Hex Őrülten Eseménydús Nap Az Emberek Csapatával

 

Buna ziua, Penland-i kalandorok! Tavaly igencsak kétségbeesetten kutattunk én és anyukám egy megfelelőnek mondható írótáborka után, mígnem egyszer csak… Mrs Destiny jóvoltából elénk toppant egy vidám stílusban vezetett honlap, valamint két izgalmat finoman megcsiholó videó képében a People Team, vagyis rövidítve a PT. Hallgassátok olvasás közben, úgy sokkal viccesebb, és szuperhősösebb!

A név –mint az utólag számomra is komoly jelentést mutatott- nem Petárdák Teremtői-t jelent, hanem Emberek Csapatát, és miután teljesen bezsongtam, és könyörögni kezdtem nőnemű felmenőmnek, hogy… „Mami, úristen, abban a videóban ott van az Evernight, ami Vörös pöttyös! Nekem MUSZÁJ eljutnom abba a táborba! Léégysziii!!...” a rideg valóság gonosz fellegvadászai lerángattak a rózsaszín és halványlila légtérből, mégpedig azzal az igazságtalan indokkal, hogy a tábor több mint 74 000 forintba kerül, és hogy ezt „Mi nem engedhetjük meg magunknak”. Nosza, durrant is rögtön az álomhőlégballonom lufihada, szépen, egyesével. Havonta egy-két nagy, dagadt, és igen cuki ballon esett áldozatul.😖💔 Én meg dühöngtem. Aztán egy nap szólított anya, mondván, hogy lelt egy pályázatra, amiben, ha figyelemre méltó, tehetséget bizonyító alkotásokat mutatok fel, akkor megkapom az általunk megírt összeget. A cég (mármint a MOL, ami ez esetben több volt számunkra, mint egy benzinkút) viszont sasszemmel kíséri, hogy mire fordítjuk a pénzt, mely nálam naná, hogy a Tábor lett volna. Anya összeszedte minden, krónikaíró tehetségét, hogy cute farkasmama módjára előássa a mélyből régi, vagy éppenséggel nem is olyan rég megalkotott olimpiai koszorúimat, tehát oklevelek, elismerések, versek, novellák és egyéb szépségek nyomait, amin a Benzin Atyja elindulhatott, fölmérve, hogy méltó vagyok-e az említett „vagyonkára”. Méltó voltam. Hónapok aggodalmas hadával valamivel később át is röppentyűzték az összegecskét (avagy utalva rá elutalták). Az esemény igencsak nagy port kavart a városkánkban, mi tagadás, ugyanis BEKERÜLTEM AZ ÚJSÁGBA, EGY NŐCI PEDIG MÉG INTERJÚT IS KÉSZÍTETT VELEM. No lám, milyen a Toll, ha élvezi, hogy észrevették.😁😎🤠

Nyár derekán pedig, a tomboló július alkonyán útra keltem, és elindultam Kecskemétre, egyenest a homokdűnék honába, egy terjedelmes kampuszra. Amint kipattantam a kocsiból, és a nagy melegben, a vadnyugati filmbe illően porzó úton araszoltam a tábor kapuja felé, meg kellett jegyeznem, hogy ez itt maga a Vidorság Mennyországa. A két lakóház (külön háltak vala a lányok és a fiúk) teraszairól színpompás zászlócskafüzérek szelték keresztbe-kasul a légvonalat, a muzsika pedig maximális hangerőre tekerve jósolta a király élményeket. Ez a hely annyira más volt, mint amihez szokva voltam, csak úgy áradt belőle a pozitív energia és a szeretet.❤ A Hangárnak hívott térség bejáratánál összefutottunk a napernyő alatt lazuló Aterrel, ki a tábor kiötlője és vezetője. Kicsit leálltunk vele beszélgetni, kaptunk némi eligazítást tőle, aztán pedig már repültünk is a Hangárba regisztrálni, ahol azon kívül, hogy megtudtam a szobaszámomat, kaptam egy menő büfékártyát, és egy narancsszín karszalagot. A pultnál nagyon kedves, vicces és türelmes fiatalok ültek, akik állandóan szívatták egymást. Én meg csak pislogtam a nagy szemeimmel, mint egy őzgida, akit örökbe fogad egy multimilliomos. Ja, amúgy kábé az egész hét alatt ilyen érzésem volt, de szerintem ez tette ilyen szuperré az egészet. Ezután elindultam becuccolni, aminél hál' Istennek nem kellett bajlódnom a gigászi bőrönddel, amit magammal vittem, ugyanis a lányok lakházának aljában kedves fiúk várták, hogy felvihessék a dundi táskákat a gyerekek szobáiba. Nekem egy magas, szőke srác segített, aki kicsit úgy mozgott, mint egy nindzsa. Egy hugrabugos, Éhezők Viadala-fan lánnyal kerültem egy szobába, aki csakúgy, mint jómagam az Élő irodalom és kreatív írás szakra volt jelentkező. Anyway, hogyha netalántán ti is el szeretnétek menni ebbe a táborba, akkor arra is van lehetőségetek, hogy kérésre egy barátotokkal, vagy legalábbis egy szakrokonotokkal egy helyre juthassatok! Csak szólni kell a recepciónál. 🤘

