Szemeid, akár megtört jég

"Mindenkinek jár egy második esély... " tartja a mondás, csakhogy Loki Odinson már hármat is adott az ő imádott Belle-jének. Így úgy dönt, egészen más oldalról közelíti meg a lányt... (Nekünk elállna-e a lélegzetünk, ha meglátnánk?... Nekem tuti.) Illetve egy eseményeket álmodozva szemmel kísérő személy is felbukkan.

Bocsi, ha kissé gyengébb, csak hát ilyen gigantikus sztoriszünet után kicsit nehéz ismét felvenni a fonalat... :D

Zene: Fleurie-A World Beyond

Halleluja, végre itt egy 12+, és persze Hurt/Comfort!

-Nem érdekel a véleményed, anyám! Akkor sem változtatom meg a döntésem! -szögezte le Loki Odinson  indulatosan, amire az is utalt egy finom (tőle már megszokott) vicsorgáson kívül, hogy csontos, hófehér keze ökölbe szorult.

A vele szemben álló királyné azonban nem hagyta annyiban. Elkötelezte magát, hogy segíteni fogja fiát abban, hogy végre megkaphassa azt amire mindenkinek szüksége van: a szerelmet.

-Kérlek, Fiam! Legalább gondold meg! Ha most otthagyod, sosem tudhatja meg, hogy szereted! -kérte szelíden Frigga, és finoman megfogta a férfi remegő kezét. Loki elrántotta a végtagot, és dühösen édesanyja terasza felé fordult. Odakint, az enyhe homályba burkolózó mennybolton színpompás, hatalmas szárnyú madarak repültek, és rikkantottak olykor egyet-egyet.

A nő utána ment.

-Biztosan hiányzik neki valami, és magányos... Talán boldoggá tenné, ha feloldanád a félénkségét egy olyan tényezővel, amiért rajong! És hálás lenne neked... -mosolyogta. -Nos? Kipróbálod?...

A férfi egy ideig még merengve a távolt nézve, akár mintha választ keresne az ég fátylai közt, majd lemondóan sóhajtott egyet, és enyhe-keserűn mosolyogva megfordult.

                                                                       ...

Belle morogva nyújtózkodott. Lassan három perce próbálkozott a hatalmas ágyával szemközti, hófehér, nagy ruhásszekrény tetején időközben észrevett hímzőkészlet leemelésével. Úgy gondolta, ha már a kastély kolosszális méretei miatt nem mehet felfedezőútra, mással foglalja el magát. Az árvaházban, hosszas délutánokon át tanultak hímezni, és korábban már elkezdett egy csodaszép, vadvirágokkal cifrázott, krémszínű kendőt, ami szerencsére épp a tűzeset napján viselt mellényének zsebében maradt, így most szerette volna befejezni, hogy legalább ennyi hadd maradjon meg neki szeretett volt-otthonából.

-Na... Gyerünk már! -fohászkodott, de sajnos percről percre világosabbá vált számára, hogy még akkor is túl alacsony, ha feláll a gyönyörű íróasztal mellé felállított székre.

Egyetlen választása maradt még csupán, mégpedig az, ha lábujjhegyre emelkedik, de egyrészt nem akart kárt tenni semmiben, ha leesik, másrészt abban a helyzetben nehezen tudta volna irányítani, hova lép. De a kendőt borzasztóan szerette volna befejezni, ráadásul szomorú lett volna, ha feladja...

Behunyta szemeit. Ha a dobozra koncentrál, biztosan meg tudja csinálni... Mély levegőt vett, és immár lábujjhegyre emelkedve nyúlt előre. Már megérintette... Csak még egy kevés, és...

Nyikorgó hang hallatszott, de olyan hirtelenül, hogy Belle egyáltalán  nem volt felkészülve rá. Kétségbeesett sikítással zuhant a padlóra, ám szerencsére a felületet puha szőnyeg borította, így nem sérült meg, csupán a szekrény aljában ütötte meg enyhén a lábait.

-Ugye beverted a koponyádat? Legalább akkor nem kötelezhetlek arra, hogy válaszolj... -hallotta egy pillanattal később máris a jól ismert hangot.

Belle mélyen kifújta, majd beengedte a levegőt. Becsukta borostyán szempárját. Két lehetőség áll fönn: vagy belehalt az esésbe, és egy rendkívül gúnyos módon társalgó angyal szól hozzá, vagy tényleg Loki beszélt vele.

-Válaszolnál? -sürgette az illető, és az ismétlődő hang alapján, mintha behúzta volna az ajtót maga után.

-Nem... Élek. -motyogta, és ügyetlenül feltápászkodott. Vajon az a valaki tényleg boldog lenne, ha a "feltételezése" igaz volna?...

-Ó, csodás. -mosolyodott el bosszantóan a herceg és közelebb lépett. A lány félve tekintett a jégkék szemekbe. Még mindig emlékében volt az alig két napja megesett incidensük.

-Nos?... Miért vagy itt?

Loki szokásához híven nem válaszolt egyből: előbb csúfondáros fintorral végigmérte Belle-t, aztán pedig a lány íriszeibe vájta kritikus pillantását. Hosszasan álltak így. Aztán végre megszólalt.

-Ha jól tudom, szeretsz olvasni.

-Hát persze... Nagyon... -felelte Belle óvatosan, ugyanis megérezte, hogy a férfi valószínűleg megint tervez valamit.

-No, és szereted a nagy, lélegzetelállító dolgokat? -firtatta Loki tovább.

-Hát... Azt hiszem.

A herceg kísérteties vigyorral megfordult, és intett. Az ajtó felé sétált. Belle a kézmozdulatot jóváhagyó elköszönésnek vette, így újból a székhez ment. Viszont pont abban a minutumban meghallotta:

-Jönnél kérlek? Hihetetlen, de nem  azért lépcsőztem több percig, hogy aztán visszautasíts...

A lány készségesen visszafordult, és a férfihoz sétált.

-És mégis hová szeretnél menni?

-Ugyan... Csak szépen, sorjában mindent. Ha elmondanám, hová készülünk, az elvenné az összhatást. -mosolyogta negédesen a férfi, majd maga után hívta a mit sem sejtő Belle-t.

Oszlopok, lépcsősorok, és varázslatos folyosók tengerein haladnak át, mire a herceg megtorpant egy rendkívül magas, díszes -nyilvánvalóan- aranyszín ajtó előtt. A két ajtótáblát megcsavart fákat utánzó motívum díszítette, a középre bekanyarodó ágakon pedig egy-egy holló ült, szemük helyén narancs-égkővel. Belle lélegzete elakadt, amint észrevette pompáját.

Loki azonban nem várta meg, hogy a lány kigyönyörködhesse magát: rögtön nyitotta is a kaput, felfedve ezzel Belle számára a hetedik mennyországot.

Velük szemben két roppant nagy, tölgyfából készült könyvespolc magasodott, azok mögött pedig számtalan ugyanilyen. A szekrények roskadoztak a hol vaskos, hol igen vékonyka kötetektől, a fénylő mennyezetről pedig kacskaringósra öntött csillárok lógtak alá, amelyek a bennük lángoló mécsesekkel földöntúli fénybe vonták a teret.

Belle szeme elkerekedett. Eddig csupán a városi könyvtárban járt néhányszor, de az közel sem volt ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű, és ráadásul oda is csak tanulmányi célokkal mentek az osztályával. Viszont, most nem volt vele a túlontúl szigorú vezetőnő, aki rendreutasította volna, hogy miért bámészkodik. Ez a terem pedig maga volt a csodák, és a boldogság szigete.

Loki csöndben elmosolyodott a háta mögött. Hófehér kezével hátranyúlt, és halkan belökte maguk után az Asgardi Kastélykönyvtár ajtaját. Úgy ítélte, elérte, amit kívánt, hiszen a lány most pontosan úgy állt ott a mesés kristálymintákkal tarkított padló közepén, ahogy akarta: lenyűgözötten, áthatva imádott könyvek iránt érzett szeretetével, és (remélhetőleg, talán) hálásan.

Belle időközben felfedezőútra indult a polcok százai között, séta közben végigsimítva a regények, és krónikák gerincét. A férfi hangtalanul sétált utána.

Egy kis idő múltán a lány megállt. Loki ki szerette volna használni az alkalmat, így mögé lépett és szelíden megcirógatta kis kezeit. Belle hátrafordult, és meglepetten figyelte nagy, barna szemeivel. A férfi enyhén zavarba jött, ám szerencsére ez nem igen látszott meg rajta.

