Kate O' Hearn: Pegazus és az Olümposz Lángja (könyvkritika)

Visszatértem! Szóval, akkor ez most egy ilyen mediterrán-kaland lesz. Elsősorban prezentálom a lassan már egymillió éve beígért könyvkritikámat, aztán olvashattok egy bónuszsztorit, és  megkukkanthattok egy természetesen görög témájú, kafa, rajzos balladát! 

Kívülről...

1. A kóstoló (fülszöveg): 5/5

"A mitológia és a valóság 

egy új legendában csap össze!

Rick Riordan, 

a PERCY JACKSON-sorozat írójának ajánlásával!

Amikor Pegazus egy borzalmas viharban 

a tizenhárom éves Emily otthonának tetején landol,

a lány élete örökre megváltozik.

A mondabeli, gyönyörű, szárnyas ló hátán

azonnal őrületes csaták közepébe csöppen,

amiben a római istenek csapnak össze 

a nirádoknak nevezett négykarú kőóriások népével.

Vajon sikerül megmenteni az Olümposz lángját,

mielőtt az örökre kialudna?

Vesd bele magad!''

Abszolút (Abszol út, háhá!) rendben van. Nem magyarázza túl, nem spoileres, pedig tényleg nagyon összetett történetről, cselekményről van szó. Való igaz, divat a fantasy regényeknél a "vajon...?" használata, és természetesen ez egy afféle költői kérdés. Hát persze, hogy sikerül! Tudod, megvan még amit általánosban bemagoltattak, hogy a jó (majdnem) mindig elnyeri méltó jutalmát? "Vesd bele magad!" Oké. Akkor most belevetem...

2. A látszat (borító): 5/4

Hm... Egyszerű, de nagyszerű. A villámok csodásak, azonnal megadják a könyv hangulatát. A háttér sötét, és ez remekül kiemeli Pegi ragyogó alakját. Ami a !NEM LOVUNK! fotóját illeti, egy kissé homályos. A szárnyakon eléggé látszik, hogy nem valódiak. A "Cool selection"-betűtípus tetszik, a többi felirat már nem annyira. A gerinc viszont va-rázs-la-to-san tükrözi a római stílust, gyönyörű a felépítése! ˄ˎᴗ˄

3. A szöges kerítés (korhatár): 5/5

Teljesen egyetértek. Az erőszak leírása igencsak kitett magáért. A vérrel borított  kristály csillárnál borzongtam! :D A "Ha nem vagy már kisgyerek."-felirat kedves, ad egy fajta pozitív érzést, mintha a kiadó tisztelné a tizenéveseket! :) (Amúgy 12+.)

Belülről...

4.  A kicsi, a nagy, az Artúr és az indián (karakterek): 5/4,5

Ahogy adott:

Pegazus -Neptunusz és Medúsza gyermeke, hófehér, aranypatájú, szárnyas táltos, akinek az a küldetése, hogy elvigye a Láng Szívét az Olümposzra. Nem tud beszélni, csak nyeríteni, ám minden olümposzi érti a beszédét. Diana és Apolló unokatestvére. Hűséges, odaadó barát, de ha dühbe jön, félelmetes erejű.

Emily Jacobs -New york-i, tizenhárom éves lány, Steve Jacobs rendőr gyermeke. Három hónapja gyászolja elhunyt édesanyját. Ő Pegazus legjobb barátja, és megmentője, ápolója. Em kissé önfejű (akárcsak én...), de nagyon elszánt és talpraesett. Joel későbbi jó barátja.

Joel De Silva -Rómában élt, sötét múltú fiú, hiszen mindkét szülőjét, és még a testvérét is elveszítette egy autóbalesetben. Gyermekotthonban lakik, és hírhedt verekedő. Rajong a római mitológiáért, azon belül Pegazusért, így, mikor Emily a segítségét kéri a csődör megmentésében, esélyt kap egy jobb élethez. A főhősnő későbbi egyik legjobb barátja.

Paelen -Mestertolvaj, ki ellopta Pegazus aranykantárját, méghozzá azért, hogy végre őrá is felnézzen a többi olümposzi. Nem sejti, hogy ezzel rövidesen óriási galibát okoz. Nem rossz szándékú,és ez a tulajdonsága végig jelen van a történetben, de persze ő is jelentős jellemfejlődésen megy keresztül a történések közben. Különleges képessége, hogy képes olyan hosszúra, és vékonyra megnyújtani a csontjait, hogy akárhová befér.

