Szegény Legolas...

Hal volt ebédre, és beugrott, hogy én még anno milyen szép kis dalocskákat faragcsáltam Thranduilról, avagy a tündék vezéréről a Hobbitban. És mivel akkor még tizéves voltam, és kábé az egész nyaramat azzal töltöttem, hogy behind the scenes videókat néztem a filmről és tündéset játszottam (I love ijászat!❤), meg folyton úgy volt felfogva a hajam, mint Taurielnek (ő volt a háttérképem!!), el is mentünk Haza, Erdélybe, ahol aztán találkozhattam régi iskolatársnőmmel, és egyben jó barátnőmmel, Renivel. (Akit én csak Raan-nak hivtam, ő viszont utálta...) Vele aztán igazi tünderokon-lélekre találtunk, ugyanis ő is ismerte a filmeket, és halálra röhögtük magunkat olyan szivszakasztó csodákon, minthogy például Lee Pacénak milyen vicces, baromi vastag szemöldöke van. Annyit beszéltünk róla, hogy anya a végére megvádolt, hogy szerelmes vagyok belé... Kikérem magamnak, ez mai napig nem igaz!! Inkább a fia nyerte el a teszésemet... Emlékszem, vizesre zokogtam a párnámat miatta, és egy kicsit féltékeny is voltam Taurielre."Oh, Legolas...." sirtam, és milyen igazam volt. Ugyanis nem egyszer imádnivaló fanfictionöket költöttem róla, és a vörös hajú hősnőnkről, de perzse mindet csak fejben. Ilyen könyv szerű volt, de nem tudom, mennyire emlékszem már belőle, mert nagyon régen volt, és két fandommal ezelőtt... A cime azt hiszem Tauriel, the Wood Elf's Secret Diary volt. Mert ugye volt a Hobbit, a Gyűrűk Ura, azután a Thor, és végül a Végzet Ereklyéi, és most a Gonosz fortéylok. Szóval nem egy fandomot bejártam az évek során, de még itt vagyok!! :)) Amúgy ez most adott egy ötletet!!! A következő bejegyzések valamelyikében szeretném kitárgyalni azokat a karaktereket, fandomokat és PERSZE párosokat, akikért az idők során rajongtam, és most rajongok. Meg lesz zeneajánló.:D

Na de visszatérve Lee Pacére (úgy ejtettük Renivel, ahogy le van irva... És az ee-t direkt ilyen idiótán húztuk), és az oltári vastag szem-öl-dök ére, egyszer konkrétan annyira feltüzelt minket a "halfejű" imádata, akit amúgy utáltunk, hogy a blokknak a padlásszobájának ablakából, ki, a szürke betonutcára leüvöoltöttünk, kábé tiz emelet magasságból, hogy "LEE PACE, A HÜLYE NAGY HAL!!!" "LEE PACE!!!!!" Az utcán épp egy ember sietett végig. Egy pasi, pulcsiban, úgy nézett ki, mint egy hiéna, utólag visszaemlklkezve igy. Talán egy kukát tolt végig, de amikor meghallotta a mi barbár üvöltésünket, szegényke megijedt... Két kicsi kislány, egyedül a sötét erdőben...!!!!

Na de a nyári szünetemet nem csak ezzel töltöttem, ugyanis még az akkori telefonomba énekltem fel ezt a csodálatos műparódiát, színpadi sajnálattal, és tragikus túljátszással, hogy mennyire sajnálom Legolast, hogy ilyen hülye apja van, aki megpróbált közibük állni Tauriellel, de!!! Végül csaknem sikerült, mert az én szívemben örökre együtt vannak, sőt márngyermekeket is nemzettek. A szent tümdepár...😌

Je, korhatár 6+, a műfaja természetesen Fluff, és a dallamot ne keressétek máshol, én találtam fel!! 

 Ó, Istenem...

Szegény Legolas, olyan hülye apja van...

Ó, szegény tündekatonák, hogy az apja mennyire hülyén parancsolt...

Szegény szarvas, akinek a hátán ült Thranduil,

És szegény Thorin, akivel úgy beszélt, mint egy hülye, elmebeteg kigyó.

Pörög, mint egy bódogtalan a hülye késével (bocsánatat, kardjával, de mindegy)

És... Sajnos...

Már persze, hogy Tauriel csúnyát mutatott a forgatáson...

A behind the scenes-videóba'!!

Szegény Legolasék...

Jó bort árul ez a tündér!...

 

Megígértem!! Úgyhogy most itt vala. Kérem szépen, prezentálom, minô borzalmakra kell számítani az elkövetkezôkben... Ugye én most vagyok hetedikes (blöee....!!!), és habár az énekórák nem túl fényesek mostanában, kevés jobb tantárgyra lelhet az ember, ha éppenséggel jobbnál jobb "anyagokat" kínál fel neki ezüstvetítôntálcán a tanárnéne. Ráadásul, ha az illetô nóta egy egész kórus színében tárulkozik elé, sôt, még "Kállai Kettôs" néven... Kukuljon meg valamennyi Penna, ha ez nem elég röhögtetô, és ihlet meg eléggé... Fôleg, ha a Gonosz fortélyokról van szó. 🧀🍕🍭🎇✨❤💖👑

A rajz saját, légyszi ne vidd el. 

Fogadjuk meg hát Octavian tanácsát, vagyis édes, megértô mosollyal fogjunk neki a karácsony ijesztô elôszelének is beillô paródiácskának! Szürcsöljünk bódító forralt bort, avagy egymás idegrendszerét!... Egy, két, há, és...

12+, és enyhe slash, de alig tûnik fel.

Zenei alapot szolgáltatá: "Jó bort árul Sirjainé..."

Jó bort árul ez a tündér!...

Ott kucorog nála Kit is.

Arany haja óh, jaj, be szép!

Az Árnypiac keres is ért'...

Kerek nyelû, szép Cortana!

Emma néni megforgatja.

Julianje vigyáz rája;

Szíve csapást mért ôrája.

"Alexander! Egy icce bort!!

Frissen, te épp most fölmarkolt.

Torkomon akadt a bánat...

Hadd öntsen le, mert föltámad...!"

Los Angeles-Intézetbûl 

Tiberius; kökényszemû.

Parabatai, fáj a szívem...!!

Iratze sem gyógyít engem.

"Ez nem fáklyásmenet"

 

Elárasztja lényem lakóját a tisztás árva, lágy  f é n y e...