-Tetszik?... -kérdezte fátyolosan, hangjában őszinte reménnyel.

Belle elnevette magát, azon a hangon, amiért a herceg régóta odavolt. És akkor átölelte. Fejét Loki puha bőrmellénybe vont mellkasára hajtotta, ami olyan volt, mint egy nagy, süppedős paplan. Két karját köré fonta, annak ellenére, hogy nem érte át teljesen alakját. Loki szívét öröm, melegség, és végtelen szeretet öntötte el. Szíve szerint hevesen visszaölelte volna a lányt, de érezte, hogy nem bírná ki, és túlzásba esne, megijeszteni Belle-t pedig sohasem akarta volna. Így hát csak céltáblaként alávetve a lány szeretetének álldogált, és ringatózott finoman.

Mikor választottja elengedte, halvány mosollyal így szólt hozzá:

-Szóval... Melyik könyvet szeretnéd elvinni?

Belle-t annyira magába szívta a boldogság, hogy véletlenül megfeledkezett a szabályokról.

-Nos, hát... Mindet!!

A férfi kapcsolt, és kijavította magát:

-Mármint, melyiket szeretnéd kikölcsönözni?

-Oh... Hát... Mennyit lehet? - A lány egy pillanatra elszomorodott, de aztán újra kiderült arca.

-Amennyit csak szeretnél! -nézett rá kedvtelve a herceg.

-Jaj, szuper! Kérlek, segítesz? -és meg sem várva férfi válaszát visszafordult a polcok felé. Néhány perc múlva már Loki több mint öt kötettel a kezében baktatott mögötte. Mivel a regények nagy része igen vastag volt, a cipekedő herceg alig látott tőlük valamit, így csak lassan a lány mögött lemaradva tudott "egyensúlyozni".

Belle nemsokára újabb két könyvet helyezett Loki karjaiba. Mikor meglátta, hogy gyámjának csupán szempárja látszik ki a kupac mögül, kuncogni kezdett. A férfi mosolya lassanként állandóvá vált.
Odafentről azonban egy tengerkék szemű, szalmaszőke hajjal keretezett arc csöndben figyelte őket...

Ahogy a lány ott állt szeretett öccse társaságában, hullámzó arany hajzuhatagán pedig meg-meg csillant a csilláraik fénye, Thor azon tűnődött a mennyezet közelében épült kerengő fakorlátján könyökölve, és a mélybe pillantva, hogy miért nem ő lehetett az, aki idehozta. Hogy miért nem ő mutathatta volna meg neki gyengéd gondviselőjeként azt, amin most ennyire édesen ámul. Hiszen neki lenne hálás, és nemcsak ebből az áthidalhatatlan nagy távolságból gyönyörködhetne benne, ahogy most. Jóval megnőnének az esélyei. Sosem volt féltékeny testvérére, neki olyan dolgok is megadattak, amelyekre Loki sosem számíthatott volna, most azonban úgy kívánta,  bár az ő helyében lehetne, hogy már kicsit haragudott is magára.

                                                                            ...

Két pár cipellő koppant órákkal később a Könyvtárral szembeni folyosó aranykövein: egy krémfehér csipkével díszített, puha pamuttal bélelt topánkapár, és kettő fekete, bőrműves csizma. Gazdáik megtorpantak egymással szemben. Belle fölpillantott Lokira. Pillantásából csak úgy sugárzott az elérzékenyültség.

-Ó, drága Loki... Borzasztóan gyönyörű ez a könyvtár! Minden eddigi álmomat fölülmúlta! Ha nem baj, akkor máskor is elkísérnél ide? Hálám üldözne téged!

-Hát persze, örömmel. -bólintotta a herceg, és próbálta nem elárulni magát. Úgy sejtette, ez a nap már semmivel sem lehetne jobb. 

-És még valami... Köszönöm! -szólt a lány, és hirtelen ötlettől (nomeg bátorságtól) vezérelve fölugrott, és szeretetteljes puszit nyomot Loki arcára, mire annak arcát fülig elöntötte a pír. Végtelenül zavarban volt most már.

Szerencsére azonban ezt Belle már nem láthatta, mert amint arcon csókolta a férfit, elszaladt, az ellenkező irányba, egyenest a szobája felé. Loki szemében gyűlt finom könnycseppekkel nézett utána. Szinte túl sok volt neki ez a boldogság.

Év végi összeSÍtés

Ajjaj, úgy látszik, mégsem vagyok akkora maximalista, ugyanis... Már újév van, ekkor a bejegyzéskor!... :D :/ A következő LBL-novella lassan kovácsolódik, talán egy verssel pótlom majd... :( Azonban, ez az (első:) összesítés igencsak különleges lesz, mivel szeretett unokatestvéremmel, Jasmine-nel karöltve írom a következőket, vagyis inkább az Ő szempontjai szerint értékelem majd az eltelt évet! Tehát...

(Jasmine blogcíme a következő: katonajazmin.blogspot.com Csodálatos, hogy egy fiatal újságíró lány milyen vagány dolgokat képes alkotni!)

1. Mi volt az éved legviccesebb pillanata?

Tyű... Nehéz lenne megmondani. Mivel nálam eleve alapszükséglet, hogy legalább egyszer halálra röhögjem magam egy hó alatt, és valójában nem egy nevetőgörcsre sarkalló eseményem volt az esztendőben... Elmesélek egyet!

Ezen esemény még a görögországi nyaralás alatt esett meg velem, és drága nagybátyámmal, Mártonnal. Egy zseniálisan homokforrósító, strandi délelőttön (ki tudja, hogyan...) rávett, hogy próbáljuk ki a vízi ejtőernyőzést, amit én ejtősre terveztem, de végül irtó vicces is lett. Szóval minden rendben volt, a Nap csak úgy vigyorgott az égen, a kis motorcsónakban, ami húzott minket bömbölt a zene, az azt vezető férfi pedig tapsolva táncolt, akár egy násztáncot járó arapapagáj. Azonban, hamarosan ereszkedni kezdünk, -a hámba fogott Márton és én- hiszen a csónakvezető kitalálta, hogy ha már a jó öreg Jón tenger felett repülünk, meg is kéne kóstolnunk a lábainkkal a vizet. Úgy lett. Viszont e nemes és epikus pillanatra Márton nem volt felkészülve (teljesen), mert amint ismét felemelkedtünk a vízfelszínről, szegény félig kicsúszott a hámból, amiben az előbb még ült, és így legalább tíz centivel lejjebb "lógta" végig a légitúrát, amíg vissza nem húztak minket a csónakba. Úgy nevettem, hogy az én lábaim is majdnem felmondták a szolgálatot. Leszadistázott szerencsétlen, mondjuk igaza is volt...

"-Hunt! Legközelebb szóljon, hol vakációzik!
-Akkor nem lenne vakáció..."

2. Volt olyan Veled, hogy leginkább elbújtál volna a világ elől?

Hát, igen, és nem is egyszer. Nem fogok személyeskedni, hogy ki(k) miatt, de rengetegszer. Maradjunk annyiban, hogy az előző tanodámban nagyon sokat bántottak, piszkáltak (hál' Istennek, már nem vagyok velük...), és még ezen kívül is problémáim voltak. Világéletemben más voltam, mint a társaim, mint humorilag, emberileg, világszemléletileg, és személyiségileg, amiért nyilván gyakran kiközösítettek, és most is kiközösítenek. Képtelenek felfogni, hogy egy ilyen apró gyerek is forgathat korosztályának nem megfelelő gondolatokat, terveket a fejében, és jutnak eszébe olyan dolgok, amiről még nem is kéne tudnia. Én nem tudok más lenni, mindig ott él bennem a tudásvágyú felnőtt, és a csintalan kisgyermek egyszerre. #Belle! 

3. Ismertél meg új embereket? Ha igen, mi a benyomásod róluk?

Ahhaaa!... És vannak...

-bunkók.

-angyalok.

-ördögfiókák!!!

-Abszol Út jóindulatú egyének.

-és vannak olyanok is (bizony...), akik eleinte az édes, cuki pofikájukat mutatják neked, de aztán kimutatják a foguk fehérjét -hiszen olyanok igazából-, és akkor... Véged.

-illetve vannak még azok a zseni alak (nem is, inkább gondolat!) váltók, akik csak úgy váltogatják a viselkedésüket, és a rólad alkotott véleményüket, mint szénát ló alatt a boxban. Tyű, de bosszantóak! D:

4. Mi volt az éved legsikeresebb pillanata?

Oooohhh.... Amikor bekerültem az újságba. Meg amikor eljöttem az exsulimból. Az minden kétséget felülmúlt. Úgy éreztem, Isten szeret.

