A windeni néBdalcsokor

Végre itt a dicső óra!" tartja Mozart, én is, és habár most nem áll az akasztófa (no de, hey, gyerekek, hogy fog állni két perc múlva!), büszkén prezentálhatom hosszas, izgalmakat nem kímélő kuatatómunkám eredményét, a sorozatot TÖKÉLETESEN és utánozhatatlanul kiröhögő…

Windeni 

néBdalcsokrot!!

(zenge a kórus: vivát! vivát! muzsikát… )

Rengeteget dolgoztam rajta, és számbavettem, hány páros számú olyasfajta dalt ismerek, amely által minőségien kiparodizálható a DARK, avagy legújabb, favorit sorozatom. Természetesen, a bolondkodás itt nem áll meg, bőven lesz még ok röhögésre a közeljövőben, de most fordítsuk figyelmünket beme rengeteg szeretettel és örömmel készült poétrumra! Elsődleges, nem titkolt célom volt az általam utált karaktereket (I HATE U, BARTOSZ! *esz-szel ejtve* ) szétszívatni, hogy semmi képpen ne ússzák meg büntetés nélül. És itt most nem Jonas drágámra gondolok… Mégis hogyan bánthatnám azt a sárgakabátos, hájas, dagadt, szeplős orrú, kék-és nagyszeműt?... Őt a szárnyam alá veszem, a fiam, a lelki társam, nem bánthom!  Sajnáljuk az indokolatlanul büntetett karaktereket (poor Mikkel!) , és nem lesz hiány sötét humorban, meg persze falrengető utaláokban sem. Ha kedvetek tartja, és unatkozva baktattok egy péntek délután haza a suliból… Próbáljátok meg végigdúdolni! Márcsak a rengeteg megjegyezni való szöveg és a vidám dallamok is segítenek, hogy kiűzzük fejünkből a cudar gondolatokat, hiszen az embernek boldognak kell lennie-nem? Én nekem legalábbis mindig beválik! És ó, igen: köszönet, Mrs. Dawn La Pigeon-nak a szokás szerint  tálcán kínált, random inspirációknak, és bármilyen különös, Mrs. Oliviának! Hiába na: jó dolog az énekóra, pláne, ha pénteken van! 

Zene nincs, mivel ez alapvetően egy néBdalcsokor (nyugi, ismerem a zöngésség szerinti részleges hasonulás törvényét, szánt szándékkal vagyok ilyen hülye) , nem uncsi, KodáJ által gyűlölt és gyűjtött néPdalcsokor, tehát felsőbbrendűbb, egyszersmind külömb. Ezt Peny írta. Ez különleges. Ezt már most levédetjük, csak úgy, mint a műfaji meghatározását.  Mondjuk így: „népdal= A nép ajkán születő és terjedő, folyton változó, nem egy zeneszerző által begyűjtött és lejegyzett zenemű. Nem összekeverendő a „nébdal”, egyébként radikálisan mást magába foglaló, és jelentő kifejezéssel, amely emezt takarja: „nébdal= A nép (összetett szempontból nép, magába foglalja az urbánus társadalmat is) ajkán remélhetőleg a jövőben méltó műként, szállóigeként terjedő, a világban mindne lehetséges helyen fellelhető, és a lehető legröhejesebb, és leghátborzongatóbb pontossággal átkölthető, egyébként nagyon népszerű dalok összessége, melyet CSAK ÉS KIZÁRÓLAG B. Penyling Braveheart (nem angol, csak lélekben, ez egy művésznév!) jövőben világhírű polihisztor által alakíthat NÉBDALLÁ, NÉPDALBÓL! Tessenek érezni a különbséget!”

És mivelhogy mostanában gyakran tartózkodom a Német-khgy-ben, azon belül is Windenben, kis lelkemet megihlette az ott élők hol csavaros, hol sanyarú sorsa (ahogy egy kritikus mondotta volt: Windenben istenfélő emberek élnek…) és úgy döntöttem, elküldöm ide, nektek, odaátra, hogy ti, mint országom követői tudjatok róla: léteznek ilyen csodák, és hálásnak kell lenni a boldog életért, ami van! Bezony. Merthogy addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. És amíg édesapád nem lóg… Egy kötélen. 

Szándékosan nem készitettem hozzá lejátszási listát, hogy nyomon követhessétek, és akár ti is énekelhessétek a dalt, ha megnyitjátok (szöveggel!), de lehet, hogy megteszem a jövőben. A korhatár 12+, az enyhe erotikus tartalom, és a drog, valamint halál és erőszak említése miatt.

 

1.

„Szervusz, kedves barátom, menjünk iskolába!”

„Nem mehetek, Jonasom, mert a csajom Martha.”

Halott öcsém, Madszikám fekszik temetőbe,

Szép, Hanah szeretőm fekszik kerevetre.

*vicces, gyermekbarátnak szánt furulyazene*

 

2.

Ha te-te! Mikike! Mit csináltál az este?

Huncut vagy, lovas vagy, még a gézed sem igaz!

 

3.

A windeni atombunker naagyon stabil.

Fúj a monszun, fújdogálja, idő meg sem rágja.

Hey, Francizka, Francizka, te kényes a dereka,

Galambocska.

Ha kényes is illeti, füves Magnus szereti,

Galambocska. Galambocska. Szép Bartoszka.

4.

„Charlotte, Charlotte, vagyon-e szép lányod?”

„Vagyon, vagyon, de néked nem adom.”

„Add nekem azt! (Szívatom azt. )

Szita-szita tényleg, Jonas-Bartosz döglött…

Dob segg a… Dobd  be a…

Szép Martha.”

 

5.

„Hová mész, te szép Bartoszka?”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe, az erdőbe.”

„Minek mész te az erdőbe?”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak máj libe, a barlanghoz.”

„Minek mégy te a barlanaghoz?”

Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe, barlang-ásni!”

„Minek mész te barlang-ásni?”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe, Adam szólott!”

„ÉSHAADAMAZTMONDJAHOGYVAGDOSDAZEREIDETLYUKASRATEMIHASZNAKÖLKEAKKORMEGETESZED?!!”

„Tik-tak-tik-tak, máj libe, tik-tak-tik-tak, máj libe… *ötésves szünet* KÖZÖD HOZZÁ?!”

 

6.

Őszi monszun sok bajt áraszt, siváron, siváron.

Mert a Jonas lelökné Bartoszt, siváron, siváron.

„Hát én immár kit válasszak, anyám, édes anyám?”

„Ebben az egyben segíteni nem tudok, leányom, leányom.”

Esőkabát: könnyű gúnya, esőben, esőben,

Mert azt a szél könny’ elfúja, merőben, merőben.