Diana -Jupiter leánya (anyja Létó, legalábbis a görög mitológiában), Apolló hű testvére. A nirádokkal folytatott óriási csata egyik túlélője. Roppant erős, tekintélyes istennő, aki mindemellett gyengéd és szeretetteljes is tud lenni. Emily későbbi jó barátja, segítője.

J ügynök -A KKE (Központi Kutatóegység) "szuperfegyvere". Profi vallató, és kínzó, megszállottan kutat az idegen, földönkívüli civilizáció után. Emily, és barátai fő ellensége, de a végén szerencsére megkapja a magáét!

Ahogy én gondolom:

Pegazus -Szóval. Először is szeretném leszögezni, ki volt a kedvencem, és miért. A ló, aki nem ló. Nem tudom, miért, de a többiek nem fogtak meg annyira. Vagyis, de, tudom. Kissé naivak voltak. Nem láttak a dolgok mögé. Pegazus viszont igen, és amellett, hogy ő a könyv egyik legjelentősebb szereplője, volt néhány jelenete, amin kéretlenül, de előjött a Mániám. Második kedvenc mondatom a regényben:

"-Peg! -kiáltott fel örömében, és megölelte a csődör vastag nyakát."

Vastag nyak. VASTAG NYAK. *_* Nos, bizony ennél az "ölelni való mondatnál" én is ott éreztem két karom közt azt a VASTAG, gyűrődő bőrű nyakat. Több jópofa, kedves jelenetük volt együtt a lánnyal. Simán el tudnám képzelni human-verzióban, amint beszólogat Joelnek, kikérve magának, hogy kicsoda (vagy micsoda) :D.

Emily Jacobs-Jó karakter, vicces helyzetekkel, és megoldásokkal. Makacs egy nőszemély, meg kell hagyni, de talán pont ez az ami folyton megmenti. Annak ellenére, hogy eleinte kényszerből volt Joellel, remek párost alkotnak, kapcsolatuknak, csakúgy, mint az LBL-nek van egy fajta keserédes feelingje, de khm... Nem árulok el többet. Néha voltak elég ''értelmetlen'' mondatai, gondolatai Emnek, olyasmiken is eltöprengett, amik nekem, ha megpukkadtam volna, se jutnak eszembe. Éppen ezért egy kissé felszínesnek tűnt néhány esetben. Ez most de hülyén hangozhatott... Nem hiszem, hogy leesett nektek, hogy értem. Na mindegy.

Joel De Silva-A Szilva. Bevallom, halványlila dunsztom sincs, hogy kell ejteni a keresztnevét. Anyukám a ''Joel'' -re tippelt (úgy, ahogy le van írva), apukám a ''Zsoel''-re, de én szokás szerint szentül állítottam, az igazamat: a ''Dzsoel''-t. Úgyhogy maradt így. Nála is voltak olyan ''semmitmondó'' mondatok, mint Emilynél, szerintem ez egy olyan ''legyen már valami!'' dolog az írónő részéről. Na de, nem csak kritizálni vagyok itt! Joel amúgy igazán aranyos, és jó humorú fiú, abszolút megértem a tragédiája miatt. Mikor a csapat épp szabadulóban volt a KKE bázisáról, mindenki ellágyult, mikor a tagok újra átölelhették egymást, ott ömlengtek, hogy jajdehiányoltalakazthittemmeghalszblablabla, csak a Nagy Benga Olasz volt magánál, hogy nem akar ünneprontó lenni, de a nirádok mindjárt jönnek. Kár, hogy nem létezik ''profi beszólásért járó díj''. (Mondjuk ő is örvendett azért Emnek...)

Paelen-Hát... Egy vérprofi tolvajtól azért kicsit többet vártam volna el. Emily hazugságai, amiket J ügynöknek adott elő, szerintem nem voltak túl hihetőek. Ez szinte az egyetlen baki. Tetszett az értékrendje. (A kantár a valódi érték, nem a vacak ékkövek!) A sarut egyszerűen imádtam, nagyon cuki volt, ahogy verdeső szárnyakkal föl-le cikázott, és az volt az egyik kedvenc jelenetem, amikor lerántotta Paelent a függőleges szellőzőalagútba. :D (Neee!) Aranyos volt, ahogy megbánta a bűneit, és mindent megtett, hogy jóvátegye őket. ''Látja, mégis annak nevez!'' ''Úgy látom, ideje elvezetni az urat. Szemmel láthatóan nem érzi jól magát.'' Erőst' röhögtem ezeknél a részeknél.