5. Jártál új helyeken? Milyenek voltak?

Igen! Főleg tavasszal, és nyáron szoktam "kalandozni", vagy nyaralni, és általában gondosan kiválasztom, hogy hova. A múlt évben Pécsett, Siklóson, Komlóskán, Sárospatakon, meg persze a Jó Öreg Görögországban voltam első sorban, meg Romániában, amit még mindig imádok. Mindem hely, mindig új élményekkel, poénokkal, és persze rengeteg (csöppet sem fárasztó módon:) megszerzett tudással gazdagít. Imádok utazni!!!

6. Van, amiben változtatni szeretnél ebben az évben?

Pontosan, igen, beletrafáltál, kuzin... Nagyon sok mindenen, de ha arról van szó, hogy mit akarnék másképp, akkor tulajdonképpen az egész életem szinte teljesen más lenne. Úgyhogy nem kezdem el ecsetelni, ha nem égbekiáltó bűn, mert az egy kicsit... Túl személyes lenne... 😄😅❤

7. Mik voltak a kedvenc zenéid?

Hát... :)                                                      1.Ruelle -Deep end

Zseniáliiis!!!!! Néha tökéletesen leίr engem, ezért is lett első helyezett. Az egész dal olyan, mint egy nagy merülés, egy süllyedés a mélységes Tengerbe.

                                                        2. Adele -Set fire to the rain

Mi másért ne lehetne örök kedvenc ez a nóta, ha nem azért, mert ez az LBL főcímdala? Olyan mesés a hangulata, és szerintem tökéletesen leírja, mit érez Belle Loki iránt. 💗🌹

                                                               3. Ruelle -Madness

Harmadik a Madness, ugyanattól az énekesnőtől, akit eszerint tavaly kedveltem meg. 💗💜 Ugyanazért szeretem, mint az elsőt, illetve tetszik az epikussága.

                                                     4. Jamie Campbell Bower -Waiting

Lentebb láthatjátok, miért tetszik. Ügyes a gitárjáték az ének hol szép,  hol... (vicces) Mindig felvidίt, ha meghallgatom. :)

                                                 5. Two Steps From Hell -Bravestone

ÉS AZ ÖTÖDIK... Naná, hogy egy Thomas Bergersen! :D 🖤 Tavaly kábé kismilliószor meghallgattam, és mindig elképzeltem, ahogy bátran kanyarogva, adrenalinnal nyakonöntve száguldok éppen lefelé egy igen meredek, piros pályán... Ez lesz majd februárban is, így ne csodálkozzatok majd, ha jó egy hétig nem adok magamról életjelet! :) (Aha, PENy! Mert, hogy olyan sokszor adsz!... :/)

8. Kedvenc kiolvasott könyvek?

(Kínai gong-hang...) TIM BRUNO: OSSIDEA 1. Az égi város!! Sajnos, tavaly nem volt lehetőségem a legtöbb könyvet elolvasni, de ez a regény olyan varázslatos volt, hogy... Életem egyik legszebben felépített világáról olvastam, benne elfekkel, óriásokkal, beszélő állatokkal, különleges növényekkrl, és tele mély mondanivalóval, meg persze rejtéllyel!😊😄💫💜 Mindenkinek ajánlom, mert egyszerre gyermeki, és ugyanakkor ķomoly üzenettel rendelkező. Alig várom a második részt, Az óriások háborúja címen!!

9. Legkedvencebb filmek?

Hát, jól van... Akkor az első nyilvánvalóan a...

Még mindig megszakad a szίvem Loki falnál ülő, screaming utáni jelenetétől... 💗🖤🌹 (Rengetegszer  megnéztem. :)

Bizony-bizony, a második hely a...

Citì of bònuszé!

Nos, igen... Elkaptam a fertőzést...(De azért észnél vagyok! :D) Szóval... (Vagy ahogy Clary mondaná: "Szovvall...") Igen, tervezem elolvasni a könyvet, és igen, tervezek majd kritikát ίrni róla (talán). Lehet számίtani ömlengő, nyálas, non slash Clace történetekre, amikben EGYES fiúk halálra féltékenykednek majd EGYES lányokért, lesznek EGYES értelmetlen poénok, fordulatok, de kérlek bocsássátok meg nekem.

Harmadik, természetesen a...

Lehet, hogy gáz, hogy (most már :) 13 évesen ilyesmikért rajongok, de nem tehetek róla, hogy még mindig nem nőttem ki a fantasy-t!... Nekem nagyon tetszett a film, gyönyörű volt a látványvilága, és voltak benne igazán aranyos, vagy vicces részek.

10. Legjobb élményed?

Egyértelmű, hogy az, amikor Márton nagybátyám szeptember 28-án elvitt az Alexandra könyvesházba, a raktárvásárra! Naná, hogy két könyvvel tértem haza, és egy csomó olyan dedikált könyvjelzővel amelyek hozzátartozó könyveit talán lesz esélyem elolvasni egy szép napon! :)

Jasmine, nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, egy életmentő vagy! (No meg gondolatolvasó!) ĺrj kommentben, mi a véleményed a válaszokról! ;)

Booooktag!

A Toll szaladt a papíron. A Toll vihogott. A Tollat épp akkor szállta meg az Ihlet... A Toll megállt a  papíron, és elgondolkozott. "Ha már úgyis le vagyok maradva -főleg, hogy korábban megígértem-, vissza kéne adnom a díjat, amit kaptam... Az Ég szerelmére, Pen', Halloween van! A narancssárga pedig tök jól mutat a barna-lila alapon..." Így jött világra a döntés... A Toll taget alkotott. Benne a PENyverzum minden badarságával, és mókájával. A Toll igen közeli bűntársai így nyilatkoztak eme szörnyűséges menüettről merényletről:

A Kutyája:"Háhááá!!!(liheg) Remélem, beleíír!!... "

Körtemuzsika:"Tök jó! Majd megnézem..."

Odin, Mindenek Atyja:"Eh!... Minő szánalmas halandók! Már nem becsülik meg az isteneiket!"

Loki:"Nos... Eléggé izgatott lettem..."

Belle: "(kuncog) De jó!!"

1. Gonosz boszi -Egy könyv, amit irigységből olvastál el

(Bocsáss meg, Körtemuzsika!... Tényleg...) Rick Riordan: A villámtolvaj. (Pedig nem is igaz, hogy el, hanem csak annyi hogy csupán beleolvastam!) Mikor negyedikben megláttam, hogy a kis fuvolázó öribarim mit olvas, szépen, udvariasan odasétáltam, és...

Én: (diplomatikusan) Helló, V.! Megnézhetem, mit olvasol?

Ő: (jól nevelten, mert jól neveltem) Persze!

Én: (másfél percen keresztül, arcán bölcs kifejezéssel olvassa a fülszöveget, és mustrálja a KŐkemény borítót, majd) Köszi szépen, rendes vagy!

Kábé két héttel később már bősz elégedettséggel faltam a kötet oldalait a takarómon ülve. Azonban csak egy napig tartott a nagy szerelem, ugyanis négy terjedelmes fejezet elfogyasztása után kezdett zavarni a nyomasztó, sötét hangulat, ami körbelengte azt a négy fejezetet. Így másnap visszaküldtük a könyvecskét a boltba, hogy inkább majd mást izgasson, de ő legalább örömét lelje benne...

2. Cikázó denevér -Egy könyv, ami suhanóan izgalmas volt

Hollós Korvin Lajos: A Vöröstorony kincse!!! Vegyes érzelmekkel olvastam a könyvet, mivel (fogalmazzunk úgy) ''kötelező'' volt elolvasnom, és ezért hol vánszorogtam, hol meg rohantam az olvasás nemes művészetével.  Magát a könyvet szerettem, és nem csak azért, mert szépirodalom (❤), hanem azért is, mert... Egyszerűen furfangosan volt, humoros, romantikus (❤), és a tetejébe még el is érte, hogy olyan kíváncsi legyek, hogy szinte suhanni tudjak az epizódokkal! És, hogy boldog légy, kacagó ebem, akár te is lehetnél a Halloween-i, dundi denevérem, úgy cikázol fel-le az udvarház mellett!... :D

3. Múmia -Egy könyv, ami ősidők óta a tulajdonodban áll, de még mindig imádod

Lucy Maud Montgomery: Emily 2. Barátságok. ❤*-* Kilenc éves voltam, mikor megkaptam a szülinapomra, ráadásul exkluzív védőborítóval, egy akkori nagyon kedves barátomtól (nem dicsekedésből), és azóta, ha leveszem a polcról, mindig jó érzéssel tölt el a humora a stílusával együtt. (Főleg, hogy Ilse olyan, mint Belle... :D) Pl.: "Emily... Byrd... Starr...!" (Elizabeth néni.)

