A windeni néBdalcsokor

Végre itt a dicső óra!" tartja Mozart, én is, és habár most nem áll az akasztófa (no de, hey, gyerekek, hogy fog állni két perc múlva!), büszkén prezentálhatom hosszas, izgalmakat nem kímélő kuatatómunkám eredményét, a sorozatot TÖKÉLETESEN és utánozhatatlanul kiröhögő…

Windeni 

néBdalcsokrot!!

(zenge a kórus: vivát! vivát! muzsikát… )

Rengeteget dolgoztam rajta, és számbavettem, hány páros számú olyasfajta dalt ismerek, amely által minőségien kiparodizálható a DARK, avagy legújabb, favorit sorozatom. Természetesen, a bolondkodás itt nem áll meg, bőven lesz még ok röhögésre a közeljövőben, de most fordítsuk figyelmünket beme rengeteg szeretettel és örömmel készült poétrumra! Elsődleges, nem titkolt célom volt az általam utált karaktereket (I HATE U, BARTOSZ! *esz-szel ejtve* ) szétszívatni, hogy semmi képpen ne ússzák meg büntetés nélül. És itt most nem Jonas drágámra gondolok… Mégis hogyan bánthatnám azt a sárgakabátos, hájas, dagadt, szeplős orrú, kék-és nagyszeműt?... Őt a szárnyam alá veszem, a fiam, a lelki társam, nem bánthom!  Sajnáljuk az indokolatlanul büntetett karaktereket (poor Mikkel!) , és nem lesz hiány sötét humorban, meg persze falrengető utaláokban sem. Ha kedvetek tartja, és unatkozva baktattok egy péntek délután haza a suliból… Próbáljátok meg végigdúdolni! Márcsak a rengeteg megjegyezni való szöveg és a vidám dallamok is segítenek, hogy kiűzzük fejünkből a cudar gondolatokat, hiszen az embernek boldognak kell lennie-nem? Én nekem legalábbis mindig beválik! És ó, igen: köszönet, Mrs. Dawn La Pigeon-nak a szokás szerint  tálcán kínált, random inspirációknak, és bármilyen különös, Mrs. Oliviának! Hiába na: jó dolog az énekóra, pláne, ha pénteken van! 

Zene nincs, mivel ez alapvetően egy néBdalcsokor (nyugi, ismerem a zöngésség szerinti részleges hasonulás törvényét, szánt szándékkal vagyok ilyen hülye) , nem uncsi, KodáJ által gyűlölt és gyűjtött néPdalcsokor, tehát felsőbbrendűbb, egyszersmind külömb. Ezt Peny írta. Ez különleges. Ezt már most levédetjük, csak úgy, mint a műfaji meghatározását.  Mondjuk így: „népdal= A nép ajkán születő és terjedő, folyton változó, nem egy zeneszerző által begyűjtött és lejegyzett zenemű. Nem összekeverendő a „nébdal”, egyébként radikálisan mást magába foglaló, és jelentő kifejezéssel, amely emezt takarja: „nébdal= A nép (összetett szempontból nép, magába foglalja az urbánus társadalmat is) ajkán remélhetőleg a jövőben méltó műként, szállóigeként terjedő, a világban mindne lehetséges helyen fellelhető, és a lehető legröhejesebb, és leghátborzongatóbb pontossággal átkölthető, egyébként nagyon népszerű dalok összessége, melyet CSAK ÉS KIZÁRÓLAG B. Penyling Braveheart (nem angol, csak lélekben, ez egy művésznév!) jövőben világhírű polihisztor által alakíthat NÉBDALLÁ, NÉPDALBÓL! Tessenek érezni a különbséget!”

És mivelhogy mostanában gyakran tartózkodom a Német-khgy-ben, azon belül is Windenben, kis lelkemet megihlette az ott élők hol csavaros, hol sanyarú sorsa (ahogy egy kritikus mondotta volt: Windenben istenfélő emberek élnek…) és úgy döntöttem, elküldöm ide, nektek, odaátra, hogy ti, mint országom követői tudjatok róla: léteznek ilyen csodák, és hálásnak kell lenni a boldog életért, ami van! Bezony. Merthogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. És amíg édesapád nem lóg… Egy kötélen. 

Szándékosan nem készitettem hozzá lejátszási listát, hogy nyomon követhessétek, és akár ti is énekelhessétek a dalt, ha megnyitjátok (szöveggel!), de lehet, hogy megteszem a jövőben. A korhatár 12+, az enyhe erotikus tartalom, és a drog, valamint halál és erőszak említése miatt.

 

1.

„Szervusz, kedves barátom, menjünk iskolába!”

„Nem mehetek, Jonasom, mert a csajom Martha.”

Halott öcsém, Madszikám fekszik temetőbe,

Szép, Hanah szeretőm fekszik kerevetre.

*vicces, gyermekbarátnak szánt furulyazene*

 

2.

Ha te-te! Mikike! Mit csináltál az este?

Huncut vagy, lovas vagy, még a gézed sem igaz!