A főbb, és régebb óta szolgáló táborvezetőeket itt mókusoknak hívják, míg azokat, akik először táboroztatnak, a kismókusok elnevezését hordják büszkén. Szobatársammal, akit egyébként Rókának kereszteltem el útra keltünk, hogy felfedezzük a PT szegletit. Egy király pecsétgyűjtögetős játéknak köszönhetően sikerült is, melynek tulajdonképpen az volt a lényege, hogyha voltál mind a tíz állomáson, játszottál, kézműveskedtél, és megválaszoltál bizonyos kérdéseket, összegyűjtve a vidám mintájú nyomatokat, akkor a Hangárban felállított standról vehettél ingyenkönyvet! Én az Incarceron-sorozatra csaptam le, ami elég érdekesnek ígérkezik, főleg, hogy 15+!...❤📚📜❤Én és Róka még elfogyasztottunk némi nedűt a büféből, aminek egyébként Zabi Da Kanka! a neve, aztán visszavonultunk a lakosztályunkba. Kihasználván az értékes időt, beleolvastam a Hunger Gamesbe, amit társam hozott magával, és volt olyan kedves, hogy megengedte szemrevételeznem. Érdekes történetnek tűnik, szerintem lehet, hogy el fogom olvasni!... 

Mivel olvasás közben könnyedén telik az idő, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy odalentről hangosbeszélő-szó hangzik. Merthogy itt még a kihangosítás sem a szokványos! Le is siettünk, a lakóházak között pedig összeterelgetett egy pasi a vicces hangosbeszélővel minket, tele humorral. Eléggé ironikus volt szegény Irodalmiság Dámára nézve az, hogy csak hárman voltunk hallgatók a szakunkon: Róka, én, és a harmadik leány.😫😅😂 Murvának hívom, (esküszöm, hogy nem az ásványfajtára gondoltam) és egy igazi boszorkánylány, ám ennek ellenére nagyon szeretetreméltó és valahogy nem lehet rá haragudni. Úristen... Hogy azzal a nőszeméllyel mit le nem műveltünk!!... Komoly röhögőgörcsök sorát köszönhettem neki. Olyan vicces társaság!... Magiszternek egy Kasimer Soma nevezetű ifjút kaptunk, akit nagyon okos és elfogadó embernek ismertem meg. Rengeteg mindent tud a költészetről és az irodalomról, ez részben annak is köszönhető, hogy egyetemista, méghozzá színháztörténet szakon, emlékeim szerint. Kérték, hogy a közös csoporti együttlétekről is írjak, úgyhogy voila, megteszem. Hat napig tartott ez az egész őrület, Vasárnaptól kezdődően. Az elején nyilvánvalóan megismerkedtünk egymással, persze azonban közben is nagyon sok mindenre rájöttünk egymással és stílusunkkal kapcsolatban.💕 A feladatok nagyszerűek voltak, nekem korán sem szokványosak, és rengeteget röhögtünk, főleg azon a részén, amikor a Grimm fivérek Jancsi és Juliskáját kellett átírnunk 21. századi környezetbe.😲😌 Kétség sem fér, hozzá, hogy az enyém lett a legdurvább. Sajna azonban nem írhatom le még, miről szól, mivel esélyes, hogy a blogot nálam fiatalabbak is olvashatják. És tényleg nem valami hétköznapi, de hát, én így látom! Két (pontosabban három, jaj szegények!) vendégünk is volt a hét folyamán, avagy a Kovács-ikrek (Kovács Viktor és Dominik) valamint egy drámapedagógus lány, akikkel nagyon király teendőkön munkálkodtunk. Az ikrekkel, akik költők és novellisták is egyben, egy mondatot kellett befejeznünk az előtte általunk kitalált jelzőszerkezetekkel. Valahogy így:

Kinézett az ablakon, és látta, hogy... az utcát annyira elöntötte a megállíthatatlan esővíz, hogy még az északi sarkról a víz színe alatt idáig vonaglott narválok is ott lubickolnak az ablaka alatt. 