4. Sütőtöklámpás -Egy könyv, ami teljesen felvillanyozott

Tonke Dragt: Levél a királynak 1. Olyan érdekes, hogy bár ez alapvetően egy lovagregény, mégis -a többi ilyesféle ifjúsági regénnyel ellentétben- nem igazán kap benne nagy szerepet az öldöklés. Egyáltalán nem volt nyomasztó olvasnom, sőt, szerintem inkább olyan, mint egy kicsit nagyobbaknak szóló mese, csodálatosan kitalált világgal, és vicces, szeretetreméltó szereplőkkel. ( I love Piak!!... :)) Példaértékű a mondanivalója a barátságról, és az életben való küzdelemről. Na de, hogy hogyan is villanyozott fel? Hát úgy, hogy egy alkalommal, miközben a Nagymamámék házához vezető utcán sétáltam (nem mellesleg a könyvvel a kezemben), egy valódi Dagonautból-Unauwenbe-Vándorlós-Nótát dúdoltam, ami akár a két főhős szájából is elhangozhatott volna! Megjegyzem, akkoriban igen nagy középkor-mániám volt, aminek egy része még bizony ma is él bennem!

5. Vérfarkas -Egy könyv, ami ordítóan megnevettetett

Andy Stanton: Haragumi, a rossz ember... Már az illusztrációk is röhögtetőek, nemhogy a történet! Jákó nagyon édes, a kakukkal együtt, amivel PACSIRTOLT, a könyv pedig bővelkedik a vicces főszereplők és az ordító pillangók, valamint a vakkantó tyúkok sokaságával.  Az üres lapok, és a szerző által rejtegetni próbált TITKOS JUTALOMMESE pedig csak a hab a tortán...! Annak a tortának pedig zseniálisan finom, robbanó- és gumicukor íze van!! :D

Íme, ez volt tehát a tag. És mivel Halloween van (mármint az ütemezés szerint), sajnos, kénytelen vagyok valóra váltani, legfőbb félelmeteket, mivel... A tagben megjelölt szerencsétlen bűntársaim nem mások, mint...

-Katona Jázmin...

-Gwen Page...

-Ellamara!...

Amúgy pedig bárki kitöltheti, csak szóljon róla, és jelölje meg, hogy tőlem van! :)💗

Sok szerencsét!!

(Továbbá még: Nyugodjatok meg, nem ment el az eszem, hogy decemberben, októberi dátumot írok, csupán úgy gondolom, hogy óriási szégyen az ekkora lemaradás, és inkább minden hónaphoz "csinálok" egyet... )

"Mi van itt?!"

Üdvözletem minden kedves fellegek közt szálló társamnak! Színes kis bejegyzésnek nézünk elébe, az már biztos... Mivel már kezdetét vette az oskola (nekem VI. osztály), sajnos megint vissza kell térnem eddigi (tudom) nem túl kívánatos munkarendemhez. Vagyis:

-rövid részek,

-méghozzá elég aránytalan időközönként. :(  D:

Felváltva olvashatjátok a Szőke vitéz újabb és újabb részeit, valamint az LBL-t, néha egy-egy könyvkritikával vagy taggel dúsítva. Igyekszem amikor csak időm és energiám engedi. De! Nem ez a lényeg...

Óriási örömmel önt el, hogy látom, milyen sok komment érkezik! ˄ˍ˄ Nagyon jó érzés, de tényleg. (Gwennie, Gyúró, és a többiek❤) Nagyon sokat számít a véleményetek, és ha azok még nagyrészt pozitívak is, hát az... Jeeee!...

Ám az egyik problémám pont a hozzászólásokkal kapcsolatos. Sejtem, hogy a blog olvasóinak nagy része már felnőtt, és ebből kifolyólag tapasztaltabb. A bemutatkozásomban megírtam, hogy az írásaim nem tartalmaznak túl sok, és nagyon feltűnő erotikát. Vagy, ha mégis az nem lesz túl nagy durranás, és direkt úgy lesz kitalálva, hogy gyerekbarátabb módon is lehessen értelmezni. Minden megjegyzést el szoktam olvasni, és pont ezért feltűnt, hogy néha előfordulnak bizonyos "felnőtt szavak", amik kissé zavartak. Mivel még kölök vagyok, és nem volt alkalmam tapasztalni ilyet, úgy gondolom, nem jó ezeket olvasnom, mindig támad tőle egy fajta rossz érzésem. Nem nevezem meg, ki volt, nem is szeretném megbántani, hisz tudom, hogy csak segíteni szeretett volna. Egyáltalán nem haragszom rá! Kérlek titeket, tényleg jó szándékkal, és kedvesen, hogy ne használjatok nálam ilyen kifejezéseket. Olyan jó lenne, ha ez az oldal otthon lenne azoknak az olvasóknak (is), akik szeretnének "E-mentes" történeteket olvasni! :3 ;) ❤ (E-mentes... Ez vicces.)

Ééés, még mindig nincs vége! :D

Azt is írtátok kommentben, hogy nem értitek, most akkor milyen is Loki: Szarkasztikusan rideg, vagy túlérzékeny? Említettem már, hogy törekedem a karakterhűségre, amit én így értettem: Loki (szerintem) elég könnyen megbántódik, és általában hidegen elhallgatja, de egy idő után már nem bírja, és a felszínre engedi, ami a Belle-lel való love storyjában elég sokszor megesik. Számomra ez az oldala az igazi énje, de talán az is beleszól a dologba, hogy, mi tagadás, én magam is eléggé érzelmes vagyok. :) Elnézést, ha félreértettétek, vagy ha valakit zavar. Én így élem ki magam. 

Szóval nálam nem ez

hanem ez dominál.

Na de, mielőtt még folytatnám, kerüljünk jó hangulatba! :)

A Pegazus-könyvkritikámban, Joel és Em részénél megeresztettem egy leheletfinom utalást a jövőben érkező történeteimmel kapcsolatban. Valószínűleg sokan elengedték, mivel nem volt túl észrevehető. Éppen ezért, talán mégis meglepetésként szolgálhat számotokra új, fordulatot jelentő hírem...

Új fandom. Új páros. Újabb, fejezetek végtelen során át történő szereplőajnározás, és sajnáltatás. Bocs. Ez. A. Jemily.

 Igen, talán tényleg viccesen hangozhat a név, és való igaz, van olyan, aki írt már efféle  történetet, de erre csak azután jöttem rá, miután már megvolt az ihlet. Mivel véleményem szerint a két karakter igen csak segítette egymás jellemfejlődését a könyvben, úgy találtam,  izgalmas lenne, ha írnék a romantikájukról... Mivel igencsak jó páros az övék! ❤ Így még egy fandomunk van. :)  

Még egyszer bocsánat a rengeteg késésért. De igyekszem jót alkotni. ;)

Szőke vitéz III.

'Atya... Úr... Isten!'' (Jane Foster) Hát ilyen hamar eltelt a nyár? Bizony-bizony: már csak alig huszonegy nap, és tanodába hív a nóta. De nem ez a költemény! :D Talán kissé gyatrácskára sikerült, de azért jó szórakozást! ;)

Zene: ACDC -Thunderstruck

Bármilyen hihetetlen, de Fluff, és olvashatják kicsik-nagyok, kortól függetlenül.

A Nap már akkor a földet érintette.

Mikor Thor a pörölyt végre fölemelte,

Nem tudja, miért kísért eme balsors vele:

Atyja-e, vagy öccse, aki őt száműzte?

Akárhogy is történt, csakhogy már így vala,

Ivás és dühöngés, minden haszontalan.

Most hát elinduljon? nekiszánva magát,

Hazafelé repül a Szivárványhídon át.

''Majd lesz neked, herceg... no hiszen lesz neked! ''

Üdvözlő kapuőr mondotta ezeket.

''Loki-úrfi Odint úgyis elárulta, 

Hát még... de legyen meg szíved akaratja.''

Ezeket mondotta, többet nem mondhatott, 

Mert Thor a Mjölnirrel elérte a várat. 

