök?

A férfi egyáltalán nem rémült meg a kérdéstől. Diadalittas pillantását a mennyezetre szegezte.

-Ah... Pompás, ám sajnálatra méltó egy hely Midgard. Dugig van szánalmas, mocskos kis halandókkal. De... ha az erkölcsük még meg is romlott, legalább az irodalmuk nem. Mindet olvastam. És el kell, hogy szomorítsalak: nem tegnap este. Azok a kötetek már vagy ötven éve ott porosodnak. Korábban itt volt az olvasószobám. Bár akkor még nem volt ilyen undorítóan berendezve -nézett körbe sajnálkozóan.

Belle egyre dühösebb lett. Ezért jött el Loki? Hogy bosszantsa? Elhatározta, hogy nem fog veszekedni. Ha a férfi gúnyolni akarja, ám legyen. De ő nem fogja hagyni, hogy felhúzza.

Így aztán ismét elővette a jókislány-modorát.

-Pedig nagyon jól áll neked a rózsaszín! -kuncogott, ártatlanul simogatva a ráncos kezet. A módszer működött, ugyanis Loki nagy kék szemeivel gyanakvóan figyelte immár. Folytatta:

-A szád is olyan színű. Gyönyörű mályvarózsaszín!

Legbelül elégedetten érezte, ahogy a férfi lassan megadja magát.

-Mindenkinek rózsaszín szája van, Belle -felelte ridegen, mivel természetesen egyből átlátott a mézes-mázas álcán.

-Tudom... De neked különösen olyan... mint... a rohadt mályvának! -itt felnevetett. Hemperegve kacagott a saját iróniáján, nem is figyelve Loki reakcióját. Görcsösen rázkódott, nem érzékelve környezetét. Csak akkor hagyta abba, mikor feltűnt neki, hogy a férfi felállt mellőle az ágyról, és halálos nyugalommal az ajtóhoz sétált. Résnyire nyitotta azt, majd visszafordult. Pillantása jéghideg tőrként vájt Belle lelkébe.

-Remélem, boldog vagy -szólt, még mindig mélységes megnyugvással. Nem sírt, de tekintete enélkül is eléggé kifejező volt a lány számára. -Jót nevettél, igaz? Helyes. Köszönöm ezt a tartalmas délutánt. Szerintem elég tanulságos volt mindkettőnk számára.

Azzal kilépett, s becsapta maga után az ajtót.