Atomruha? Nehéz gúnya! Bunkerben, bunkerben…

Mert azt Hanah felhúzni nem vágyja, kettesben, kettesben.

 

7.

Egy kis Bartosz, tik-tak-takk.

Barlangot ás, tik-tak-takk.

Izmos háta, szép csákánya,

Földbe ássa hajnalra!

Jön az Adam, meglátja.

Örvendezve kiáltja:

„Gyere, Bartosz,

Tik takk-tak-takk, Marthádért is csináljad!”

Mostmár együtt henyélnek.

Világvégét megérnek.

Tik-taKk-tik-taKk-tik-takk-takk-takk,

EZEK ÁM A GÖRÉNYEK!

 

8.

Ó , de jó lesz majd az óra,

Majd, ha áll az aksztófa,

Joonas-gége megszorul, megszorul,

Jonas-gége megszorul, megszorul.

Óh, be jó lesz, óh, be szép lesz!

Noah égi üdvöt érez,

Hisz megadta már neki asz úr…

Hogy ő lesz mostan itt az úr.

 

9.

Kiment Michael az okkulton.

Jonas fia árván maradjon.

Kötelet kötött nyakára.

Úgy ballagott túlvilágra.

 

Gyerünk vissza az időben!

Három hétig tart felérnem.

Vigyünk el egy időgépet!

Következmény majd megfizet:

 

A szép Bartosz strázsát álljon!

Ázott Jonas utcán sétáljon.

Szép csípőjén pisztoly lógjon…

Martha szívén babát hordjon.

 

10.

Martha hétköznapi volt, de aztán, tán…

Megkóstolta a szerelmeket:

Jonast és Bartoszt, a fenegyerekeket.

„Úton épp hazafelé eltévedt öccse, Mikkel, furcsa barlangok felé, így hát…”

Hallgasd, mit meséél! Már ma mondja:

„Weist ma fathar?”

Jól figyelj! Neked elmond-ja-ja –ja-ja a Mikkel.

Hallgasd, Martha!

„I do hunging strike, mother!”

Jól figyelj, neked elmondja-ja-ja-ja-ja a Mikkel!

„Have you lost it?!!!”

Jöhet bármi, nem fog félni ő:

Martha mindig vakmerő!

De neki is van mit tanulnia!

Hisz nem hiába lett ő Éva!

Gólyópróba! *lövős pillanatok a DARKból*

Neked elmondja-ja-ja-ja, amit…

„Beszélek, ti emberek,

Üvöltök, letepertek!

A lelkem: bűnök ömlenek,

Itt Jonas vére hempelyeg…

Eh-eh-eh-eh…

Így már nem élhetek!”

*Hallgasd, Martha mit mond neked!*

TICSI-TOCSI MARTHA!

 

-VÉGE!!-

Ui.: Ennyi volt hát e Sötétföldi örömködés. És bonus pointként közlöm, hogy ma a suli előtt láttam egy alakot, aki a mara orrával, lefelé konyuló udvaribolond-szájával, és komor tekintetével egyértelműen Ulrich Nielsenre emlékeztetett. Még az állása is egy az egyben olyan volt: határozott, félős, és rendszerető-egyenes. A különbség egyedül az volt, hogy az arca nem volt annyira eldeformálódva, mint a rendőrhadnagyé… Hiába na, ha egyszer: MINDEN KAPCSPOLÓDIK…

Fehér szakállú, kedves Grindellwald

 Nemrég láttam a Legendás állatok és megfigyelésük második részét, ami az csak egy dolog, hogy nagyon cuki és durva film is volt egyben, mert a furkászok imádnivalóan ölbevalóak, nem is beszélve a cute osonó,vetődő és nyomfelederítő, nyüsszögő életmódjukról, (és mert naagyon kövérek❤) de azért az is nagyon kemény volt,amikor minden utca házait fekete lepel borította el... Na, ott azért befostam. Pedig nem lehet igaz,hogy csak azért,mert hollóhátas vagyok és nem griffendéles (a tuti Roxfortban biztosan nem lenne online oktatás :/), mert büszke vagyok a házamra,és nem egyszer bátornak mutatkozom sok helyzetben. Például most is. Amúgy a félelemről csak annyit,hogy szerintem le lehet győzni azzal a tudattal,hogy a lelkemnek,úgy az igazi lelkemnek nem eshet baja. Szerintem ez egy nagyon jó megállapítás, nekem segített is sok helyzetben már felvenni a harcot a sötétséggel. :) Az emberek többsége azért fél,mert fél a fizikai valóságban bekövetkező következményektől,arra nem is gondolnak,hogy lélek nélkül a test sem működik normálisan, és a lényünk középpontja nem változik, bármiképp is alakulnak a dolgok. Nekem például kicsi koromtól kezdve nagy mániám a szeretgetés és a történetek,a képzelet világa. Az évek során nagyon sok minden történt,még is úgy érzem,ezek csöppet sem fakultak,sőt!! Ellenkezőleg, mintha csak még jobban kibontakoztak volna!! Lásd: a furkászokról tett cukiság-vallomásom. Vannak mesék,karakterek, szavak, emberek, szituációk,amikhez a mai napig vonzódom,például,ha régen megkedveltem egy énekest,egy dalt,akkor azt nagyon kellemes emlékek kötik hozzám mai napig. Bárhogy is sértegettek az emberek, vagy próbálták belőlem kiölni ezt a "mániát" , egyerűen nem jött össze,mert ez alkotja a lényem középpontját, hogy szeretek valamit,és ahhoz nagyon ragaszkodom,mély érzelmek fűznek tűzön vízen át. És még bölcs is vagyok,mert egy idő után mindig rádöbbenek,hogy tulajdonképpen teljesen fölösleges haragot tartanom,mert egy csomó fölösleges energiát öl,és ráadásul az az ember nem is akarta igazán amit tett,egyszerűen csak annyira dühös volt kétségbeesett,hogy nem látta a fától az erdőt,és ettől még nem kell nekem idiótának lenni,mert nem akarok lealacsonyodni semmiképp. Szerintem ez így egy nagyon jó filozófia, és az összes emberre igaz, igen,rám is, mert bevallom, tényleg mondok néha ordenáré nagy hülyeségeket,csak mert dühös vagyok és megsértették a büszkeségemet. Meg még az is rátesz a lapátra, hogy az emberek többsége abban a tévhitben él -és azért fél-, mert hagyja, hogy mások megfélemlítsék, és elhitessék vele, hogy ők bizony fölötte állnak, és istent játszanak. Az emberke meg nyilván félti a bőrét, így enged a "műhatalomnak" mert az ki tudja, mivel jár (nem lesz otthonod, pénzed, barátaid, stb.), ami először is nem lehetséges,mert az ember maga alakítja a sorsát, élete nem áll semmilyen jóshatalom, vagy más emberek birtokában (ez még kimondva is szörnyűn hangzik!!), másrészt pedig honnan tudja, most őszintén? Az az ember Cassandra Trelawney?... Jó kérdés, a válasz pedig ez: IMÁDUNK istent játszani. Ez az emberi természet megfeneklett hajója. Az úgy odáig rendben van, hogy az ember maga kormányozza az életét, és azt tesz amit akar, a saját felelősségére, NA DE HOGY MÁSOK CSELEKEDJENEK AZ Ő FELELŐSSÉGÉRE, ÉS HOGY MÁSOK TEGYÉK AZT AZ Ő KÍVÁNSÁGA SZERINT, AMIT AKAR, NA, AZ MÁR NE HARAGUDJON, DE NAGYON NEVETSÉGES! Ez a gyerekesség tökéletes álcája, és erre vetítik rá az emberek rendszerint azt, hogy "Én felnőtt vagyok, nagy vagyok, én HATALMAS vagyok, én Férfi vagyok🤣🤣), de nem, te egy hatalmaskodó kis poronty vagy. Aki elvárja, hogy mások a kénye-kedve szerint cselekedjenek. Hogy körbevegyék őt, mint holmi pattogó szolgák. Ennek a hátterében rendszerint az áll, hogy az a valaki még nem nőtte ki a gyerekkorát, hogy nem úgy tekint a körülötte lévő emberekre, mint egyenlő embertársaira. Mert vagy felettes, vagy alantas személyekként kezeli őket. Őrajta is uralkodnak (megint csak műhatalommal felruházott emberek) és ő is uralkodik másokon. Leutánozza a rosszat, nem tud felébredni, tisztán, egyértelműen, bölcsen látni. Nem tudja megbocsájtani a múltat, és nagyon sok mindent (beleértve önmagamát) nem úgy látja, ahogy azt ő felfedezte, hanem úgy ahogy mások (akik szintén a műhatalom árnyékában  élnek) látnak, vagyis görbe tükrön keresztül, mások fájdalommal és elnyomottságával terhes szivárványhártyáján keresztül látja a világot. Mi ez, ha nem gyerekesség? Ha nincs önmagam , mások általi "magam van". Hogy mások akarata "látás" (inkább vakság) módja irányítja az életemet-> nem.vagyok önálló, bátor, büszke-> rászorult, kicsi, gyenge és sebezhető vagyok-> GYEREK VAGYOK!! Az állítólagos Felnőtt, az állítólagos Férfi... Egy francot. Ez csak műálarc. Én ezt így gondolom, és szerintem teljesen lokikus.