...hanem, életbeszámoló! Valószínûleg a rengeteg kimaradás miatt már némely orszâgomban vendégeskedô személy fölvethette, sôt akâr lemondóan is sóhajthatott egyet, bôszen nyugtâzva, hogy vagy elvitt egy csapat vad hiéna, vagy bezârtak a gonosz királynô várába, vagy ne adj' Isten én is a nyomdokaiba léptem volna, ez pedig tökéletes magyarâzatot tenne râ, hogy mi a francnak nincs új epizód egyik futó kisregénybôl sem. Hó követ hót, én pedig mindegyikben megjegyzem, hogy milyen gáz, hogy egy ostoba (bocsi, LBL!!) csupán ezerszavas fejezetke sem tud kicsúszni tollas kezeim alól. A ti öletekbe!! Azt hiszem van is rá magyarázat, ami elég kiborító, de legalább kicsit megoldó. So, az okok szâma nem egy, és tényleg ESKÜSZÖM, hogy egy nap Mindet meg fogjátok tudni, mert nem szeretném a sorsomat sem magamat végérvényesen szemiflázsköpeny alá rejteni, mert akkor az belülrôl fog felemészteni. Nem sajnâltatom magam ezzel, de tudnotok kell, mielôtt ítélkeztek (már, ha fogtok!:-)) ), hogy nagyon magányos vagyok az iskolâban, és nem egy ember borzalmasan bánt lelkileg. A szerelmem nem viszonozza az érzéseimet, amibe belepusztulok, mert a boldogsâgomat szinte mindig is egy ilyen aranyos fiúval képzeltem el. Majdnem jár valakivel, ami csak még nagyobb fájdalom, pedig sokak szerint ha igazân szeretek valakit, akkor annak is képes vagyok örülni, ha ô boldog. Hât, nem örülök.😅 A lány, aki szintén belecsöppent az örvénykébe amúgy nem bunkó, de látjátok, pont az ilyen szerelmi háromszögek a legrosszabbak. Vagy esetenként a legjobbak. Van az az érzés, amikor ül melletted egy tök aranyos lány, akinek telis tele vannak a füzetei szebbnél szebb anime- és mangarajzokkal. A te crushodról. Akit ő is szeret, de messzemenően nem olyan nagy hévvel, mint te. Az a tök aranyos mosoly az arcán, ami olyan kis tudatlan, gyermeki és bántó, hogy fogalma sincs róla, hogy most éppen meghal valakiben egy világ, és az a nőszemély, történetesen B. Penyling Braveheart pont ott ül mellette. 

Rájöttem, hogy nem kell mindig vigyori arcot mutatnom nektek, mert a szomorúság is van a világon, és magamhoz sem ôszinte, ha elfedem a problémáimat és csak lopva utalgatok râjuk. Na, most így a mélységben lebegek! Furcsa, de mégis jó. Kérlek benneteket, hogy fogadjátok el; most így érzem magam. Mindig is csodabogâr voltam és leszek, és annyi mindent nem értek a mai "barátságokban",  hogy tyû. A legjobb barátnôm egy mâsik város lakója,  a többiek meg alig néznek felém, hiâba keresem ôket. Sok ölelésre lenne szükségem és tanácsokra. Fáj az egész világ, az, hogy mennyire messze vannak az emberek az igazságtól, és kikérem magamnak. EZ MÁR NEM KAMASZKORI VELEJÁRÓ. EZ VALÓSÁG, AMI NAGYON-NAGYON SZOMORÚ, na jó, azért nem teljesen. Nagyon sok oldalról próbál összenyomni a társadalom, mint iskolai, mint más értelemben, azt akarják, hogy egy hülye tégla legyek nulla fantáziával és vágyálmokkal. Sok szörnyem van, és kábé ezt úgy kell elképzelni, hogy úgy élek túl napról napra, hogy mindig viszek magammal egy- vagy két füzetet az iskolába. Amit teleirhatok. Azzal, hogy mennyire vágyom egy testi-lelki társra. A másik felemre. Az igaz szerelmemre. A legjobb barátnőmre. Arra, hogy kiadják a Könyvemet. Hogy "megjelenhessek". 

Aztán van még egy fiú. Chain-nek neveztem el, ami utal a valódi nevére, és borzasztóan szeretem. Ő már sokkal nagyobb, mint én (legalábbis testben :'/), történetesen tizenhat éves. Szerintem érzi, hogy szeretem, és a viselkedéséből ítélve, háát... Nem túl közeledő! D": Egyszerűen érzem, hogy ő az igaz szerelmem, csak ő ezt nem akarja látni. Otthon is problémái vannak, úgyhogy szegénykém még csoda, ha tud rám mosolyogni. (Ami mondjuk mesés, az szent. ) Egy gyönyörű zenész, csodálatos, hosszú ujjakkal, és szélben lengedező hajjal. Mint egy angyal. Ki szívemmel elnyargal. És itt vala a rím. Látom magunkat, ahogy együtt repülünk, de ő vak. És szomorú a kislány. Sírjatok velem, gyermekeim! Na! Egy-kettő! Hogy nem vicces?... 

Rengeteg a házi, én pedig próbálom összefogni a szívemet valami aranyzsinóros bigyulával, és komolyan mondom: már KOMOLYAN nekikezdtem az új résznek, de sajnos nem mindig jön meg az ihlet, toporgok. Ha nem lenne korlátozva a blogom, akkor még elég SOK mindent elmondanék, de egy biztos. NEM fogom abbahagyni a blogot. Csak keresem magamat. És ez egy olyan dolog, ami veszélyben van. Nagyon. Nem baj. Majd elvisszük egy biztonságos helyre! *lásd a Toll életét négy év múlva. Vagy kis túlzással öt.* Ennyivolt a mese mára, kis kedvenckéim. !Ideiglenesen! zárul Miki Mókatára. Júhú!!

És utólag, aranyoskák... Mostanában fôleg költeni szoktam, a pár soros epigrammáktól könnyes nyílzáporon át a cutemute többoldalas romantikázásokig... Nomeg fanfictiont is írok (TDA, pedig még nem is olvastam, muhhahhahhahhaaa...😍😍❤❤💋💋),  és óh persze-persze csodálatos paródiákat. Hamarosan ide is ér az elsô istencsapása, már útban van, kúszik felénk... (Ahogy az én drága Chainem arcára is felkúszik az imádnivaló vonalmosolya...) És közben dúdolja saját magát.

Kerek nyelû, szé....;') 

Hex Őrülten Eseménydús Nap Az Emberek Csapatával

 

Buna ziua, Penland-i kalandorok! Tavaly igencsak kétségbeesetten kutattunk én és anyukám egy megfelelőnek mondható írótáborka után, mígnem egyszer csak… Mrs Destiny jóvoltából elénk toppant egy vidám stílusban vezetett honlap, valamint két izgalmat finoman megcsiholó videó képében a People Team, vagyis rövidítve a PT. Hallgassátok olvasás közben, úgy sokkal viccesebb, és szuperhősösebb!