A foglalkoztató csajjal pedig egy újságból (pfúj-pfúj, Blikk!) kiválasztott sztárcikket irtunk átal, mintha csak egy komoly, valóságban is megeshető bonyolult családi dráma volna. Sok mindent lejegyzeteltem és meg is tanultam az írásról, például felvilágosítást kaptam, hogy mégis mi a fene az a központozás. A tábor végének közeledtével pedig ki-ki megalkotta a saját bolygóját, egy nagyon kreatív módszerrel, és ez volt az egyik kedvenc részem, ugyanis imádom a tárgyi emlékeket. A bolygómat természetesen Penyversumnak kereszteltem el, avagy ő lett a Megtört Lelkek planétája. Újságokból kiszabdalt tetszetős képecskék, és az igaz barátság melengető közelsége az emberi elme zsenialitásával -ez kell a boldogsághoz!

Végeredményünk egy kisebb, orosz hadiládákba bújtatott kiállítás lett, melyet az utolsó napon prezentáltunk, engem pedig az a szerencse ért, hogy megismerhettem egy nagyon vagány és kedves holland lányt, (akit amúgy Sylvie-nek hívnak) és ANGOLUL!! egész jól körbevezettem a kiállításomon. Na jó, nem mentünk, de beszélni, azt iparkodtam rendesen. A meghívó levelünket Róka írta a lánynak, ugyanis ő nagyon ügyesen társalog angolul, így invitáltunk tudta, hol, és mikor várjuk. A kiállításon a planétákon kívül helyet kaptak a hét során alkotott műveink, sőt, én még az LBL eddigi részeit is kiraktam. Kitártuk magunkat a világnak.🌟☀🎖🎹❤

Persze a szivárvány minden színében pompázó csapataink se tétlenkedtek, ugyanis nem egy őrült csapatversenyben volt részünk az ármányos történtek során. Az én személyes kedvencem az volt, amikor egy vízi kolbász körül tizenháromszor megfordulva, lefelé néző fejjel szigorúan, mind ezután át kellett rohanni egy homokos röpipályán, és nem szabadott elesni. Nos... Nekem sikerült!! Mindezt a lila kendővel a fejemen, és úgy, hogy a háttérben egy csomó mindenki szurkolt nekem. De az volt a legjobb érzés, hogy amikor átértem a fűre a túloldalon megdicsértek és ünnepeltek. Vezetőnek egy VÁP-nak becézett srácot kaptunk, akiben mi tagadás igencsak ott vibrált és munkált a csapatszellem, még ő és a segédje (aki nagyon aranyos és kedves fiú volt) egy oltári remek indulót is költöttek a liláknak. Volt Just Dance, és mindenféle mordizomadta csoda. És elfogadás. Barátságokkal! Nem egy külföldi volt a táborban, de nem bántam, mert köztük is sokakkal ismeretséget kötöttem! Egy Chichi nevű feketével együtt zenéltem, aki nagyon kedves volt, és még ölelést is kaptam tőle! Illetve beszélgettem még egy magyarul társalgó ázsiai fiúval, aki (kitudja miért...) Magnusra emlékeztetett. A csapatversenyben Mi, lilák harmadikok lettünk, ami nagyon király, hiszen rengeteg csapat volt még rajtunk kívül. Aranyérmet és sok-sok ajándékot viszont mindenki kapott, ami fantasztikus érzés volt, hiszen nem igazán különböztették meg azokat, akik nyertek. Még egy Gyűrűk Ura rajzfilmet is sikerült bezsebelnem a legvégi ajándékosztásnál! ❤🌌🌸🔮

Tuti maradtam volna még egy hetet ám ezen két ok meggátolt, először is, ez volt az utolsó turnus, más rőszről pedig nem biztos, hogy meg tudták volna oldani anyáék anyagilag. DE ez csak a múlt!

Az írócsapatommal alkottunk egy Viber-csoportot, ahová együtt szoktunk írni, Murvával pedig komoly terveink vannak egymás meglátogatását és kikészítését illetően.🙏❤💥💫 Mennem kell, üvöltenek a farkasok odaátról! Hamarost visszatérek (amúgy mindig itt vagyok), ám addig is Dagda áldjon mindenkit! És, igen. Az én lelkemet is.