Trónteremben ült a király épp: Odinka,

Szokás szerint gondokkal jó bőven megrakva.

Sose gerjedt ő maga még oly nagy haragra,

Mikor első fiát visszatérni látta.

''Visszatért hát, atyám, én, Asgard új királya!''

Szőke-szép Thorocska e szavakat szólta.

Birodalmak ura, meg ezt a feleletet adta,

S megkapta lándzsáját, és egyet dobolt avval.

''Ne boríts ki, fiam, szavadat nem értem,

Király lettél lettél volna, míg föl nem húztál engem!''

Kisült, hogy igen is vagyon ez merészség,

Thorocska apjának majd' elvette eszét,

Thornak apja bőg, mint aki megbőszült:

''Gungnirral, kardokkal... had szúrjam keresztül!

Jaj, a merész! jaj, a kiátkoznivaló!

Hogy ássa ki mind a két szemét a hollóm!...

Ezért neveltelek?! Ezért dícsértelek?!

Sohase kerüld ki Ragnarökünket. 

Elpusztulj mellőlem, többé ne lássalak!''

Asgard királyából így dőltek a szavak,

Felkapott egy Sleipnir-névre hallgató lóra,

S a lóval sebbesen fia után nyargalt.

Szőke-szép Thorocska elrepült előle,

De koránsem azért, mintha talán félne,

Markos férfi volt ő, száz midgardin kitett,

Noha nem érte még közelbe a véget.

Csak azért repült, mert világosan látta,

Méltán lehetne ő Asgardnak királya,

S ha párbajra kerül a dolog, őt baj érje,

Ki jó ura lehetne e népnek?

Repült, míg a szuszból Odinka kifogyott,

S lova hátáról a hídra le nem rogyott.

Ő elindult Midgardra, s mindevvel mit akart?

Tudta jól, hisz odalenn tudósa megmaradt...

Kate O' Hearn: Pegazus és az Olümposz Lángja (könyvkritika)

Visszatértem! Szóval, akkor ez most egy ilyen mediterrán-kaland lesz. Elsősorban prezentálom a lassan már egymillió éve beígért könyvkritikámat, aztán olvashattok egy bónuszsztorit, és  megkukkanthattok egy természetesen görög témájú, kafa, rajzos balladát! 

Kívülről...

1. A kóstoló (fülszöveg): 5/5

"A mitológia és a valóság 

egy új legendában csap össze!

Rick Riordan, 

a PERCY JACKSON-sorozat írójának ajánlásával!

Amikor Pegazus egy borzalmas viharban 

a tizenhárom éves Emily otthonának tetején landol,

a lány élete örökre megváltozik.

A mondabeli, gyönyörű, szárnyas ló hátán

azonnal őrületes csaták közepébe csöppen,

amiben a római istenek csapnak össze 

a nirádoknak nevezett négykarú kőóriások népével.

Vajon sikerül megmenteni az Olümposz lángját,

mielőtt az örökre kialudna?

Vesd bele magad!''

Abszolút (Abszol út, háhá!) rendben van. Nem magyarázza túl, nem spoileres, pedig tényleg nagyon összetett történetről, cselekményről van szó. Való igaz, divat a fantasy regényeknél a "vajon...?" használata, és természetesen ez egy afféle költői kérdés. Hát persze, hogy sikerül! Tudod, megvan még amit általánosban bemagoltattak, hogy a jó (majdnem) mindig elnyeri méltó jutalmát? "Vesd bele magad!" Oké. Akkor most belevetem...

2. A látszat (borító): 5/4

Hm... Egyszerű, de nagyszerű. A villámok csodásak, azonnal megadják a könyv hangulatát. A háttér sötét, és ez remekül kiemeli Pegi ragyogó alakját. Ami a !NEM LOVUNK! fotóját illeti, egy kissé homályos. A szárnyakon eléggé látszik, hogy nem valódiak. A "Cool selection"-betűtípus tetszik, a többi felirat már nem annyira. A gerinc viszont va-rázs-la-to-san tükrözi a római stílust, gyönyörű a felépítése! ˄ˎᴗ˄

3. A szöges kerítés (korhatár): 5/5

Teljesen egyetértek. Az erőszak leírása igencsak kitett magáért. A vérrel borított  kristály csillárnál borzongtam! :D A "Ha nem vagy már kisgyerek."-felirat kedves, ad egy fajta pozitív érzést, mintha a kiadó tisztelné a tizenéveseket! :) (Amúgy 12+.)

Belülről...

4.  A kicsi, a nagy, az Artúr és az indián (karakterek): 5/4,5

Ahogy adott:

Pegazus -Neptunusz és Medúsza gyermeke, hófehér, aranypatájú, szárnyas táltos, akinek az a küldetése, hogy elvigye a Láng Szívét az Olümposzra. Nem tud beszélni, csak nyeríteni, ám minden olümposzi érti a beszédét. Diana és Apolló unokatestvére. Hűséges, odaadó barát, de ha dühbe jön, félelmetes erejű.

Emily Jacobs -New york-i, tizenhárom éves lány, Steve Jacobs rendőr gyermeke. Három hónapja gyászolja elhunyt édesanyját. Ő Pegazus legjobb barátja, és megmentője, ápolója. Em kissé önfejű (akárcsak én...), de nagyon elszánt és talpraesett. Joel későbbi jó barátja.

Joel De Silva -Rómában élt, sötét múltú fiú, hiszen mindkét szülőjét, és még a testvérét is elveszítette egy autóbalesetben. Gyermekotthonban lakik, és hírhedt verekedő. Rajong a római mitológiáért, azon belül Pegazusért, így, mikor Emily a segítségét kéri a csődör megmentésében, esélyt kap egy jobb élethez. A főhősnő későbbi egyik legjobb barátja.

Paelen -Mestertolvaj, ki ellopta Pegazus aranykantárját, méghozzá azért, hogy végre őrá is felnézzen a többi olümposzi. Nem sejti, hogy ezzel rövidesen óriási galibát okoz. Nem rossz szándékú,és ez a tulajdonsága végig jelen van a történetben, de persze ő is jelentős jellemfejlődésen megy keresztül a történések közben. Különleges képessége, hogy képes olyan hosszúra, és vékonyra megnyújtani a csontjait, hogy akárhová befér.

Diana -Jupiter leánya (anyja Létó, legalábbis a görög mitológiában), Apolló hű testvére. A nirádokkal folytatott óriási csata egyik túlélője. Roppant erős, tekintélyes istennő, aki mindemellett gyengéd és szeretetteljes is tud lenni. Emily későbbi jó barátja, segítője.

J ügynök -A KKE (Központi Kutatóegység) "szuperfegyvere". Profi vallató, és kínzó, megszállottan kutat az idegen, földönkívüli civilizáció után. Emily, és barátai fő ellensége, de a végén szerencsére megkapja a magáét!

Ahogy én gondolom:

Pegazus -Szóval. Először is szeretném leszögezni, ki volt a kedvencem, és miért. A ló, aki nem ló. Nem tudom, miért, de a többiek nem fogtak meg annyira. Vagyis, de, tudom. Kissé naivak voltak. Nem láttak a dolgok mögé. Pegazus viszont igen, és amellett, hogy ő a könyv egyik legjelentősebb szereplője, volt néhány jelenete, amin kéretlenül, de előjött a Mániám. Második kedvenc mondatom a regényben:

"-Peg! -kiáltott fel örömében, és megölelte a csődör vastag nyakát."

Vastag nyak. VASTAG NYAK. *_* Nos, bizony ennél az "ölelni való mondatnál" én is ott éreztem két karom közt azt a VASTAG, gyűrődő bőrű nyakat. Több jópofa, kedves jelenetük volt együtt a lánnyal. Simán el tudnám képzelni human-verzióban, amint beszólogat Joelnek, kikérve magának, hogy kicsoda (vagy micsoda) :D.

Emily Jacobs-Jó karakter, vicces helyzetekkel, és megoldásokkal. Makacs egy nőszemély, meg kell hagyni, de talán pont ez az ami folyton megmenti. Annak ellenére, hogy eleinte kényszerből volt Joellel, remek párost alkotnak, kapcsolatuknak, csakúgy, mint az LBL-nek van egy fajta keserédes feelingje, de khm... Nem árulok el többet. Néha voltak elég ''értelmetlen'' mondatai, gondolatai Emnek, olyasmiken is eltöprengett, amik nekem, ha megpukkadtam volna, se jutnak eszembe. Éppen ezért egy kissé felszínesnek tűnt néhány esetben. Ez most de hülyén hangozhatott... Nem hiszem, hogy leesett nektek, hogy értem. Na mindegy.