A név –mint az utólag számomra is komoly jelentést mutatott- nem Petárdák Teremtői-t jelent, hanem Emberek Csapatát, és miután teljesen bezsongtam, és könyörögni kezdtem nőnemű felmenőmnek, hogy… „Mami, úristen, abban a videóban ott van az Evernight, ami Vörös pöttyös! Nekem MUSZÁJ eljutnom abba a táborba! Léégysziii!!...” a rideg valóság gonosz fellegvadászai lerángattak a rózsaszín és halványlila légtérből, mégpedig azzal az igazságtalan indokkal, hogy a tábor több mint 74 000 forintba kerül, és hogy ezt „Mi nem engedhetjük meg magunknak”. Nosza, durrant is rögtön az álomhőlégballonom lufihada, szépen, egyesével. Havonta egy-két nagy, dagadt, és igen cuki ballon esett áldozatul.😖💔 Én meg dühöngtem. Aztán egy nap szólított anya, mondván, hogy lelt egy pályázatra, amiben, ha figyelemre méltó, tehetséget bizonyító alkotásokat mutatok fel, akkor megkapom az általunk megírt összeget. A cég (mármint a MOL, ami ez esetben több volt számunkra, mint egy benzinkút) viszont sasszemmel kíséri, hogy mire fordítjuk a pénzt, mely nálam naná, hogy a Tábor lett volna. Anya összeszedte minden, krónikaíró tehetségét, hogy cute farkasmama módjára előássa a mélyből régi, vagy éppenséggel nem is olyan rég megalkotott olimpiai koszorúimat, tehát oklevelek, elismerések, versek, novellák és egyéb szépségek nyomait, amin a Benzin Atyja elindulhatott, fölmérve, hogy méltó vagyok-e az említett „vagyonkára”. Méltó voltam. Hónapok aggodalmas hadával valamivel később át is röppentyűzték az összegecskét (avagy utalva rá elutalták). Az esemény igencsak nagy port kavart a városkánkban, mi tagadás, ugyanis BEKERÜLTEM AZ ÚJSÁGBA, EGY NŐCI PEDIG MÉG INTERJÚT IS KÉSZÍTETT VELEM. No lám, milyen a Toll, ha élvezi, hogy észrevették.😁😎🤠

Nyár derekán pedig, a tomboló július alkonyán útra keltem, és elindultam Kecskemétre, egyenest a homokdűnék honába, egy terjedelmes kampuszra. Amint kipattantam a kocsiból, és a nagy melegben, a vadnyugati filmbe illően porzó úton araszoltam a tábor kapuja felé, meg kellett jegyeznem, hogy ez itt maga a Vidorság Mennyországa. A két lakóház (külön háltak vala a lányok és a fiúk) teraszairól színpompás zászlócskafüzérek szelték keresztbe-kasul a légvonalat, a muzsika pedig maximális hangerőre tekerve jósolta a király élményeket. Ez a hely annyira más volt, mint amihez szokva voltam, csak úgy áradt belőle a pozitív energia és a szeretet.❤ A Hangárnak hívott térség bejáratánál összefutottunk a napernyő alatt lazuló Aterrel, ki a tábor kiötlője és vezetője. Kicsit leálltunk vele beszélgetni, kaptunk némi eligazítást tőle, aztán pedig már repültünk is a Hangárba regisztrálni, ahol azon kívül, hogy megtudtam a szobaszámomat, kaptam egy menő büfékártyát, és egy narancsszín karszalagot. A pultnál nagyon kedves, vicces és türelmes fiatalok ültek, akik állandóan szívatták egymást. Én meg csak pislogtam a nagy szemeimmel, mint egy őzgida, akit örökbe fogad egy multimilliomos. Ja, amúgy kábé az egész hét alatt ilyen érzésem volt, de szerintem ez tette ilyen szuperré az egészet. Ezután elindultam becuccolni, aminél hál' Istennek nem kellett bajlódnom a gigászi bőrönddel, amit magammal vittem, ugyanis a lányok lakházának aljában kedves fiúk várták, hogy felvihessék a dundi táskákat a gyerekek szobáiba. Nekem egy magas, szőke srác segített, aki kicsit úgy mozgott, mint egy nindzsa. Egy hugrabugos, Éhezők Viadala-fan lánnyal kerültem egy szobába, aki csakúgy, mint jómagam az Élő irodalom és kreatív írás szakra volt jelentkező. Anyway, hogyha netalántán ti is el szeretnétek menni ebbe a táborba, akkor arra is van lehetőségetek, hogy kérésre egy barátotokkal, vagy legalábbis egy szakrokonotokkal egy helyre juthassatok! Csak szólni kell a recepciónál. 🤘

A főbb, és régebb óta szolgáló táborvezetőeket itt mókusoknak hívják, míg azokat, akik először táboroztatnak, a kismókusok elnevezését hordják büszkén. Szobatársammal, akit egyébként Rókának kereszteltem el útra keltünk, hogy felfedezzük a PT szegletit. Egy király pecsétgyűjtögetős játéknak köszönhetően sikerült is, melynek tulajdonképpen az volt a lényege, hogyha voltál mind a tíz állomáson, játszottál, kézműveskedtél, és megválaszoltál bizonyos kérdéseket, összegyűjtve a vidám mintájú nyomatokat, akkor a Hangárban felállított standról vehettél ingyenkönyvet! Én az Incarceron-sorozatra csaptam le, ami elég érdekesnek ígérkezik, főleg, hogy 15+!...❤📚📜❤Én és Róka még elfogyasztottunk némi nedűt a büféből, aminek egyébként Zabi Da Kanka! a neve, aztán visszavonultunk a lakosztályunkba. Kihasználván az értékes időt, beleolvastam a Hunger Gamesbe, amit társam hozott magával, és volt olyan kedves, hogy megengedte szemrevételeznem. Érdekes történetnek tűnik, szerintem lehet, hogy el fogom olvasni!... 

Mivel olvasás közben könnyedén telik az idő, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy odalentről hangosbeszélő-szó hangzik. Merthogy itt még a kihangosítás sem a szokványos! Le is siettünk, a lakóházak között pedig összeterelgetett egy pasi a vicces hangosbeszélővel minket, tele humorral. Eléggé ironikus volt szegény Irodalmiság Dámára nézve az, hogy csak hárman voltunk hallgatók a szakunkon: Róka, én, és a harmadik leány.😫😅😂 Murvának hívom, (esküszöm, hogy nem az ásványfajtára gondoltam) és egy igazi boszorkánylány, ám ennek ellenére nagyon szeretetreméltó és valahogy nem lehet rá haragudni. Úristen... Hogy azzal a nőszeméllyel mit le nem műveltünk!!... Komoly röhögőgörcsök sorát köszönhettem neki. Olyan vicces társaság!... Magiszternek egy Kasimer Soma nevezetű ifjút kaptunk, akit nagyon okos és elfogadó embernek ismertem meg. Rengeteg mindent tud a költészetről és az irodalomról, ez részben annak is köszönhető, hogy egyetemista, méghozzá színháztörténet szakon, emlékeim szerint. Kérték, hogy a közös csoporti együttlétekről is írjak, úgyhogy voila, megteszem. Hat napig tartott ez az egész őrület, Vasárnaptól kezdődően. Az elején nyilvánvalóan megismerkedtünk egymással, persze azonban közben is nagyon sok mindenre rájöttünk egymással és stílusunkkal kapcsolatban.💕 A feladatok nagyszerűek voltak, nekem korán sem szokványosak, és rengeteget röhögtünk, főleg azon a részén, amikor a Grimm fivérek Jancsi és Juliskáját kellett átírnunk 21. századi környezetbe.😲😌 Kétség sem fér, hozzá, hogy az enyém lett a legdurvább. Sajna azonban nem írhatom le még, miről szól, mivel esélyes, hogy a blogot nálam fiatalabbak is olvashatják. És tényleg nem valami hétköznapi, de hát, én így látom! Két (pontosabban három, jaj szegények!) vendégünk is volt a hét folyamán, avagy a Kovács-ikrek (Kovács Viktor és Dominik) valamint egy drámapedagógus lány, akikkel nagyon király teendőkön munkálkodtunk. Az ikrekkel, akik költők és novellisták is egyben, egy mondatot kellett befejeznünk az előtte általunk kitalált jelzőszerkezetekkel. Valahogy így:

Kinézett az ablakon, és látta, hogy... az utcát annyira elöntötte a megállíthatatlan esővíz, hogy még az északi sarkról a víz színe alatt idáig vonaglott narválok is ott lubickolnak az ablaka alatt. 