És ez persze igaz a mi kis kedves Grindellwaldunkra is, aki rendkívül kegyetlen módon akart leszámolni ellenfeleivel, közöttük Göethévél, aki az én egyik kedvencem lett a filmben, mert nagyon aranyos. 😍❤ Ahogy tipeg topog (anyám szerint oldalazva megy... :D) , és lelkesen gyűjti a furkászokat abba a mindent elnyelő bőröndjébe.Egy olyan táska mi tagadás nekem is jó lenne... kitudja, hány könyv férne bele. A zongorámat is beletehetném. Készülj, Charlotte....

És most jöjjön a paródia, ami mi tagadás, igen érdekes körülmények között született. Ugyebár, mint említettem volt, megnéztük a filmet, és én miután befejeztem a vacsorát, és pakolásztam a konyhában, dúdolgatni kezdtem... Senki ne kérdezze, hogy miért ment a fejemben a "Levél a Mikulásnak" című, ártatlan gyermekdalocska, én már csak ilyen idióta vagyok... De egyszer csak, mit ad Isten, bevillant... 

A Párhuzam.

Az a dolog, tudjátok, ami alapján elindul bennem egy paródia fonala.

Hogy igazából mennyi minden egyezik...

A valósággal.

A lelki Énem nagyjából így nézett ki abban a neves pillanatban:

PENYKE INSIDE: Várj... Fehérszakállú kedves... GRIDNELLWALD!! DE SZERETNÉK TALÁLKOZNI TEVELED... Nem is, inkább PÁRBAJOZNI teveled, mert az úgy jobban talál a rímre, és a Varázsvilágra... Úgy sem volt még a blogon Harry Potter-paródia! Megcsináljuk!

Amint végeztem a vacsival, beszáguldottam a szobámba, leültem királynői ágyamra, felkaptam a jegyzetfüzetemet, és írni kezdtem... EZT a paródiát.

Fogadjátok sok szeretettel, s habár lehetséges, hogy tartalmilag nem teljesen pontos, nem azért, mert nem emlékszem a filmre, hanem mert a rím Muszáj volt kijönnie... Ne fejezzetek le. 😭😑☺

Zenét társítom, és a korhatár 12+, a némi violence miatt.

(Apropó, jegyzetfüzet! Tényleg szörnyen haragszom magamra a blog inaktivitása miatt, pedig imádok írni, ÚGY HIGGYÉTEK EL NEKEM, de egyszerűen... Lusta vagyok. Tudom-tudom, csak keresem a kifogásokat, hogy kibújhassak bloggeri kötelezettségeim alól, de most már, komolyan mondom elhatároztam, mi a a terv. Lesznek sztorik. Fandomtágítás. Dark. Élménybeszámoló. Sorozatbeszámoló. Szerelmi beszámoló. Regénybeszámoló. Tagbeszámoló. Cikksorozatbeszámoló. Zeneajánló-beszámoló. Rajzos-beszámoló... Könyvkritika... Designváltás... Önismereti kérdéssor... Továbbtanulás... Ennyi mindenen dolgozik Peny nénétek, értitek? Csak éppen havonként kihagyással, mert restell leülni a gép elé... De fejben már minden megvan!! Csak be kell gépelni. És mindezt CSAK az iskolára fogja, ami egyáltalán nem a legfontosabb dolog az életében, á, dehogyis, vannak annál sokkal fontosabb dolgok, személyek... Egy személy. Konkrétan egy személy. Erről is majd később...) 

Na de ne nyavalyogjunk, most már jöjjön a paródia!

Fehér szakállú, kedves Grindellwald

De szeretnék párbajozni teveled.

És, tudom: hogy átverj majd,

Azért írod nekem e levelet.

Jól tudod, te azt, kedves Grindellwald,

TUDOD, hogy mi az amit szeretek!

Azt, hogy majdan vár rám egy család,

És abban magam is nagy gyerek lehetek!