Diana-Mivel Artemisz a kedvenc görög istennőm, örültem, hogy a nagy vadász megjelent a történetben. Szerettem, hogy olyan gondoskodó volt Emilyvel, bár kicsit zavart, hogy annyiszor hívta ''gyermeknek''. (Hoppá! Most beleestem a saját csapdámba... Akkor az vajon, hogy nem zavaró, hogy szegény Belle-t lépten-nyomon legyermekezik, lekislányozzák??!! Hát, jól van, na, de... Tudjátok... Kell a feeling...)

J ügynök-Háháháá! Volt egy olyan jelenete, amit a mai napig kiparodizálok: ''Szólítson J ügynöknek!'' (Öltöny összevonás elől (Loki módra!), mély, basszusos hangzengés.) Elismerésem a pasasnak, meg volt benne a phszichopataság, illett hozzá, ahogy szélesen vigyorogva kínozta Emilyt. Bírtam a Paelennel vívott szócsatáját.

5. A krónika (történet): 5/5

Nem igazán voltak elvarratlan szálak, teljesen logikus volt minden. Sokan a Percy Jacksonhoz szokták hasonlítani, és mondjuk jogosan, hiszen a szerzők mindkét könyvnél az ókori mitológiákat ötvözik a 21. századdal. Számomra a Pegazus élvezhetőbb volt, mivel könnyedebb a nyelvezete. De ez csak az én véleményem! :)

6. Az arany fény (mondanivaló): 5/5

Én általában a hús-vér lényeget a mondatok túlértelmezése miatt szűröm le. J ügynök, Steve Jacobs- ezek mind embertípusok. A munkájához már-már betegesen ragaszkodó ember, vagy egy baleseti trauma miatt eldurvult fiú mind ugyanúgy köztünk él. Csak éppen nem egy sci-fi regény szereplőjeként...

Zene, amit a kötet olvasásához ajánlok:

Csodás, elkalandoztató, Pegazus repülésére emlékeztető! :)

Vége is az első könyvkritikámnak. És, hogy ennek megfelelően hol voltam nyaralni? Görögországban, bár eredetileg Rómába készültünk. Se baj, ez azért így is nagy kaland volt, főleg a könyv miatt! ˄˄ A második részt már olvasom, és őszintén szólva imádom, még sokkalta jobban, mint az elsőt. Na de, térjünk át a már megígért bónusztörténetre!

Egy jó agy-és ivóvíz felforralóan meleg napon, mikor jóanyám és én épp a Balkán-félsziget békéjét élvezve róttuk a hegyoldal egyik kegyetlenül porzó, köves kocsiútját, mikor én csaak úúgy, megfontoltan megszólaltam:

''-Anya... Lokinak miért van sétapálcája a Bosszúállókban?

-Hát, nem tudom, kislányom. Mert te így találtad ki.

-De azt nem én találtam ki, hanem a rendező, meg a többi! Én arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted miért illik hozzá. A sétapálca manapság nem különc dolog? Lokinak nincs baja a járással.

-Régen az uraknak volt sétapálcájuk.

-És akkor neki most miért volt?? (Gratula, PENy, gratula! Jó, hogy logikusan gondolkozol...)

-Mert ő is olyan lenéző a többiekkel, és felsőbbrendűen viselkedik.

-(Elégedett vihogás.) Ja! Tudod: ''Hülye kis midgardiak!...''

Csak hogy tisztázzunk valamit: Szándékosan kérdeztem rá. Tudtam, de hallani akartam. A kőkemény igazságot... 

Ennyit az épelméjűségemről. Hamarost érkezik a Szőke vitéz vadi új része, az imádnivaló obszervatórium pörgésével, no meg Odin konokságával. 

És legvégül engedjétek meg, hogy biztosítsam a jókedvet kedvenc videóspárosom, Pascu és Rodri nemrégiben kijött dalával, ami hűen illusztrálja a rosszcsont isten személyét! Adios! (♪ZEUS!♪)