A foglalkoztató csajjal pedig egy újságból (pfúj-pfúj, Blikk!) kiválasztott sztárcikket irtunk átal, mintha csak egy komoly, valóságban is megeshető bonyolult családi dráma volna. Sok mindent lejegyzeteltem és meg is tanultam az írásról, például felvilágosítást kaptam, hogy mégis mi a fene az a központozás. A tábor végének közeledtével pedig ki-ki megalkotta a saját bolygóját, egy nagyon kreatív módszerrel, és ez volt az egyik kedvenc részem, ugyanis imádom a tárgyi emlékeket. A bolygómat természetesen Penyversumnak kereszteltem el, avagy ő lett a Megtört Lelkek planétája. Újságokból kiszabdalt tetszetős képecskék, és az igaz barátság melengető közelsége az emberi elme zsenialitásával -ez kell a boldogsághoz!

Végeredményünk egy kisebb, orosz hadiládákba bújtatott kiállítás lett, melyet az utolsó napon prezentáltunk, engem pedig az a szerencse ért, hogy megismerhettem egy nagyon vagány és kedves holland lányt, (akit amúgy Sylvie-nek hívnak) és ANGOLUL!! egész jól körbevezettem a kiállításomon. Na jó, nem mentünk, de beszélni, azt iparkodtam rendesen. A meghívó levelünket Róka írta a lánynak, ugyanis ő nagyon ügyesen társalog angolul, így invitáltunk tudta, hol, és mikor várjuk. A kiállításon a planétákon kívül helyet kaptak a hét során alkotott műveink, sőt, én még az LBL eddigi részeit is kiraktam. Kitártuk magunkat a világnak.🌟☀🎖🎹❤

Persze a szivárvány minden színében pompázó csapataink se tétlenkedtek, ugyanis nem egy őrült csapatversenyben volt részünk az ármányos történtek során. Az én személyes kedvencem az volt, amikor egy vízi kolbász körül tizenháromszor megfordulva, lefelé néző fejjel szigorúan, mind ezután át kellett rohanni egy homokos röpipályán, és nem szabadott elesni. Nos... Nekem sikerült!! Mindezt a lila kendővel a fejemen, és úgy, hogy a háttérben egy csomó mindenki szurkolt nekem. De az volt a legjobb érzés, hogy amikor átértem a fűre a túloldalon megdicsértek és ünnepeltek. Vezetőnek egy VÁP-nak becézett srácot kaptunk, akiben mi tagadás igencsak ott vibrált és munkált a csapatszellem, még ő és a segédje (aki nagyon aranyos és kedves fiú volt) egy oltári remek indulót is költöttek a liláknak. Volt Just Dance, és mindenféle mordizomadta csoda. És elfogadás. Barátságokkal! Nem egy külföldi volt a táborban, de nem bántam, mert köztük is sokakkal ismeretséget kötöttem! Egy Chichi nevű feketével együtt zenéltem, aki nagyon kedves volt, és még ölelést is kaptam tőle! Illetve beszélgettem még egy magyarul társalgó ázsiai fiúval, aki (kitudja miért...) Magnusra emlékeztetett. A csapatversenyben Mi, lilák harmadikok lettünk, ami nagyon király, hiszen rengeteg csapat volt még rajtunk kívül. Aranyérmet és sok-sok ajándékot viszont mindenki kapott, ami fantasztikus érzés volt, hiszen nem igazán különböztették meg azokat, akik nyertek. Még egy Gyűrűk Ura rajzfilmet is sikerült bezsebelnem a legvégi ajándékosztásnál! ❤🌌🌸🔮

Tuti maradtam volna még egy hetet ám ezen két ok meggátolt, először is, ez volt az utolsó turnus, más rőszről pedig nem biztos, hogy meg tudták volna oldani anyáék anyagilag. DE ez csak a múlt!

Az írócsapatommal alkottunk egy Viber-csoportot, ahová együtt szoktunk írni, Murvával pedig komoly terveink vannak egymás meglátogatását és kikészítését illetően.🙏❤💥💫 Mennem kell, üvöltenek a farkasok odaátról! Hamarost visszatérek (amúgy mindig itt vagyok), ám addig is Dagda áldjon mindenkit! És, igen. Az én lelkemet is.

Szőke vitéz IV.

Jaj-jaj elérkezett a könnyes búcsú a Szőke-szép romantika mezején... Thor nem kegyelmez: aki egyszer őbelé szeret, annak úgy kettéhasítja szemének tüzes villámával a szívét,  -lészen az tudós-lányka vagy méltóságos asgardi hölgy-, hogy aligha éli túl a leány, hacsak nem alkalmaz dühében hódolójának hajából kitépett szalmaszálat a mentőtutaj építésekor!
Igen, tudom, találva se lehet keresni nagyobb ostobaságot egy kacagságos paródiánál, pláne ha életünk első blog-szülinapjára szánjuk! Ünnepeljünk hát! (Mindenkinek ép gyomrot...)😘🎉
Zene: Belga - Királyok a házban (Hát, őrült egy banda, az holtbiztos... )
Korhatár nélküli, és Fluff, természetesen!

Mikorra a puszta rejtélyes helység lett,
Melybe száz meg száz galaxis nézett
Thor Jane-je garázsa előtt vala.
Csak Heimdallka tudta, miképp jutott oda.

Megállt, elővette jobbik modorkáját,
S kezdette döngetni kisajtó homlokát.
A harmat, mely ekkor ellepett műszert, autót,
Talán a múzsáknak esdeklő könnye volt.

Jane Foster ébren volt. A bérháznak teteje
Volt tavaszi estéken elmélkedő-helye.
Setét rejtekéből rengő muzsikára fölkelt,
Lesietett Thor vizsgálására.

Thornak az, hogy látta, nem esett kedvére,
Fölszaladt szemöldökkel ily szót csalt nyelvére:
"Jane-em, lelkem mi lelt? miért is aggódhatnál,
Tőled eredményid elvették vala tán?..."

"Hej, Thorocskám, hogy kaphatnám vissza tán, mit 
A lelketlen Coulson elvett tőlem már!"
"Kicsi Jane, látásod úgyis megrémített! 
Hagyd el az Odinért az ilyen beszédet!

Utószor látlak én szivemnek tudósa!

Utószor szól itten hidamnak nagy Vumm-ja!