Azt hozz nekem egy aktával!

És ne csak pálcát a furkásszal...

♪                   ♪   

          ♪                   ♪

Fehér szakállú, kedves Grindellwald,

De szeretnék párbajozni teveled.

És, hogy tudd, hogy hova gyere majd, 

Azért írod nekem e levelet.-

Jól tudod, te azt kedves Grindellwald,

TUDOD, hogy hanyadik az emelet.

A mi házunkban, a mi utcánkban,

Ahová, Göthe is naponta betipeg!

És hogy igyekezz hajnalban...

ORRONTÓ FURKÁSZ AZ ABLAKBAN!

♪                   ♪   

          ♪                   ♪

~VÉGEEE!!! ~

Ui.: Az "akta" alatt Göthe bőröndjét értem, csak így jött ki a rímre. A dalt Credence énekli Grindellwaldnak, CSAK ÚGY GONDOLATBAN, és egyébként ez már régebbi, sajátos észrevételem, de... Göthe hasonlít Rhodesra...

Minden jót mindenkinek!

Árnyékvonat

Bizonyára mindünknek van olyan gyermekkori (jó, azért még én is lurkó vagyok...:) mesesorozata, amiért rajongtunk régen. Noha, nálam volt nagyobb kedvenc a zseniális Dinó Vonatnál, hihetetlen módon megihletett, és because mostanság (hál' Istennek) korona' helyett árnyvadász-kórban szenvedek, íme hát egy furcsamód nem tollból, hanem rotringból kipattant, becsületes-lopva leírt paródia!😊

12+, mert hát azért szerepel némi erőszak, és amúgy Fluff.

Zene: (A szöveg tulajdonképpen nem próza, így alapot szolgáltat...) A Dinó Vonat főcímdala.

Vadászunk már! (Rohanunk már!)

Figyelj ide jól és láss csodát,

Lightwood-mama megy New Yorkon át.

Megzavarta egyszer egy furcsa nesz

És így szólt:

"Ú, ez az egyik bébim lesz..."

Juj, esély az árnynak nem túl jó;

Világra jött a kettő kis bunkó!

"A nevetek Isabelle és Alexander!"

Izzy szólt:

"Még egy nephilimchild!"

De neki kicsit más volt a külleme.

Szőke haja volt, és arany szeme.

Egész más volt, mint a többikek.

"Nem tudom, vajon én itt mit keresek!..."

Lightwood-mama válasza ez csupán:

"Mi vagyunk a családod, kiskomám!

Semmi sincs, amitől félned kéne,

Ahány árnyékvadász, annyi féle.

Tudom, hogy erre vártál oly régen.

Fegyveridet megkapod az Intézetben.

Ezer démont ölhetsz, így meghalni kár.

Itt is van a metró, készülj, mert..."

Vadászunk már! (Vadászunk már!...)

Vadászunk már! (Rohanunk már!...)

Már! (Oh, már, már, MÁÁR! Hú-húú!)

Vadászunk már...

*démonüvöltés*

Szegény Legolas...

Hal volt ebédre, és beugrott, hogy én még anno milyen szép kis dalocskákat faragcsáltam Thranduilról, avagy a tündék vezéréről a Hobbitban. És mivel akkor még tizéves voltam, és kábé az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy behind the scenes videókat néztem a filmről és tündéset játszottam (I love ijászat!❤), meg folyton úgy volt felfogva a hajam, mint Taurielnek (ő volt a háttérképem!!), el is mentünk Haza, Erdélybe, ahol aztán találkozhattam régi iskolatársnőmmel, és egyben jó barátnőmmel, Renivel. (Akit én csak Raan-nak hivtam, ő viszont utálta...) Vele aztán igazi tünderokon-lélekre találtunk, ugyanis ő is ismerte a filmeket, és halálra röhögtük magunkat olyan szivszakasztó csodákon, minthogy például Lee Pacénak milyen vicces, baromi vastag szemöldöke van. Annyit beszéltünk róla, hogy anya a végére megvádolt, hogy szerelmes vagyok belé... Kikérem magamnak, ez mai napig nem igaz!! Inkább a fia nyerte el a teszésemet... Emlékszem, vizesre zokogtam a párnámat miatta, és egy kicsit féltékeny is voltam Taurielre."Oh, Legolas...." sirtam, és milyen igazam volt. Ugyanis nem egyszer imádnivaló fanfictionöket költöttem róla, és a vörös hajú hősnőnkről, de perzse mindet csak fejben. Ilyen könyv szerű volt, de nem tudom, mennyire emlékszem már belőle, mert nagyon régen volt, és két fandommal ezelőtt... A cime azt hiszem Tauriel, the Wood Elf's Secret Diary volt. Mert ugye volt a Hobbit, a Gyűrűk Ura, azután a Thor, és végül a Végzet Ereklyéi, és most a Gonosz fortéylok. Szóval nem egy fandomot bejártam az évek során, de még itt vagyok!! :)) Amúgy ez most adott egy ötletet!!! A következő bejegyzések valamelyikében szeretném kitárgyalni azokat a karaktereket, fandomokat és PERSZE párosokat, akikért az idők során rajongtam, és most rajongok. Meg lesz zeneajánló.:D

Na de visszatérve Lee Pacére (úgy ejtettük Renivel, ahogy le van irva... És az ee-t direkt ilyen idiótán húztuk), és az oltári vastag szem-öl-dök ére, egyszer konkrétan annyira feltüzelt minket a "halfejű" imádata, akit amúgy utáltunk, hogy a blokknak a padlásszobájának ablakából, ki, a szürke betonutcára leüvöoltöttünk, kábé tiz emelet magasságból, hogy "LEE PACE, A HÜLYE NAGY HAL!!!" "LEE PACE!!!!!" Az utcán épp egy ember sietett végig. Egy pasi, pulcsiban, úgy nézett ki, mint egy hiéna, utólag visszaemlklkezve igy. Talán egy kukát tolt végig, de amikor meghallotta a mi barbár üvöltésünket, szegényke megijedt... Két kicsi kislány, egyedül a sötét erdőben...!!!!

Na de a nyári szünetemet nem csak ezzel töltöttem, ugyanis még az akkori telefonomba énekltem fel ezt a csodálatos műparódiát, színpadi sajnálattal, és tragikus túljátszással, hogy mennyire sajnálom Legolast, hogy ilyen hülye apja van, aki megpróbált közibük állni Tauriellel, de!!! Végül csaknem sikerült, mert az én szívemben örökre együtt vannak, sőt márngyermekeket is nemzettek. A szent tümdepár...😌

Je, korhatár 6+, a műfaja természetesen Fluff, és a dallamot ne keressétek máshol, én találtam fel!! 