 

3.

A windeni atombunker naagyon stabil.

Fúj a monszun, fújdogálja, idő meg sem rágja.

Hey, Francizka, Francizka, te kényes a dereka,

Galambocska.

Ha kényes is illeti, füves Magnus szereti,

Galambocska. Galambocska. Szép Bartoszka.

4.

„Charlotte, Charlotte, vagyon-e szép lányod?”

„Vagyon, vagyon, de néked nem adom.”

„Add nekem azt! (Szívatom azt. )

Szita-szita tényleg, Jonas-Bartosz döglött…

Dob segg a… Dobd  be a…

Szép Martha.”

 

5.

„Hová mész, te szép Bartoszka?”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe, az erdőbe.”

„Minek mész te az erdőbe?”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak máj libe, a barlanghoz.”

„Minek mégy te a barlanaghoz?”

Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe, barlang-ásni!”

„Minek mész te barlang-ásni?”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe, Adam szólott!”

„ÉSHAADAMAZTMONDJAHOGYVAGDOSDAZEREIDETLYUKASRATEMIHASZNAKÖLKEAKKORMEGETESZED?!!”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe… *ötésves szünet* KÖZÖD HOZZÁ?!”

 

6.

Őszi monszun sok bajt áraszt, siváron, siváron.

Mert a Jonas lelökné Bartoszt, siváron, siváron.

„Hát én immár kit válasszak, anyám, édes anyám?”

„Ebben az egyben segíteni nem tudok, leányom, leányom.”

Esőkabát: könnyű gúnya, esőben, esőben,

Mert azt a szél könny’ elfúja, merőben, merőben.

Atomruha? Nehéz gúnya! Bunkerben, bunkerben…

Mert azt Hanah felhúzni nem vágyja, kettesben, kettesben.

 

7.

Egy kis Bartosz, tik-tak-takk.

Barlangot ás, tik-tak-takk.

Izmos háta, szép csákánya,

Földbe ássa hajnalra!

Jön az Adam, meglátja.

Örvendezve kiáltja:

„Gyere, Bartosz,

Tik takk-tak-takk, Marthádért is csináljad!”

Mostmár együtt henyélnek.

Világvégét megérnek.

Tik-taKk-tik-taKk-tik-takk-takk-takk,

EZEK ÁM A GÖRÉNYEK!

 

8.

Ó , de jó lesz majd az óra,

Majd, ha áll az aksztófa,

Joonas-gége megszorul, megszorul,

Jonas-gége megszorul, megszorul.

Óh, be jó lesz, óh, be szép lesz!

Noah égi üdvöt érez,

Hisz megadta már neki asz úr…

Hogy ő lesz mostan itt az úr.

 

9.

Kiment Michael az okkulton.

Jonas fia árván maradjon.

Kötelet kötött nyakára.

Úgy ballagott túlvilágra.

 

Gyerünk vissza az időben!

Három hétig tart felérnem.

Vigyünk el egy időgépet!

Következmény majd megfizet:

 

A szép Bartosz strázsát álljon!

Ázott Jonas utcán sétáljon.

Szép csípőjén pisztoly lógjon…

Martha szívén babát hordjon.

 

10.

Martha hétköznapi volt, de aztán, tán…

Megkóstolta a szerelmeket:

Jonast és Bartoszt, a fenegyerekeket.

„Úton épp hazafelé eltévedt öccse, Mikkel, furcsa barlangok felé, így hát…”

Hallgasd, mit meséél! Már ma mondja:

„Weist ma fathar?”

Jól figyelj! Neked elmond-ja-ja –ja-ja a Mikkel.

Hallgasd, Martha!

„I do hunging strike, mother!”

Jól figyelj, neked elmondja-ja-ja-ja-ja a Mikkel!

„Have you lost it?!!!”

Jöhet bármi, nem fog félni ő:

Martha mindig vakmerő!

De neki is van mit tanulnia!

Hisz nem hiába lett ő Éva!

Gólyópróba! *lövős pillanatok a DARKból*

Neked elmondja-ja-ja-ja, amit…

„Beszélek, ti emberek,

Üvöltök, letepertek!

A lelkem: bűnök ömlenek,

Itt Jonas vére hempelyeg…

Eh-eh-eh-eh…

Így már nem élhetek!”

*Hallgasd, Martha mit mond neked!*

TICSI-TOCSI MARTHA!

 

-VÉGE!!-

Ui.: Ennyi volt hát e Sötétföldi örömködés. És bonus pointként közlöm, hogy ma a suli előtt láttam egy alakot, aki a mara orrával, lefelé konyuló udvaribolond-szájával, és komor tekintetével egyértelműen Ulrich Nielsenre emlékeztetett. Még az állása is egy az egyben olyan volt: határozott, félős, és rendszerető-egyenes. A különbség egyedül az volt, hogy az arca nem volt annyira eldeformálódva, mint a rendőrhadnagyé… Hiába na, ha egyszer: MINDEN KAPCSPOLÓDIK…