Utószor pillantlak, utószor áltatlak,

Örökre elszállok, örökre itt hagylak!"

Most a villám-herceg mindent elbeszéle,

Ráborult szőke tincs égszínkék szemére.

Ráborult, Thornak tekintete fölfordult,

Ne lássa Jane Foster, hogy könnye kicsordult.

"Most hát, Szép Thorocskám! Most hát, édes Thormám!

A jóisten áldjon meg, kíméld a Földet tán!

Ha látsz csillagokat, veréstől hergelve,

Halványul szeretőd -jusson majd eszedbe."

"Most hát, Jane-em, lelkem, maradj, ha sorsod hí'!

Mit halandó elvett, a Jóisten visszavív!

Ha látsz ördögszekeret györmektől kergetve,

Izguló hős pasid jusson majd eszedbe."

Elváltak egymástól, mint lánytól a legény,

Mindkettejök szive villámlá, mennydörgé.

Örömkönnyeit Thorocska hullatta nagy számmal,

Ám aztot elfújta szél a palástjával.

S röpűlt; nem nézte egy szemmel sem, hol a Tejut,

Segítője a Mjölnir, akárhova jut.

Fütyörészett huncut kis Cupido mellette,

Parázslott az égbolt... ő észre sem vette.

Ama sivatagi város messzire volt már háta megett,

Nem látta villódzni a kocsmafényeket;

Mikor a szép skyban megállt, s visszanézett,

A Stark-torony bámult rá, mint gyilkos bálna-lénye.

Ha ekkor mellette lett volna valaki,

Hallotta volna őt nagyot kurjantani;

Az asgardi eget kis hajók hasították,

Fényévre röpűltek, ottan sem láthatták.

Szállongott, hasított a fényes, nagy világon,

Csak nehéz palástja suhogott szép háton;

De ő még aztot sem gondolta nehéznek,

Hiszen a szive-lelke könnyed volt őkelmének.

Happy birthday, darling princess!

Nos, hát... Március másodika. Két nappal Tél után. Viszont, a mi (szerintem) szeretett főhősnőnk szülinapja is! 😘🥰 Belle életem első ízig-vérig kidolgozott SAJÁT karaktere, így minden csodásat megérdemel, már csak azért is, mert aranyból -szomorkás körülmények közt- kovácsolt szíve van, és inkább halna meg önként, minthogy édesgetett Lokiját bánatosnak, vagy rágódónak lássa...💜

Így hát külön ezen remek PENyverse- világnapra hoztam nekünk a hétköznapok hevében aranyhajú lánykánkról tíz különlegességet! Fogadjátok szeretettel!

1. Belle kedvenc színe...

Egy konkrét sincs! :) Textíliákban, dísztárgyakban leginkább a rózsaszínt kedveli, de tulajdonképpen mindet szereti... Ahogy az emberek közt sem tesz különbséget. ❤

2. Belle örök kedvenc olvasmányai...

~Stephenie Meyer: Twilight -Alkonyat

~Csurulya Bolda P.: Nyári lepkék ( kitalált regény)

~On Sai: Vágymágusok -1. Álruhában

~Every Fábián Janka regény

3. Belle leginkább imádott virága... (ami az ő világa!)

Mindért odavan, de hát mégiscsak legfőbb szerelme Loki mellett a...

4. Milyen magas Belle?...

Kicsivel nagyobb nálam (hű, de sok segítség!), ami történetesen 171 cm, vagyis jóval alacsonyabb, mint a csínytevő herceg...! ^-^ Nálam alapelv a romantikában, hogy a lány legalább öt centivel legyen alacsonyabb, mégpedig a meghitt ölelkezések végett. Hogy tudja a szerelme mellkasába dörgölni a fejét, és hogy emiatt én elájulhassak... (#User!)  :D Természetesen a szerelem nem testmagasságfüggő dolog, és egy fordított arányú páros is lehet aranyos.

5. Belle leginkább szeretett étele...

Az almáspiteee!!...

Én magam is igen odavagyok ezért az ételért. (A francba. Most megkívántam.)

6. Fényképek, amiket, ha Belle látna, biztosan nagyon tetszenének neki...

7. Belle titkos szokása...

Mégpedig az, hogy hogyha fél, aggódik, vagy izgatott, akkor remeg az ajka. Loki pedig majd megeszi ezért. Ezt még régebben tettem bele a regénybe, csupán a szenvedély fokozásának kedvéért... :D ;)

8. Belle kedvenc gyümölcse...

(Nicsak, akkor ez egy gasztrobejegyzés?...) A málna! Ugyanúgy szívesen elfogyasztja szárítva, mint nyersen vagy dzsemben, akárcsak én.

9. Néhány példája annak, milyen töménytelenül sokat fogja Belle becézni kedvesét a jövőben...

-Lokim

-Loki baba

-Vattacukrom

-Habcsókom

-Cukiság (sorry, oh, sorry so much!)

-Lágy párnám

-Simítanivaló drágaság

-Drágaság

(A Variácók Sora végtelen. A Toll most nem szándékozik leírni, mely megszólítások sora gördült még ki ezen kívül elméjéből. Legfőképp' azért, mert nem jut eszébe. A Toll köszöni szíves megértésüket.)

10. Belle szereti az alkoholt?...

Furcsa, de... Igen. Mármint, nyilván még most ott tart a sztori, hogy még nem nőtt fel, és ezáltal nyilván nem volt még alkalma belekóstolni Dionüszosz fenomenális találmányába, de a jövőben szeretni fogja a különböző bortípusokat, sőt egyenesen Lokival kóstolgat majd! *-* Egyébként semmiféle szeszt nem vet meg (na jó, kivéve a mérgezettet:), de megnyugtathatlak titeket, hogy SOHA nem fog ez okok miatt dalolni. Nem illene hozzá. Mert ő Belle.

Ui.: A következő novella már TMI-os, úgyhogy lehet készülni az elvetemedett, új pillanatokra...! :) ;)

Szemeid, akár megtört jég

"Mindenkinek jár egy második esély... " tartja a mondás, csakhogy Loki Odinson már hármat is adott az ő imádott Belle-jének. Így úgy dönt, egészen más oldalról közelíti meg a lányt... (Nekünk elállna-e a lélegzetünk, ha meglátnánk?... Nekem tuti.) Illetve egy eseményeket álmodozva szemmel kísérő személy is felbukkan.

Bocsi, ha kissé gyengébb, csak hát ilyen gigantikus sztoriszünet után kicsit nehéz ismét felvenni a fonalat... :D

Zene: Fleurie-A World Beyond

Halleluja, végre itt egy 12+, és persze Hurt/Comfort!

-Nem érdekel a véleményed, anyám! Akkor sem változtatom meg a döntésem! -szögezte le Loki Odinson  indulatosan, amire az is utalt egy finom (tőle már megszokott) vicsorgáson kívül, hogy csontos, hófehér keze ökölbe szorult.

A vele szemben álló királyné azonban nem hagyta annyiban. Elkötelezte magát, hogy segíteni fogja fiát abban, hogy végre megkaphassa azt amire mindenkinek szüksége van: a szerelmet.