Joel De Silva-A Szilva. Bevallom, halványlila dunsztom sincs, hogy kell ejteni a keresztnevét. Anyukám a ''Joel'' -re tippelt (úgy, ahogy le van írva), apukám a ''Zsoel''-re, de én szokás szerint szentül állítottam, az igazamat: a ''Dzsoel''-t. Úgyhogy maradt így. Nála is voltak olyan ''semmitmondó'' mondatok, mint Emilynél, szerintem ez egy olyan ''legyen már valami!'' dolog az írónő részéről. Na de, nem csak kritizálni vagyok itt! Joel amúgy igazán aranyos, és jó humorú fiú, abszolút megértem a tragédiája miatt. Mikor a csapat épp szabadulóban volt a KKE bázisáról, mindenki ellágyult, mikor a tagok újra átölelhették egymást, ott ömlengtek, hogy jajdehiányoltalakazthittemmeghalszblablabla, csak a Nagy Benga Olasz volt magánál, hogy nem akar ünneprontó lenni, de a nirádok mindjárt jönnek. Kár, hogy nem létezik ''profi beszólásért járó díj''. (Mondjuk ő is örvendett azért Emnek...)

Paelen-Hát... Egy vérprofi tolvajtól azért kicsit többet vártam volna el. Emily hazugságai, amiket J ügynöknek adott elő, szerintem nem voltak túl hihetőek. Ez szinte az egyetlen baki. Tetszett az értékrendje. (A kantár a valódi érték, nem a vacak ékkövek!) A sarut egyszerűen imádtam, nagyon cuki volt, ahogy verdeső szárnyakkal föl-le cikázott, és az volt az egyik kedvenc jelenetem, amikor lerántotta Paelent a függőleges szellőzőalagútba. :D (Neee!) Aranyos volt, ahogy megbánta a bűneit, és mindent megtett, hogy jóvátegye őket. ''Látja, mégis annak nevez!'' ''Úgy látom, ideje elvezetni az urat. Szemmel láthatóan nem érzi jól magát.'' Erőst' röhögtem ezeknél a részeknél.

Diana-Mivel Artemisz a kedvenc görög istennőm, örültem, hogy a nagy vadász megjelent a történetben. Szerettem, hogy olyan gondoskodó volt Emilyvel, bár kicsit zavart, hogy annyiszor hívta ''gyermeknek''. (Hoppá! Most beleestem a saját csapdámba... Akkor az vajon, hogy nem zavaró, hogy szegény Belle-t lépten-nyomon legyermekezik, lekislányozzák??!! Hát, jól van, na, de... Tudjátok... Kell a feeling...)

J ügynök-Háháháá! Volt egy olyan jelenete, amit a mai napig kiparodizálok: ''Szólítson J ügynöknek!'' (Öltöny összevonás elől (Loki módra!), mély, basszusos hangzengés.) Elismerésem a pasasnak, meg volt benne a phszichopataság, illett hozzá, ahogy szélesen vigyorogva kínozta Emilyt. Bírtam a Paelennel vívott szócsatáját.

5. A krónika (történet): 5/5

Nem igazán voltak elvarratlan szálak, teljesen logikus volt minden. Sokan a Percy Jacksonhoz szokták hasonlítani, és mondjuk jogosan, hiszen a szerzők mindkét könyvnél az ókori mitológiákat ötvözik a 21. századdal. Számomra a Pegazus élvezhetőbb volt, mivel könnyedebb a nyelvezete. De ez csak az én véleményem! :)

6. Az arany fény (mondanivaló): 5/5

Én általában a hús-vér lényeget a mondatok túlértelmezése miatt szűröm le. J ügynök, Steve Jacobs- ezek mind embertípusok. A munkájához már-már betegesen ragaszkodó ember, vagy egy baleseti trauma miatt eldurvult fiú mind ugyanúgy köztünk él. Csak éppen nem egy sci-fi regény szereplőjeként...

Zene, amit a kötet olvasásához ajánlok:

Csodás, elkalandoztató, Pegazus repülésére emlékeztető! :)

Vége is az első könyvkritikámnak. És, hogy ennek megfelelően hol voltam nyaralni? Görögországban, bár eredetileg Rómába készültünk. Se baj, ez azért így is nagy kaland volt, főleg a könyv miatt! ˄˄ A második részt már olvasom, és őszintén szólva imádom, még sokkalta jobban, mint az elsőt. Na de, térjünk át a már megígért bónusztörténetre!

Egy jó agy-és ivóvíz felforralóan meleg napon, mikor jóanyám és én épp a Balkán-félsziget békéjét élvezve róttuk a hegyoldal egyik kegyetlenül porzó, köves kocsiútját, mikor én csaak úúgy, megfontoltan megszólaltam:

''-Anya... Lokinak miért van sétapálcája a Bosszúállókban?

-Hát, nem tudom, kislányom. Mert te így találtad ki.

-De azt nem én találtam ki, hanem a rendező, meg a többi! Én arra vagyok kíváncsi, hogy szerinted miért illik hozzá. A sétapálca manapság nem különc dolog? Lokinak nincs baja a járással.

-Régen az uraknak volt sétapálcájuk.

-És akkor neki most miért volt?? (Gratula, PENy, gratula! Jó, hogy logikusan gondolkozol...)

-Mert ő is olyan lenéző a többiekkel, és felsőbbrendűen viselkedik.

-(Elégedett vihogás.) Ja! Tudod: ''Hülye kis midgardiak!...''

Csak hogy tisztázzunk valamit: Szándékosan kérdeztem rá. Tudtam, de hallani akartam. A kőkemény igazságot... 

Ennyit az épelméjűségemről. Hamarost érkezik a Szőke vitéz vadi új része, az imádnivaló obszervatórium pörgésével, no meg Odin konokságával. 

És legvégül engedjétek meg, hogy biztosítsam a jókedvet kedvenc videóspárosom, Pascu és Rodri nemrégiben kijött dalával, ami hűen illusztrálja a rosszcsont isten személyét! Adios! (♪ZEUS!♪)

"Oh, it's so lovely!"

Itt az újabb história! A történet néhány szóban: Vattacukor vénájú hősnőnk saját szobát kap, Lokidoki benéz hozzá beszélgetni, abszolút rideg közeledéssel, Frigga pedig mindvégig csendben szemlélődik a háttérből, egyáltalán nem sokat sejtve. De kénytelen-kelletlen muszáj lesz bővebben kifejtenem ennél, vagy ne legyen a nevem Tollacska!

A könyvcímek valósak, kitalálásuk jogai a szerzőket illetik.

(Hamarosan lesz egy (másfél?) hetes kimaradás, mert hát nekem is nyaralnom kell! ˄˄  De aztán visszatérek, mégpedig, reményeim szerint a Pegazus-könyvkritikával! :3 ℒ❤ℬ forever!)

Zene: Birdy-Skinny love

Korhatár 14+, mégpedig a rejtett utalások miatt. Műfaja az én imádott Hurt/comfortom.

Bár a lány úgy érezte, épp csak pár percre dőlt le, valójában az egész éjszakát végigaludta, miután a  sírástól fáradtan elnyomta az álom. Reggel, mikor némi erőlködés után kinyitotta a szemét, Loki már felöltözve várt rá, és egy vastag, bőrkötéses könyvvel a kezében olvasott a kis asztalnál.

-Nocsak, nocsak, a kisbaba végre méltóztat felkelni! -gúnyolódott, ám Belle már megszokta, éppen ezért nem válaszolt. A férfi a polcra csúsztatta olvasmányát, és a lányhoz sétált.

-És semmi köszönet, hogy befogadtalak a szobámba, mellesleg az ágyamba, amíg anyám nem talál neked hálófülkét?

Belle ellenkezve állt fel.

-Dehogynem! Épp most szerettem volna megköszönni, hogy olyan kedves voltál. Tényleg! -és megpróbálta megölelni Lokit, aki viszont odébb lökte. Látva, hogy a férfi ma valószínűleg ilyen lesz, témát váltott:

-Miért vártál rám?

-Akkora ez az erődítmény, hogy már a második folyosó után biztos, hogy eltévednél. Én viszont itt éltem le az életem, így rám hárul a feladat, hogy kísérjelek. Ott a ruhád -bökött az ágyra, ahol addigra egy fehér, fátyolos anyagú ruha tűnt fel, puha bőrsaruval. Belle, bár azt hitte, átlátszó lesz az öltözéke, végül mégis tévedett. Göndör haját kiengedve hagyta, már csak azért is, mert fogalma sem volt, mit tehetne bele. És mivel a kora reggel eléggé hűvös időt hozott, némi szürkés felhővel, amúgy is jól esett, hogy valami beteríti a hátát.