 Ó, Istenem...

Szegény Legolas, olyan hülye apja van...

Ó, szegény tündekatonák, hogy az apja mennyire hülyén parancsolt...

Szegény szarvas, akinek a hátán ült Thranduil,

És szegény Thorin, akivel úgy beszélt, mint egy hülye, elmebeteg kigyó.

Pörög, mint egy bódogtalan a hülye késével (bocsánatat, kardjával, de mindegy)

És... Sajnos...

Már persze, hogy Tauriel csúnyát mutatott a forgatáson...

A behind the scenes-videóba'!!

Szegény Legolasék...

Jó bort árul ez a tündér!...

 

Megígértem!! Úgyhogy most itt vala. Kérem szépen, prezentálom, minô borzalmakra kell számítani az elkövetkezôkben... Ugye én most vagyok hetedikes (blöee....!!!), és habár az énekórák nem túl fényesek mostanában, kevés jobb tantárgyra lelhet az ember, ha éppenséggel jobbnál jobb "anyagokat" kínál fel neki ezüstvetítôntálcán a tanárnéne. Ráadásul, ha az illetô nóta egy egész kórus színében tárulkozik elé, sôt, még "Kállai Kettôs" néven... Kukuljon meg valamennyi Penna, ha ez nem elég röhögtetô, és ihlet meg eléggé... Fôleg, ha a Gonosz fortélyokról van szó. 🧀🍕🍭🎇✨❤💖👑

A rajz saját, légyszi ne vidd el. 

Fogadjuk meg hát Octavian tanácsát, vagyis édes, megértô mosollyal fogjunk neki a karácsony ijesztô elôszelének is beillô paródiácskának! Szürcsöljünk bódító forralt bort, avagy egymás idegrendszerét!... Egy, két, há, és...

12+, és enyhe slash, de alig tûnik fel.

Zenei alapot szolgáltatá: "Jó bort árul Sirjainé..."

Jó bort árul ez a tündér!...

Ott kucorog nála Kit is.

Arany haja óh, jaj, be szép!

Az Árnypiac keres is ért'...

Kerek nyelû, szép Cortana!

Emma néni megforgatja.

Julianje vigyáz rája;

Szíve csapást mért ôrája.

"Alexander! Egy icce bort!!

Frissen, te épp most fölmarkolt.

Torkomon akadt a bánat...

Hadd öntsen le, mert föltámad...!"

Los Angeles-Intézetbûl 

Tiberius; kökényszemû.

Parabatai, fáj a szívem...!!

Iratze sem gyógyít engem.

"Ez nem fáklyásmenet"

 

Elárasztja lényem lakóját a tisztás árva, lágy  f é n y e...

...hanem, életbeszámoló! Valószínûleg a rengeteg kimaradás miatt már némely orszâgomban vendégeskedô személy fölvethette, sôt akâr lemondóan is sóhajthatott egyet, bôszen nyugtâzva, hogy vagy elvitt egy csapat vad hiéna, vagy bezârtak a gonosz királynô várába, vagy ne adj' Isten én is a nyomdokaiba léptem volna, ez pedig tökéletes magyarâzatot tenne râ, hogy mi a francnak nincs új epizód egyik futó kisregénybôl sem. Hó követ hót, én pedig mindegyikben megjegyzem, hogy milyen gáz, hogy egy ostoba (bocsi, LBL!!) csupán ezerszavas fejezetke sem tud kicsúszni tollas kezeim alól. A ti öletekbe!! Azt hiszem van is rá magyarázat, ami elég kiborító, de legalább kicsit megoldó. So, az okok szâma nem egy, és tényleg ESKÜSZÖM, hogy egy nap Mindet meg fogjátok tudni, mert nem szeretném a sorsomat sem magamat végérvényesen szemiflázsköpeny alá rejteni, mert akkor az belülrôl fog felemészteni. Nem sajnâltatom magam ezzel, de tudnotok kell, mielôtt ítélkeztek (már, ha fogtok!:-)) ), hogy nagyon magányos vagyok az iskolâban, és nem egy ember borzalmasan bánt lelkileg. A szerelmem nem viszonozza az érzéseimet, amibe belepusztulok, mert a boldogsâgomat szinte mindig is egy ilyen aranyos fiúval képzeltem el. Majdnem jár valakivel, ami csak még nagyobb fájdalom, pedig sokak szerint ha igazân szeretek valakit, akkor annak is képes vagyok örülni, ha ô boldog. Hât, nem örülök.😅 A lány, aki szintén belecsöppent az örvénykébe amúgy nem bunkó, de látjátok, pont az ilyen szerelmi háromszögek a legrosszabbak. Vagy esetenként a legjobbak. Van az az érzés, amikor ül melletted egy tök aranyos lány, akinek telis tele vannak a füzetei szebbnél szebb anime- és mangarajzokkal. A te crushodról. Akit ő is szeret, de messzemenően nem olyan nagy hévvel, mint te. Az a tök aranyos mosoly az arcán, ami olyan kis tudatlan, gyermeki és bántó, hogy fogalma sincs róla, hogy most éppen meghal valakiben egy világ, és az a nőszemély, történetesen B. Penyling Braveheart pont ott ül mellette. 

Rájöttem, hogy nem kell mindig vigyori arcot mutatnom nektek, mert a szomorúság is van a világon, és magamhoz sem ôszinte, ha elfedem a problémáimat és csak lopva utalgatok râjuk. Na, most így a mélységben lebegek! Furcsa, de mégis jó. Kérlek benneteket, hogy fogadjátok el; most így érzem magam. Mindig is csodabogâr voltam és leszek, és annyi mindent nem értek a mai "barátságokban",  hogy tyû. A legjobb barátnôm egy mâsik város lakója,  a többiek meg alig néznek felém, hiâba keresem ôket. Sok ölelésre lenne szükségem és tanácsokra. Fáj az egész világ, az, hogy mennyire messze vannak az emberek az igazságtól, és kikérem magamnak. EZ MÁR NEM KAMASZKORI VELEJÁRÓ. EZ VALÓSÁG, AMI NAGYON-NAGYON SZOMORÚ, na jó, azért nem teljesen. Nagyon sok oldalról próbál összenyomni a társadalom, mint iskolai, mint más értelemben, azt akarják, hogy egy hülye tégla legyek nulla fantáziával és vágyálmokkal. Sok szörnyem van, és kábé ezt úgy kell elképzelni, hogy úgy élek túl napról napra, hogy mindig viszek magammal egy- vagy két füzetet az iskolába. Amit teleirhatok. Azzal, hogy mennyire vágyom egy testi-lelki társra. A másik felemre. Az igaz szerelmemre. A legjobb barátnőmre. Arra, hogy kiadják a Könyvemet. Hogy "megjelenhessek". 