-Kérlek, Fiam! Legalább gondold meg! Ha most otthagyod, sosem tudhatja meg, hogy szereted! -kérte szelíden Frigga, és finoman megfogta a férfi remegő kezét. Loki elrántotta a végtagot, és dühösen édesanyja terasza felé fordult. Odakint, az enyhe homályba burkolózó mennybolton színpompás, hatalmas szárnyú madarak repültek, és rikkantottak olykor egyet-egyet.

A nő utána ment.

-Biztosan hiányzik neki valami, és magányos... Talán boldoggá tenné, ha feloldanád a félénkségét egy olyan tényezővel, amiért rajong! És hálás lenne neked... -mosolyogta. -Nos? Kipróbálod?...

A férfi egy ideig még merengve a távolt nézve, akár mintha választ keresne az ég fátylai közt, majd lemondóan sóhajtott egyet, és enyhe-keserűn mosolyogva megfordult.

                                                                       ...

Belle morogva nyújtózkodott. Lassan három perce próbálkozott a hatalmas ágyával szemközti, hófehér, nagy ruhásszekrény tetején időközben észrevett hímzőkészlet leemelésével. Úgy gondolta, ha már a kastély kolosszális méretei miatt nem mehet felfedezőútra, mással foglalja el magát. Az árvaházban, hosszas délutánokon át tanultak hímezni, és korábban már elkezdett egy csodaszép, vadvirágokkal cifrázott, krémszínű kendőt, ami szerencsére épp a tűzeset napján viselt mellényének zsebében maradt, így most szerette volna befejezni, hogy legalább ennyi hadd maradjon meg neki szeretett volt-otthonából.

-Na... Gyerünk már! -fohászkodott, de sajnos percről percre világosabbá vált számára, hogy még akkor is túl alacsony, ha feláll a gyönyörű íróasztal mellé felállított székre.

Egyetlen választása maradt még csupán, mégpedig az, ha lábujjhegyre emelkedik, de egyrészt nem akart kárt tenni semmiben, ha leesik, másrészt abban a helyzetben nehezen tudta volna irányítani, hova lép. De a kendőt borzasztóan szerette volna befejezni, ráadásul szomorú lett volna, ha feladja...

Behunyta szemeit. Ha a dobozra koncentrál, biztosan meg tudja csinálni... Mély levegőt vett, és immár lábujjhegyre emelkedve nyúlt előre. Már megérintette... Csak még egy kevés, és...

Nyikorgó hang hallatszott, de olyan hirtelenül, hogy Belle egyáltalán  nem volt felkészülve rá. Kétségbeesett sikítással zuhant a padlóra, ám szerencsére a felületet puha szőnyeg borította, így nem sérült meg, csupán a szekrény aljában ütötte meg enyhén a lábait.

-Ugye beverted a koponyádat? Legalább akkor nem kötelezhetlek arra, hogy válaszolj... -hallotta egy pillanattal később máris a jól ismert hangot.

Belle mélyen kifújta, majd beengedte a levegőt. Becsukta borostyán szempárját. Két lehetőség áll fönn: vagy belehalt az esésbe, és egy rendkívül gúnyos módon társalgó angyal szól hozzá, vagy tényleg Loki beszélt vele.

-Válaszolnál? -sürgette az illető, és az ismétlődő hang alapján, mintha behúzta volna az ajtót maga után.

-Nem... Élek. -motyogta, és ügyetlenül feltápászkodott. Vajon az a valaki tényleg boldog lenne, ha a "feltételezése" igaz volna?...

-Ó, csodás. -mosolyodott el bosszantóan a herceg és közelebb lépett. A lány félve tekintett a jégkék szemekbe. Még mindig emlékében volt az alig két napja megesett incidensük.

-Nos?... Miért vagy itt?

Loki szokásához híven nem válaszolt egyből: előbb csúfondáros fintorral végigmérte Belle-t, aztán pedig a lány íriszeibe vájta kritikus pillantását. Hosszasan álltak így. Aztán végre megszólalt.

-Ha jól tudom, szeretsz olvasni.

-Hát persze... Nagyon... -felelte Belle óvatosan, ugyanis megérezte, hogy a férfi valószínűleg megint tervez valamit.

-No, és szereted a nagy, lélegzetelállító dolgokat? -firtatta Loki tovább.

-Hát... Azt hiszem.

A herceg kísérteties vigyorral megfordult, és intett. Az ajtó felé sétált. Belle a kézmozdulatot jóváhagyó elköszönésnek vette, így újból a székhez ment. Viszont pont abban a minutumban meghallotta:

-Jönnél kérlek? Hihetetlen, de nem  azért lépcsőztem több percig, hogy aztán visszautasíts...

A lány készségesen visszafordult, és a férfihoz sétált.

-És mégis hová szeretnél menni?

-Ugyan... Csak szépen, sorjában mindent. Ha elmondanám, hová készülünk, az elvenné az összhatást. -mosolyogta negédesen a férfi, majd maga után hívta a mit sem sejtő Belle-t.

Oszlopok, lépcsősorok, és varázslatos folyosók tengerein haladnak át, mire a herceg megtorpant egy rendkívül magas, díszes -nyilvánvalóan- aranyszín ajtó előtt. A két ajtótáblát megcsavart fákat utánzó motívum díszítette, a középre bekanyarodó ágakon pedig egy-egy holló ült, szemük helyén narancs-égkővel. Belle lélegzete elakadt, amint észrevette pompáját.

Loki azonban nem várta meg, hogy a lány kigyönyörködhesse magát: rögtön nyitotta is a kaput, felfedve ezzel Belle számára a hetedik mennyországot.

Velük szemben két roppant nagy, tölgyfából készült könyvespolc magasodott, azok mögött pedig számtalan ugyanilyen. A szekrények roskadoztak a hol vaskos, hol igen vékonyka kötetektől, a fénylő mennyezetről pedig kacskaringósra öntött csillárok lógtak alá, amelyek a bennük lángoló mécsesekkel földöntúli fénybe vonták a teret.

Belle szeme elkerekedett. Eddig csupán a városi könyvtárban járt néhányszor, de az közel sem volt ilyen lélegzetelállítóan gyönyörű, és ráadásul oda is csak tanulmányi célokkal mentek az osztályával. Viszont, most nem volt vele a túlontúl szigorú vezetőnő, aki rendreutasította volna, hogy miért bámészkodik. Ez a terem pedig maga volt a csodák, és a boldogság szigete.

Loki csöndben elmosolyodott a háta mögött. Hófehér kezével hátranyúlt, és halkan belökte maguk után az Asgardi Kastélykönyvtár ajtaját. Úgy ítélte, elérte, amit kívánt, hiszen a lány most pontosan úgy állt ott a mesés kristálymintákkal tarkított padló közepén, ahogy akarta: lenyűgözötten, áthatva imádott könyvek iránt érzett szeretetével, és (remélhetőleg, talán) hálásan.

Belle időközben felfedezőútra indult a polcok százai között, séta közben végigsimítva a regények, és krónikák gerincét. A férfi hangtalanul sétált utána.