Hamarosan ismét egy oszlopsor mögött sétáltak el, ami Asgard varázslatos panorámáját, valamint egy teraszt takart. A lány rajongva könyörgött, hogy megnézhesse, de Loki ezt meg sem hallva továbbkísérte.

Végül megérkeztek az ebédlőhöz. A helyiség ajtaja természetesen színarany volt, néhány indamotívummal díszítve. A férfi egy könnyed kézmozdulattal kitárta, és ekkor Belle felsikított boldogságában: A terem közepén felállított, hosszú asztalon, maga, a valóságos ételmennyország díszelgett. Sajtok, érlelt húsok, zöldségek és gyümölcsök tengere várt arra, hogy mindenkit jóllakassanak.

A lány szemérem nélkül odarohant, felkapott egy puha cipót, és örömittasan beleharapott. Este nem evett túl sokat, hiába volt előtte a teli tál, ugyanis bűntudata volt Loki miatt. Így most kétszeresen is jóllakhatott.

-Khm...

A teremben egy ismerős, ám mindenekelőtt szigorú torokköszörülés hallatszott. Belle megpördült. Az asztalfőn  Odin ült, bár ez nem volt meglepő. A király felvont szemöldökkel vizslatta, mire ő vette a lapot, hogy valójában mennyire illetlen volt. Elvörösödve tette le a kenyeret.

-Nézd el neki, atyám... -kért bocsánatot helyette Loki, és már terelgette is a lányt az asztal túloldalára, hogy ott foglaljon helyet. A hangja Odin felé előzékenységet takart, viszont Belle nem tudta eldönteni, hogy kedvességből, vagy csupán lekicsinylésből utalt-e rá.

-Jó reggelt, Belle! Hogy aludtál? -hallotta most Frigga hangját, miután már leült. A királyné a mellette lévő padról mosolygott rá. "A nap első barátságos mondata!" gondolta derűsen, és rögtön válaszolt is:

-Köszönöm, nagyon jól.

-Ó, pompás!

Hirtelen, kolosszális erővel vágódott ki az egyik ajtó, és rögvest utána vörösbársony lobogása, no meg egy kedélyes kurjantás hallatszott.

-'Reggelt! Atyám, ne haragudj, de ez a fránya sör olyan jó, és hát... Megint kifogott rajtam. Majd el kellene repülnöm valamiért fejfájás ellen... -motyogta mellékesen, miközben helyet foglalt Belle-lel szemben, és rákacsintott. A lány kuncogva rejtette száját a kezei mögé. Loki sokatmondóan köhintett egyet.

-Na, és ki ez az új... jövevény? -kérdezte immár teli- és fülig érő szájjal a férfi.

-Belle... -emelte föl a fejét Odin. -Ő itt a fiam, Thor. Amint látod, másnapos, de ez csöppet se zavarjon meg téged. Ha eljön az ideje, ő lesz Asgard királya, habár nem vagyok biztos benne, hogy ez túl helyénvaló lenne... -tette hozzá, ahogy szúrós pillantással lakmározó elsőszülöttjére nézve.

-Dehogyisnem, atyám! -kerekedett el Thor szeme. -Majd, mikor már a negyedik óriáshad hódol be előttem, talán te is elhiszed!

Frigga és Belle felnevettek. Tudták, akárhogy is lesz, az ifjú lelkű, kalandvágyó herceget senki sem fogja tudni megváltoztatni.

                                                                              ...

-Erre, erre, kedvesem!... Mindjárt ott vagyunk -szólt biztatóan a királyné, ahogy újabb, és újabb kanyarokon vágott keresztül. Belle-nek igen csak sietnie kellett, hogy le ne maradjon. Frigga, ha lelkes volt, kora ellenére is gyorsnak mutatkozott.

Ami azt illeti, a lány is nagyon kíváncsi lett a hír hallatára, mikor megtudta, hogy saját szobája lesz. Nem azért, mert annyira utált Lokival egy helyiségben lenni, csupán mert azelőtt soha nem adatott meg neki ez a lehetőség. Gondolatban már szövögetni kezdte álmai hálóját: "Puha ágynemű, magas könyvespolcok..."

-Megérkeztünk! -jelentette be Frigga, amint lefékezett egy átlagosnak tűnő, a többinél némileg kisebb ajtó előtt. Előre engedte Belle-t, átadva a lehetőséget, hogy ő léphessen be elsőként a szobájába. Az ajtó hangtalanul, és puhán kinyílt.

A befelé megtett első lépés után, azonnal érezte, hogy idetartozik. A hálószobát rózsaillat lengte körül, még jobban megadva ezzel azt a mámoros érzést, amit a lány mindig is magáénak érzett. Halkan felnevetett: a szobában szinte minden fehér, rózsaszín és barna volt. A szőnyeg egy hatalmas, krémszínű farkasbunda lehetett korábban, ezért lehúzta saruját, hogy hús-vér valóban élvezhesse a puhaságát, érzékeny talpával. "Egész nap rajta fogok lustálkodni!..." gondolta boldogan. Viszont hamar rá kellett ébrednie, hogy egyrészt korán sem ezt szánták fekvőhelynek számára, másrészt a kárpitnál jóval lágyabb, és édesebb dolgok is vannak a helyiségben. Eleinte rá sem mert ülni az ágyra, de aztán elfogadta, hogy a hatalmas, könnyedén besüppedő, fehér tollpárnákat, a babarózsaszín, (mellesleg Midgardból származó) flanelhuzatos paplant, és a az ölelnivaló, selymes plédeket csak neki készítették elő.

-Olyan, mint egy felhő! -kacagott fel, mikor rávetette magát a fekhelyre, amin fel-le ugrált. Végül elterülve megnyugodott, ugyanis Frigga finoman rászólt:

-Drágám, nem hiszem, hogy Odin örülne neki, ha a lármád miatt szégyenülne meg a haditanácsán...

Belle kissé magát elszégyellve, de még mindig mosolyogva kelt fel aranybarna fürtjei tengeréből. Odarohant az istennőhöz, és akárcsak a hálás kislány az anyukáját, átölelte, és szívből ezt mondta:

-Köszönöm!

-Hidd el, igazán semmiség... Ne csak nekem, hanem a szolgálóknak is köszönd! Rengeteg macera volt azokkal a midgardi könyvekkel... Leköteleznél vele, ha olvasnád -mutatott Frigga az ággyal szemben álló könyvespolcra. Az annak polcain sorakozó könyvek nagy részének gerincén, egy világító-vörös pötty díszlett. Mind újnak tűnt.

-Köszönöm... Ismételten is! -nevette a lány, mikor rájött, hogy most mond köszönetet másodjára.

-Mindent nagyon szívesen, Belle! Nos, akkor hajrá, már itt sem vagyok. Érezd jól magad! -búcsúzott a királyné, és már újból nyitotta az ajtót, hogy kimenjen, ám ekkor a lány utánaszólt.

-Frigga... Hol van Loki szobája?

Fogalma sem volt, miért kérdezte ezt, talán, mert adott volna neki némi megnyugvást, ha tudja, hol találja a férfit.

-Itt a lépcső baloldalt, néhány méternyire a bejárattól. Ha azon felmész egy emeletet, jobbra mész egy ajtót, és ott van. Ne felejts el kopogni! A fiam elég rideg. Nem mindig tudja, hogyan mondja el, ami a lelkét nyomja... -tette hozzá cinkos mosollyal, majd még egyszer köszönt, és távozott.

Belle a polcokhoz ment. Kíváncsian végighúzva ujját a könyvek oldalán nézte a címeket.

-Tizenhárom okom volt... What light... Rókatündér... Élni akarok... Twiligth... Éjféli bál? Hm... Ez jól hangzik!

És újdonsült olvasmányát megfogva leült a könyvszekrény melletti, nagy, barna babzsákra. Elsőként a fülszöveget olvasta el.

-Vörös pöttyös könyvek. Élményt keresőknek- pont neked. Felcsillan a remény...

Ahogy megfogta a történet, és belemerült az oldalakba, észre sem vette, milyen gyorsan eltelt az idő, és azon kapta magát, hogy épp feleszmélt, mikor a cseléd kopogtatott az ebéddel. Finoman letette a kötetet kényelmes ülőhelyére, majd a bejárathoz sietve fogadta a szolgálót. Hálásan köszönte meg a gusztusos étket, ám a most érkezettnek még volt mondanivalója.