Aztán van még egy fiú. Chain-nek neveztem el, ami utal a valódi nevére, és borzasztóan szeretem. Ő már sokkal nagyobb, mint én (legalábbis testben :'/), történetesen tizenhat éves. Szerintem érzi, hogy szeretem, és a viselkedéséből ítélve, háát... Nem túl közeledő! D": Egyszerűen érzem, hogy ő az igaz szerelmem, csak ő ezt nem akarja látni. Otthon is problémái vannak, úgyhogy szegénykém még csoda, ha tud rám mosolyogni. (Ami mondjuk mesés, az szent. ) Egy gyönyörű zenész, csodálatos, hosszú ujjakkal, és szélben lengedező hajjal. Mint egy angyal. Ki szívemmel elnyargal. És itt vala a rím. Látom magunkat, ahogy együtt repülünk, de ő vak. És szomorú a kislány. Sírjatok velem, gyermekeim! Na! Egy-kettő! Hogy nem vicces?... 

Rengeteg a házi, én pedig próbálom összefogni a szívemet valami aranyzsinóros bigyulával, és komolyan mondom: már KOMOLYAN nekikezdtem az új résznek, de sajnos nem mindig jön meg az ihlet, toporgok. Ha nem lenne korlátozva a blogom, akkor még elég SOK mindent elmondanék, de egy biztos. NEM fogom abbahagyni a blogot. Csak keresem magamat. És ez egy olyan dolog, ami veszélyben van. Nagyon. Nem baj. Majd elvisszük egy biztonságos helyre! *lásd a Toll életét négy év múlva. Vagy kis túlzással öt.* Ennyivolt a mese mára, kis kedvenckéim. !Ideiglenesen! zárul Miki Mókatára. Júhú!!

És utólag, aranyoskák... Mostanában fôleg költeni szoktam, a pár soros epigrammáktól könnyes nyílzáporon át a cutemute többoldalas romantikázásokig... Nomeg fanfictiont is írok (TDA, pedig még nem is olvastam, muhhahhahhahhaaa...😍😍❤❤💋💋),  és óh persze-persze csodálatos paródiákat. Hamarosan ide is ér az elsô istencsapása, már útban van, kúszik felénk... (Ahogy az én drága Chainem arcára is felkúszik az imádnivaló vonalmosolya...) És közben dúdolja saját magát.

Kerek nyelû, szé....;') 

Hex Őrülten Eseménydús Nap Az Emberek Csapatával

 

Buna ziua, Penland-i kalandorok! Tavaly igencsak kétségbeesetten kutattunk én és anyukám egy megfelelőnek mondható írótáborka után, mígnem egyszer csak… Mrs Destiny jóvoltából elénk toppant egy vidám stílusban vezetett honlap, valamint két izgalmat finoman megcsiholó videó képében a People Team, vagyis rövidítve a PT. Hallgassátok olvasás közben, úgy sokkal viccesebb, és szuperhősösebb!

A név –mint az utólag számomra is komoly jelentést mutatott- nem Petárdák Teremtői-t jelent, hanem Emberek Csapatát, és miután teljesen bezsongtam, és könyörögni kezdtem nőnemű felmenőmnek, hogy… „Mami, úristen, abban a videóban ott van az Evernight, ami Vörös pöttyös! Nekem MUSZÁJ eljutnom abba a táborba! Léégysziii!!...” a rideg valóság gonosz fellegvadászai lerángattak a rózsaszín és halványlila légtérből, mégpedig azzal az igazságtalan indokkal, hogy a tábor több mint 74 000 forintba kerül, és hogy ezt „Mi nem engedhetjük meg magunknak”. Nosza, durrant is rögtön az álomhőlégballonom lufihada, szépen, egyesével. Havonta egy-két nagy, dagadt, és igen cuki ballon esett áldozatul.😖💔 Én meg dühöngtem. Aztán egy nap szólított anya, mondván, hogy lelt egy pályázatra, amiben, ha figyelemre méltó, tehetséget bizonyító alkotásokat mutatok fel, akkor megkapom az általunk megírt összeget. A cég (mármint a MOL, ami ez esetben több volt számunkra, mint egy benzinkút) viszont sasszemmel kíséri, hogy mire fordítjuk a pénzt, mely nálam naná, hogy a Tábor lett volna. Anya összeszedte minden, krónikaíró tehetségét, hogy cute farkasmama módjára előássa a mélyből régi, vagy éppenséggel nem is olyan rég megalkotott olimpiai koszorúimat, tehát oklevelek, elismerések, versek, novellák és egyéb szépségek nyomait, amin a Benzin Atyja elindulhatott, fölmérve, hogy méltó vagyok-e az említett „vagyonkára”. Méltó voltam. Hónapok aggodalmas hadával valamivel később át is röppentyűzték az összegecskét (avagy utalva rá elutalták). Az esemény igencsak nagy port kavart a városkánkban, mi tagadás, ugyanis BEKERÜLTEM AZ ÚJSÁGBA, EGY NŐCI PEDIG MÉG INTERJÚT IS KÉSZÍTETT VELEM. No lám, milyen a Toll, ha élvezi, hogy észrevették.😁😎🤠

Nyár derekán pedig, a tomboló július alkonyán útra keltem, és elindultam Kecskemétre, egyenest a homokdűnék honába, egy terjedelmes kampuszra. Amint kipattantam a kocsiból, és a nagy melegben, a vadnyugati filmbe illően porzó úton araszoltam a tábor kapuja felé, meg kellett jegyeznem, hogy ez itt maga a Vidorság Mennyországa. A két lakóház (külön háltak vala a lányok és a fiúk) teraszairól színpompás zászlócskafüzérek szelték keresztbe-kasul a légvonalat, a muzsika pedig maximális hangerőre tekerve jósolta a király élményeket. Ez a hely annyira más volt, mint amihez szokva voltam, csak úgy áradt belőle a pozitív energia és a szeretet.❤ A Hangárnak hívott térség bejáratánál összefutottunk a napernyő alatt lazuló Aterrel, ki a tábor kiötlője és vezetője. Kicsit leálltunk vele beszélgetni, kaptunk némi eligazítást tőle, aztán pedig már repültünk is a Hangárba regisztrálni, ahol azon kívül, hogy megtudtam a szobaszámomat, kaptam egy menő büfékártyát, és egy narancsszín karszalagot. A pultnál nagyon kedves, vicces és türelmes fiatalok ültek, akik állandóan szívatták egymást. Én meg csak pislogtam a nagy szemeimmel, mint egy őzgida, akit örökbe fogad egy multimilliomos. Ja, amúgy kábé az egész hét alatt ilyen érzésem volt, de szerintem ez tette ilyen szuperré az egészet. Ezután elindultam becuccolni, aminél hál' Istennek nem kellett bajlódnom a gigászi bőrönddel, amit magammal vittem, ugyanis a lányok lakházának aljában kedves fiúk várták, hogy felvihessék a dundi táskákat a gyerekek szobáiba. Nekem egy magas, szőke srác segített, aki kicsit úgy mozgott, mint egy nindzsa. Egy hugrabugos, Éhezők Viadala-fan lánnyal kerültem egy szobába, aki csakúgy, mint jómagam az Élő irodalom és kreatív írás szakra volt jelentkező. Anyway, hogyha netalántán ti is el szeretnétek menni ebbe a táborba, akkor arra is van lehetőségetek, hogy kérésre egy barátotokkal, vagy legalábbis egy szakrokonotokkal egy helyre juthassatok! Csak szólni kell a recepciónál. 🤘