Egy kis idő múltán a lány megállt. Loki ki szerette volna használni az alkalmat, így mögé lépett és szelíden megcirógatta kis kezeit. Belle hátrafordult, és meglepetten figyelte nagy, barna szemeivel. A férfi enyhén zavarba jött, ám szerencsére ez nem igen látszott meg rajta.

-Tetszik?... -kérdezte fátyolosan, hangjában őszinte reménnyel.

Belle elnevette magát, azon a hangon, amiért a herceg régóta odavolt. És akkor átölelte. Fejét Loki puha bőrmellénybe vont mellkasára hajtotta, ami olyan volt, mint egy nagy, süppedős paplan. Két karját köré fonta, annak ellenére, hogy nem érte át teljesen alakját. Loki szívét öröm, melegség, és végtelen szeretet öntötte el. Szíve szerint hevesen visszaölelte volna a lányt, de érezte, hogy nem bírná ki, és túlzásba esne, megijeszteni Belle-t pedig sohasem akarta volna. Így hát csak céltáblaként alávetve a lány szeretetének álldogált, és ringatózott finoman.

Mikor választottja elengedte, halvány mosollyal így szólt hozzá:

-Szóval... Melyik könyvet szeretnéd elvinni?

Belle-t annyira magába szívta a boldogság, hogy véletlenül megfeledkezett a szabályokról.

-Nos, hát... Mindet!!

A férfi kapcsolt, és kijavította magát:

-Mármint, melyiket szeretnéd kikölcsönözni?

-Oh... Hát... Mennyit lehet? - A lány egy pillanatra elszomorodott, de aztán újra kiderült arca.

-Amennyit csak szeretnél! -nézett rá kedvtelve a herceg.

-Jaj, szuper! Kérlek, segítesz? -és meg sem várva férfi válaszát visszafordult a polcok felé. Néhány perc múlva már Loki több mint öt kötettel a kezében baktatott mögötte. Mivel a regények nagy része igen vastag volt, a cipekedő herceg alig látott tőlük valamit, így csak lassan a lány mögött lemaradva tudott "egyensúlyozni".

Belle nemsokára újabb két könyvet helyezett Loki karjaiba. Mikor meglátta, hogy gyámjának csupán szempárja látszik ki a kupac mögül, kuncogni kezdett. A férfi mosolya lassanként állandóvá vált.
Odafentről azonban egy tengerkék szemű, szalmaszőke hajjal keretezett arc csöndben figyelte őket...

Ahogy a lány ott állt szeretett öccse társaságában, hullámzó arany hajzuhatagán pedig meg-meg csillant a csilláraik fénye, Thor azon tűnődött a mennyezet közelében épült kerengő fakorlátján könyökölve, és a mélybe pillantva, hogy miért nem ő lehetett az, aki idehozta. Hogy miért nem ő mutathatta volna meg neki gyengéd gondviselőjeként azt, amin most ennyire édesen ámul. Hiszen neki lenne hálás, és nemcsak ebből az áthidalhatatlan nagy távolságból gyönyörködhetne benne, ahogy most. Jóval megnőnének az esélyei. Sosem volt féltékeny testvérére, neki olyan dolgok is megadattak, amelyekre Loki sosem számíthatott volna, most azonban úgy kívánta,  bár az ő helyében lehetne, hogy már kicsit haragudott is magára.

                                                                            ...

Két pár cipellő koppant órákkal később a Könyvtárral szembeni folyosó aranykövein: egy krémfehér csipkével díszített, puha pamuttal bélelt topánkapár, és kettő fekete, bőrműves csizma. Gazdáik megtorpantak egymással szemben. Belle fölpillantott Lokira. Pillantásából csak úgy sugárzott az elérzékenyültség.

-Ó, drága Loki... Borzasztóan gyönyörű ez a könyvtár! Minden eddigi álmomat fölülmúlta! Ha nem baj, akkor máskor is elkísérnél ide? Hálám üldözne téged!

-Hát persze, örömmel. -bólintotta a herceg, és próbálta nem elárulni magát. Úgy sejtette, ez a nap már semmivel sem lehetne jobb. 

-És még valami... Köszönöm! -szólt a lány, és hirtelen ötlettől (nomeg bátorságtól) vezérelve fölugrott, és szeretetteljes puszit nyomot Loki arcára, mire annak arcát fülig elöntötte a pír. Végtelenül zavarban volt most már.

Szerencsére azonban ezt Belle már nem láthatta, mert amint arcon csókolta a férfit, elszaladt, az ellenkező irányba, egyenest a szobája felé. Loki szemében gyűlt finom könnycseppekkel nézett utána. Szinte túl sok volt neki ez a boldogság.

Év végi összeSÍtés

Ajjaj, úgy látszik, mégsem vagyok akkora maximalista, ugyanis... Már újév van, ekkor a bejegyzéskor!... :D :/ A következő LBL-novella lassan kovácsolódik, talán egy verssel pótlom majd... :( Azonban, ez az (első:) összesítés igencsak különleges lesz, mivel szeretett unokatestvéremmel, Jasmine-nel karöltve írom a következőket, vagyis inkább az Ő szempontjai szerint értékelem majd az eltelt évet! Tehát...

(Jasmine blogcíme a következő: katonajazmin.blogspot.com Csodálatos, hogy egy fiatal újságíró lány milyen vagány dolgokat képes alkotni!)

1. Mi volt az éved legviccesebb pillanata?

Tyű... Nehéz lenne megmondani. Mivel nálam eleve alapszükséglet, hogy legalább egyszer halálra röhögjem magam egy hó alatt, és valójában nem egy nevetőgörcsre sarkalló eseményem volt az esztendőben... Elmesélek egyet!

Ezen esemény még a görögországi nyaralás alatt esett meg velem, és drága nagybátyámmal, Mártonnal. Egy zseniálisan homokforrósító, strandi délelőttön (ki tudja, hogyan...) rávett, hogy próbáljuk ki a vízi ejtőernyőzést, amit én ejtősre terveztem, de végül irtó vicces is lett. Szóval minden rendben volt, a Nap csak úgy vigyorgott az égen, a kis motorcsónakban, ami húzott minket bömbölt a zene, az azt vezető férfi pedig tapsolva táncolt, akár egy násztáncot járó arapapagáj. Azonban, hamarosan ereszkedni kezdünk, -a hámba fogott Márton és én- hiszen a csónakvezető kitalálta, hogy ha már a jó öreg Jón tenger felett repülünk, meg is kéne kóstolnunk a lábainkkal a vizet. Úgy lett. Viszont e nemes és epikus pillanatra Márton nem volt felkészülve (teljesen), mert amint ismét felemelkedtünk a vízfelszínről, szegény félig kicsúszott a hámból, amiben az előbb még ült, és így legalább tíz centivel lejjebb "lógta" végig a légitúrát, amíg vissza nem húztak minket a csónakba. Úgy nevettem, hogy az én lábaim is majdnem felmondták a szolgálatot. Leszadistázott szerencsétlen, mondjuk igaza is volt...