-Loki herceg megkért, hogy tájékoztassam: hamarost átjön önhöz.

-Ó... Köszönöm, hogy szólt nekem... -hebegte Belle, és becsukta az ajtót. Óvatosan a hálószekrényére egyensúlyozta a tálcát, majd beleharapva a zöldségfasírtba, elgondolkodott. Ez furcsa volt. Nem ilyennek ismerte a férfit: eddig szinte mindig távolságtartó volt, csak ritkán engedte el ezt a hidegségét, de olyankor nagyon odaadó volt. Ezek a percek pedig nagyon hamar elmúltak. Azért sem értette, miért kívánja Loki önként vállalkozva meglátogatni, ráadásul a saját lakosztályán.

Miután végzett az evéssel, már nem volt kedve olvasni, ezért úgy döntött, ledől egy kicsit sziesztázni.

                                                                              ...

Tompa, de mégis erőteljes dörömbölés riasztotta fel álmából. Kissé ijedten ugrott ki az ágyból, ám mikor feltárta az ajtót, majdnem felsikoltott. Nem tudta, miért ijesztette meg ennyire a férfi látványa, amit az is furcsállt.

-Kopogtam. Hallhatóan. Azt hittem föl vagy készülve...

-Bocsáss meg... -pirult el Belle. -Tudtam, hogy jössz, ezért aludtam egy kicsit, hogy kipihent legyek.

Loki felsóhajtott. Kissé ingerülten felvonta szemöldökét, és oldalazva próbált bemenni az ajtón.

-Na, hajlandó vagy beengedni, vagy ácsorogjak itt még ezer évig?

Belle behúzta kettejük után az ajtót, és hellyel kínálta a férfit. A másik azonban, a puff helyett, mégis az ágyra ült, méghozzá közvetlenül mellé. Bár Loki teljesen érzelemmentesen nézte, a lány arcát így is elöntötte a forróság. A csípőjük oldala pont összeért.

-Nos, igen, miről akartál beszélni?... -kérdezte, csakhogy minél hamarabb túl legyen rajta. A férfi fanyarul elmosolyodva tért ki a válasz elől, és témát kezdeményezve kezébe vette az "Éjféli bált".

-Ezt olvasod?

-Igen, ezt. Nagyon jó könyv -mosolygott Belle.

-Nekem elég kislányosnak tűnik. Mondjuk, a korhatár is egyezik... Pont neked való könyv.

-Loki, már rég elmúltam tizennégy! -fakadt ki a lány.- És különben is, honnan tudod, hogy kislányos? Olvastad?

Loki keserűen felnevetett. A hangja csak úgy parázslott a gúnytól.

-Te tényleg azt hiszed, hogy nem olvastam el minden könyvedet, mielőtt még megkaptad volna? Én választottam ki őket...

Belle-nek torkára forrt a szó. Nagyon zavarta, hogy folyton ilyen helyzetekbe került: Ő azt hiszi, hogy tökéletesen tájékoztatott valamiről, aztán viszont kiderül, hogy valaki más sokkal jobban tudja. Ilyenkor gyengének, és kigúnyoltnak érezte magát. És éppen ezért nem hagyta magát.

-Egy este alatt olvastad ki az összes könyvemet?... Vagy jövőbe láttál, és tudtad, hogy ide jövök?

A férfi egyáltalán nem rémült meg a kérdéstől. Diadalittas pillantását a mennyezetre szegezte.

-Ah... Pompás, ám sajnálatra méltó egy hely Midgard. Dugig van szánalmas, mocskos kis halandókkal. De... ha az erkölcsük még meg is romlott, legalább az irodalmuk nem. Mindet olvastam. És el kell, hogy szomorítsalak: nem tegnap este. Azok a kötetek már vagy ötven éve ott porosodnak. Korábban itt volt az olvasószobám. Bár akkor még nem volt ilyen undorítóan berendezve -nézett körbe sajnálkozóan.

Belle egyre dühösebb lett. Ezért jött el Loki? Hogy bosszantsa? Elhatározta, hogy nem fog veszekedni. Ha a férfi gúnyolni akarja, ám legyen. De ő nem fogja hagyni, hogy felhúzza.

Így aztán ismét elővette a jókislány-modorát.

-Pedig nagyon jól áll neked a rózsaszín! -kuncogott, ártatlanul simogatva a ráncos kezet. A módszer működött, ugyanis Loki nagy kék szemeivel gyanakvóan figyelte immár. Folytatta:

-A szád is olyan színű. Gyönyörű mályvarózsaszín!

Legbelül elégedetten érezte, ahogy a férfi lassan megadja magát.

-Mindenkinek rózsaszín szája van, Belle -felelte ridegen, mivel természetesen egyből átlátott a mézes-mázas álcán.

-Tudom... De neked különösen olyan... mint... a rohadt mályvának! -itt felnevetett. Hemperegve kacagott a saját iróniáján, nem is figyelve Loki reakcióját. Görcsösen rázkódott, nem érzékelve környezetét. Csak akkor hagyta abba, mikor feltűnt neki, hogy a férfi felállt mellőle az ágyról, és halálos nyugalommal az ajtóhoz sétált. Résnyire nyitotta azt, majd visszafordult. Pillantása jéghideg tőrként vájt Belle lelkébe.

-Remélem, boldog vagy -szólt, még mindig mélységes megnyugvással. Nem sírt, de tekintete enélkül is eléggé kifejező volt a lány számára. -Jót nevettél, igaz? Helyes. Köszönöm ezt a tartalmas délutánt. Szerintem elég tanulságos volt mindkettőnk számára.

Azzal kilépett, s becsapta maga után az ajtót.

Szőke vitéz II.

MUHHAHAHHAHAA! Tudtam, hogy úgyis megcsinálom. És nagy rá az esély, hogy a többi részt sem fogom kímélni! Így lassanként kibontakozik a történet: most még csak kerülgetik, majd elveszítik egymást a tudós és az alanya, ám hamarosan már nem lesz hiány viharban, óriásokban, ellentmondó atyákban, de mindenekelőtt a humorban. Örök hálám, Petőfi, hiszen tudatlanul segítesz nekem megírni az első ilyesféle, hosszabb paródiámat!
Zene: Csárdáskirálynő-Hajmási Péter, Hajmási Pál (csak mert beleszerettem, olyan röhejes)
Nincs! Korhatár! És! Fluff!

Eddáknak szövege így halad sietve:
A homok szemein aranylott az este.
Dúlt-fúlt Foster-lánynak Erik kollégája:
Hol marad, hol lehet oly soká barátja?!

A tanár és doktor ekképp gondolkodott,
Követték ezek szók a gondolatot:
(S nem mondhatni, hogy jó kedvvel ejtette ki.)
"Megnézem, mit csinál? Ha kutat, jaj neki!"

Jaj neked, Jane Foster, szegény ember kislyány!
Hátad mögött van már régről volt nagy komád,
Ősz feje megring így, ingnyaka megrándul,
S ily módon riaszt föl tanulás álmábul:

"Gyermeteg teremtés! apádnak leánya!
Ilyet mersz te tenni magadnak kárára?
Pazarlod időmet, ezzel az istennel...
Nézze meg a Surtur... hogy tüstént vigye el...

"Hanem most már elég, hallja-e, barátom?
Fogja be a száját, vagy sert öntök rája.
Úgy merje kend Jane-t ebben megzavarni,
Hogy menten elvétessen doktori címei."

Csalódott nőjének védelmezésére
Ekképp fakadt ki Asgard bátor hercege,
Azután merész szemekkel fenyegetve
Az elmondottakhoz e szavakat tette:

"Ha nem akarja, hogy hívjam Fury-bátyát,
Meg ne állítsa kend ezt az okos lánykát.
Úgyis kutat mindre, gondolkoz' eleget,
Mégsem kap Nobel-díjnál többet."

"Most eredj, Thorocskám. Megvan még fegyvered,
Hogy megvédj egyszer, ha rosszul bánnak velem.
S atyád ne akadjon fönn azon, mit más csinált,
Hisz ő sem van jobb Bórnak kisfiánál."

Jane Foster tudóslány fölkapta motyóját,
És sebes léptekkel a kocsihoz indulván,
Nyomában Erik. De Thor épp akkor vette észre,
Hogy vihar készül már ott, fenn, az égben.