A főbb, és régebb óta szolgáló táborvezetőeket itt mókusoknak hívják, míg azokat, akik először táboroztatnak, a kismókusok elnevezését hordják büszkén. Szobatársammal, akit egyébként Rókának kereszteltem el útra keltünk, hogy felfedezzük a PT szegletit. Egy király pecsétgyűjtögetős játéknak köszönhetően sikerült is, melynek tulajdonképpen az volt a lényege, hogyha voltál mind a tíz állomáson, játszottál, kézműveskedtél, és megválaszoltál bizonyos kérdéseket, összegyűjtve a vidám mintájú nyomatokat, akkor a Hangárban felállított standról vehettél ingyenkönyvet! Én az Incarceron-sorozatra csaptam le, ami elég érdekesnek ígérkezik, főleg, hogy 15+!...❤📚📜❤Én és Róka még elfogyasztottunk némi nedűt a büféből, aminek egyébként Zabi Da Kanka! a neve, aztán visszavonultunk a lakosztályunkba. Kihasználván az értékes időt, beleolvastam a Hunger Gamesbe, amit társam hozott magával, és volt olyan kedves, hogy megengedte szemrevételeznem. Érdekes történetnek tűnik, szerintem lehet, hogy el fogom olvasni!... 

Mivel olvasás közben könnyedén telik az idő, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy odalentről hangosbeszélő-szó hangzik. Merthogy itt még a kihangosítás sem a szokványos! Le is siettünk, a lakóházak között pedig összeterelgetett egy pasi a vicces hangosbeszélővel minket, tele humorral. Eléggé ironikus volt szegény Irodalmiság Dámára nézve az, hogy csak hárman voltunk hallgatók a szakunkon: Róka, én, és a harmadik leány.😫😅😂 Murvának hívom, (esküszöm, hogy nem az ásványfajtára gondoltam) és egy igazi boszorkánylány, ám ennek ellenére nagyon szeretetreméltó és valahogy nem lehet rá haragudni. Úristen... Hogy azzal a nőszeméllyel mit le nem műveltünk!!... Komoly röhögőgörcsök sorát köszönhettem neki. Olyan vicces társaság!... Magiszternek egy Kasimer Soma nevezetű ifjút kaptunk, akit nagyon okos és elfogadó embernek ismertem meg. Rengeteg mindent tud a költészetről és az irodalomról, ez részben annak is köszönhető, hogy egyetemista, méghozzá színháztörténet szakon, emlékeim szerint. Kérték, hogy a közös csoporti együttlétekről is írjak, úgyhogy voila, megteszem. Hat napig tartott ez az egész őrület, Vasárnaptól kezdődően. Az elején nyilvánvalóan megismerkedtünk egymással, persze azonban közben is nagyon sok mindenre rájöttünk egymással és stílusunkkal kapcsolatban.💕 A feladatok nagyszerűek voltak, nekem korán sem szokványosak, és rengeteget röhögtünk, főleg azon a részén, amikor a Grimm fivérek Jancsi és Juliskáját kellett átírnunk 21. századi környezetbe.😲😌 Kétség sem fér, hozzá, hogy az enyém lett a legdurvább. Sajna azonban nem írhatom le még, miről szól, mivel esélyes, hogy a blogot nálam fiatalabbak is olvashatják. És tényleg nem valami hétköznapi, de hát, én így látom! Két (pontosabban három, jaj szegények!) vendégünk is volt a hét folyamán, avagy a Kovács-ikrek (Kovács Viktor és Dominik) valamint egy drámapedagógus lány, akikkel nagyon király teendőkön munkálkodtunk. Az ikrekkel, akik költők és novellisták is egyben, egy mondatot kellett befejeznünk az előtte általunk kitalált jelzőszerkezetekkel. Valahogy így:

Kinézett az ablakon, és látta, hogy... az utcát annyira elöntötte a megállíthatatlan esővíz, hogy még az északi sarkról a víz színe alatt idáig vonaglott narválok is ott lubickolnak az ablaka alatt. 

A foglalkoztató csajjal pedig egy újságból (pfúj-pfúj, Blikk!) kiválasztott sztárcikket irtunk átal, mintha csak egy komoly, valóságban is megeshető bonyolult családi dráma volna. Sok mindent lejegyzeteltem és meg is tanultam az írásról, például felvilágosítást kaptam, hogy mégis mi a fene az a központozás. A tábor végének közeledtével pedig ki-ki megalkotta a saját bolygóját, egy nagyon kreatív módszerrel, és ez volt az egyik kedvenc részem, ugyanis imádom a tárgyi emlékeket. A bolygómat természetesen Penyversumnak kereszteltem el, avagy ő lett a Megtört Lelkek planétája. Újságokból kiszabdalt tetszetős képecskék, és az igaz barátság melengető közelsége az emberi elme zsenialitásával -ez kell a boldogsághoz!