"-Hunt! Legközelebb szóljon, hol vakációzik!
-Akkor nem lenne vakáció..."

2. Volt olyan Veled, hogy leginkább elbújtál volna a világ elől?

Hát, igen, és nem is egyszer. Nem fogok személyeskedni, hogy ki(k) miatt, de rengetegszer. Maradjunk annyiban, hogy az előző tanodámban nagyon sokat bántottak, piszkáltak (hál' Istennek, már nem vagyok velük...), és még ezen kívül is problémáim voltak. Világéletemben más voltam, mint a társaim, mint humorilag, emberileg, világszemléletileg, és személyiségileg, amiért nyilván gyakran kiközösítettek, és most is kiközösítenek. Képtelenek felfogni, hogy egy ilyen apró gyerek is forgathat korosztályának nem megfelelő gondolatokat, terveket a fejében, és jutnak eszébe olyan dolgok, amiről még nem is kéne tudnia. Én nem tudok más lenni, mindig ott él bennem a tudásvágyú felnőtt, és a csintalan kisgyermek egyszerre. #Belle! 

3. Ismertél meg új embereket? Ha igen, mi a benyomásod róluk?

Ahhaaa!... És vannak...

-bunkók.

-angyalok.

-ördögfiókák!!!

-Abszol Út jóindulatú egyének.

-és vannak olyanok is (bizony...), akik eleinte az édes, cuki pofikájukat mutatják neked, de aztán kimutatják a foguk fehérjét -hiszen olyanok igazából-, és akkor... Véged.

-illetve vannak még azok a zseni alak (nem is, inkább gondolat!) váltók, akik csak úgy váltogatják a viselkedésüket, és a rólad alkotott véleményüket, mint szénát ló alatt a boxban. Tyű, de bosszantóak! D:

4. Mi volt az éved legsikeresebb pillanata?

Oooohhh.... Amikor bekerültem az újságba. Meg amikor eljöttem az exsulimból. Az minden kétséget felülmúlt. Úgy éreztem, Isten szeret.

5. Jártál új helyeken? Milyenek voltak?

Igen! Főleg tavasszal, és nyáron szoktam "kalandozni", vagy nyaralni, és általában gondosan kiválasztom, hogy hova. A múlt évben Pécsett, Siklóson, Komlóskán, Sárospatakon, meg persze a Jó Öreg Görögországban voltam első sorban, meg Romániában, amit még mindig imádok. Mindem hely, mindig új élményekkel, poénokkal, és persze rengeteg (csöppet sem fárasztó módon:) megszerzett tudással gazdagít. Imádok utazni!!!

6. Van, amiben változtatni szeretnél ebben az évben?

Pontosan, igen, beletrafáltál, kuzin... Nagyon sok mindenen, de ha arról van szó, hogy mit akarnék másképp, akkor tulajdonképpen az egész életem szinte teljesen más lenne. Úgyhogy nem kezdem el ecsetelni, ha nem égbekiáltó bűn, mert az egy kicsit... Túl személyes lenne... 😄😅❤

7. Mik voltak a kedvenc zenéid?

Hát... :)                                                      1.Ruelle -Deep end

Zseniáliiis!!!!! Néha tökéletesen leίr engem, ezért is lett első helyezett. Az egész dal olyan, mint egy nagy merülés, egy süllyedés a mélységes Tengerbe.

                                                        2. Adele -Set fire to the rain

Mi másért ne lehetne örök kedvenc ez a nóta, ha nem azért, mert ez az LBL főcímdala? Olyan mesés a hangulata, és szerintem tökéletesen leírja, mit érez Belle Loki iránt. 💗🌹

                                                               3. Ruelle -Madness

Harmadik a Madness, ugyanattól az énekesnőtől, akit eszerint tavaly kedveltem meg. 💗💜 Ugyanazért szeretem, mint az elsőt, illetve tetszik az epikussága.

                                                     4. Jamie Campbell Bower -Waiting

Lentebb láthatjátok, miért tetszik. Ügyes a gitárjáték az ének hol szép,  hol... (vicces) Mindig felvidίt, ha meghallgatom. :)

                                                 5. Two Steps From Hell -Bravestone

ÉS AZ ÖTÖDIK... Naná, hogy egy Thomas Bergersen! :D 🖤 Tavaly kábé kismilliószor meghallgattam, és mindig elképzeltem, ahogy bátran kanyarogva, adrenalinnal nyakonöntve száguldok éppen lefelé egy igen meredek, piros pályán... Ez lesz majd februárban is, így ne csodálkozzatok majd, ha jó egy hétig nem adok magamról életjelet! :) (Aha, PENy! Mert, hogy olyan sokszor adsz!... :/)

8. Kedvenc kiolvasott könyvek?

(Kínai gong-hang...) TIM BRUNO: OSSIDEA 1. Az égi város!! Sajnos, tavaly nem volt lehetőségem a legtöbb könyvet elolvasni, de ez a regény olyan varázslatos volt, hogy... Életem egyik legszebben felépített világáról olvastam, benne elfekkel, óriásokkal, beszélő állatokkal, különleges növényekkrl, és tele mély mondanivalóval, meg persze rejtéllyel!😊😄💫💜 Mindenkinek ajánlom, mert egyszerre gyermeki, és ugyanakkor ķomoly üzenettel rendelkező. Alig várom a második részt, Az óriások háborúja címen!!

9. Legkedvencebb filmek?

Hát, jól van... Akkor az első nyilvánvalóan a...

Még mindig megszakad a szίvem Loki falnál ülő, screaming utáni jelenetétől... 💗🖤🌹 (Rengetegszer  megnéztem. :)

Bizony-bizony, a második hely a...

Citì of bònuszé!

Nos, igen... Elkaptam a fertőzést...(De azért észnél vagyok! :D) Szóval... (Vagy ahogy Clary mondaná: "Szovvall...") Igen, tervezem elolvasni a könyvet, és igen, tervezek majd kritikát ίrni róla (talán). Lehet számίtani ömlengő, nyálas, non slash Clace történetekre, amikben EGYES fiúk halálra féltékenykednek majd EGYES lányokért, lesznek EGYES értelmetlen poénok, fordulatok, de kérlek bocsássátok meg nekem.

Harmadik, természetesen a...

Lehet, hogy gáz, hogy (most már :) 13 évesen ilyesmikért rajongok, de nem tehetek róla, hogy még mindig nem nőttem ki a fantasy-t!... Nekem nagyon tetszett a film, gyönyörű volt a látványvilága, és voltak benne igazán aranyos, vagy vicces részek.

10. Legjobb élményed?

Egyértelmű, hogy az, amikor Márton nagybátyám szeptember 28-án elvitt az Alexandra könyvesházba, a raktárvásárra! Naná, hogy két könyvvel tértem haza, és egy csomó olyan dedikált könyvjelzővel amelyek hozzátartozó könyveit talán lesz esélyem elolvasni egy szép napon! :)

Jasmine, nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, egy életmentő vagy! (No meg gondolatolvasó!) ĺrj kommentben, mi a véleményed a válaszokról! ;)