Végeredményünk egy kisebb, orosz hadiládákba bújtatott kiállítás lett, melyet az utolsó napon prezentáltunk, engem pedig az a szerencse ért, hogy megismerhettem egy nagyon vagány és kedves holland lányt, (akit amúgy Sylvie-nek hívnak) és ANGOLUL!! egész jól körbevezettem a kiállításomon. Na jó, nem mentünk, de beszélni, azt iparkodtam rendesen. A meghívó levelünket Róka írta a lánynak, ugyanis ő nagyon ügyesen társalog angolul, így invitáltunk tudta, hol, és mikor várjuk. A kiállításon a planétákon kívül helyet kaptak a hét során alkotott műveink, sőt, én még az LBL eddigi részeit is kiraktam. Kitártuk magunkat a világnak.🌟☀🎖🎹❤

Persze a szivárvány minden színében pompázó csapataink se tétlenkedtek, ugyanis nem egy őrült csapatversenyben volt részünk az ármányos történtek során. Az én személyes kedvencem az volt, amikor egy vízi kolbász körül tizenháromszor megfordulva, lefelé néző fejjel szigorúan, mind ezután át kellett rohanni egy homokos röpipályán, és nem szabadott elesni. Nos... Nekem sikerült!! Mindezt a lila kendővel a fejemen, és úgy, hogy a háttérben egy csomó mindenki szurkolt nekem. De az volt a legjobb érzés, hogy amikor átértem a fűre a túloldalon megdicsértek és ünnepeltek. Vezetőnek egy VÁP-nak becézett srácot kaptunk, akiben mi tagadás igencsak ott vibrált és munkált a csapatszellem, még ő és a segédje (aki nagyon aranyos és kedves fiú volt) egy oltári remek indulót is költöttek a liláknak. Volt Just Dance, és mindenféle mordizomadta csoda. És elfogadás. Barátságokkal! Nem egy külföldi volt a táborban, de nem bántam, mert köztük is sokakkal ismeretséget kötöttem! Egy Chichi nevű feketével együtt zenéltem, aki nagyon kedves volt, és még ölelést is kaptam tőle! Illetve beszélgettem még egy magyarul társalgó ázsiai fiúval, aki (kitudja miért...) Magnusra emlékeztetett. A csapatversenyben Mi, lilák harmadikok lettünk, ami nagyon király, hiszen rengeteg csapat volt még rajtunk kívül. Aranyérmet és sok-sok ajándékot viszont mindenki kapott, ami fantasztikus érzés volt, hiszen nem igazán különböztették meg azokat, akik nyertek. Még egy Gyűrűk Ura rajzfilmet is sikerült bezsebelnem a legvégi ajándékosztásnál! ❤🌌🌸🔮

Tuti maradtam volna még egy hetet ám ezen két ok meggátolt, először is, ez volt az utolsó turnus, más rőszről pedig nem biztos, hogy meg tudták volna oldani anyáék anyagilag. DE ez csak a múlt!

Az írócsapatommal alkottunk egy Viber-csoportot, ahová együtt szoktunk írni, Murvával pedig komoly terveink vannak egymás meglátogatását és kikészítését illetően.🙏❤💥💫 Mennem kell, üvöltenek a farkasok odaátról! Hamarost visszatérek (amúgy mindig itt vagyok), ám addig is Dagda áldjon mindenkit! És, igen. Az én lelkemet is.

Szőke vitéz IV.

Jaj-jaj elérkezett a könnyes búcsú a Szőke-szép romantika mezején... Thor nem kegyelmez: aki egyszer őbelé szeret, annak úgy kettéhasítja szemének tüzes villámával a szívét,  -lészen az tudós-lányka vagy méltóságos asgardi hölgy-, hogy aligha éli túl a leány, hacsak nem alkalmaz dühében hódolójának hajából kitépett szalmaszálat a mentőtutaj építésekor!
Igen, tudom, találva se lehet keresni nagyobb ostobaságot egy kacagságos paródiánál, pláne ha életünk első blog-szülinapjára szánjuk! Ünnepeljünk hát! (Mindenkinek ép gyomrot...)😘🎉
Zene: Belga - Királyok a házban (Hát, őrült egy banda, az holtbiztos... )
Korhatár nélküli, és Fluff, természetesen!

Mikorra a puszta rejtélyes helység lett,
Melybe száz meg száz galaxis nézett
Thor Jane-je garázsa előtt vala.
Csak Heimdallka tudta, miképp jutott oda.

Megállt, elővette jobbik modorkáját,
S kezdette döngetni kisajtó homlokát.
A harmat, mely ekkor ellepett műszert, autót,
Talán a múzsáknak esdeklő könnye volt.

Jane Foster ébren volt. A bérháznak teteje
Volt tavaszi estéken elmélkedő-helye.
Setét rejtekéből rengő muzsikára fölkelt,
Lesietett Thor vizsgálására.

Thornak az, hogy látta, nem esett kedvére,
Fölszaladt szemöldökkel ily szót csalt nyelvére:
"Jane-em, lelkem mi lelt? miért is aggódhatnál,
Tőled eredményid elvették vala tán?..."

"Hej, Thorocskám, hogy kaphatnám vissza tán, mit 
A lelketlen Coulson elvett tőlem már!"
"Kicsi Jane, látásod úgyis megrémített! 
Hagyd el az Odinért az ilyen beszédet!

Utószor látlak én szivemnek tudósa!

Utószor szól itten hidamnak nagy Vumm-ja!

Utószor pillantlak, utószor áltatlak,

Örökre elszállok, örökre itt hagylak!"

Most a villám-herceg mindent elbeszéle,

Ráborult szőke tincs égszínkék szemére.

Ráborult, Thornak tekintete fölfordult,

Ne lássa Jane Foster, hogy könnye kicsordult.

"Most hát, Szép Thorocskám! Most hát, édes Thormám!

A jóisten áldjon meg, kíméld a Földet tán!

Ha látsz csillagokat, veréstől hergelve,

Halványul szeretőd -jusson majd eszedbe."

"Most hát, Jane-em, lelkem, maradj, ha sorsod hí'!

Mit halandó elvett, a Jóisten visszavív!

Ha látsz ördögszekeret györmektől kergetve,

Izguló hős pasid jusson majd eszedbe."

Elváltak egymástól, mint lánytól a legény,

Mindkettejök szive villámlá, mennydörgé.

Örömkönnyeit Thorocska hullatta nagy számmal,

Ám aztot elfújta szél a palástjával.

S röpűlt; nem nézte egy szemmel sem, hol a Tejut,

Segítője a Mjölnir, akárhova jut.

Fütyörészett huncut kis Cupido mellette,

Parázslott az égbolt... ő észre sem vette.

Ama sivatagi város messzire volt már háta megett,

Nem látta villódzni a kocsmafényeket;

Mikor a szép skyban megállt, s visszanézett,

A Stark-torony bámult rá, mint gyilkos bálna-lénye.

Ha ekkor mellette lett volna valaki,

Hallotta volna őt nagyot kurjantani;

Az asgardi eget kis hajók hasították,

Fényévre röpűltek, ottan sem láthatták.

Szállongott, hasított a fényes, nagy világon,

Csak nehéz palástja suhogott szép háton;

De ő még aztot sem gondolta nehéznek,

Hiszen a szive-lelke könnyed volt őkelmének.